A Facebook esete az Agymanókkal


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jó hír a fél életüket a virtuális térben élőknek, hogy a Like ikon mellett további hat, érzelmeket kifejező piktogram bevezetését tervezi a Facebook. Ám miközben a világ legnagyobb közösségi oldala a kapcsolatteremtést hivatott elősegíteni, tudományos vizsgálatok szerint felerősít egy sor személyiségzavart – például a nárcizmust –, sőt az emberiség nagy részének véleményét is irányítani tudja.


Derű, bánat, harag, undor, félelem 

Az idei év egyik animációs sikerfilmje, az Agymanók szerint ezek az érzelmek irányítják az életünket. A mozi nem is lehetne időszerűbb: a Facebook nemrég jelentette be, hogy a közösségi oldalon megszűnik az egyes bejegyzések „tetszikelésére” eddig kizárólagosan szolgáló Like ikon egyeduralma.

Mark Zuckerbergék közölték: a Like mellett további hat „emoji” bevezetését tervezik. A szeretet, a nevetés, a mosoly, a meglepetés, a szomorúság és a harag kifejezését jelző piktogramok már elkészültek, és most Ír- és Spanyolországban tesztelik őket, s ha beválnak, akkor világszerte használatosak lesznek.

Érzések tárháza

A virtuális térben az Agymanók alapján fogalmazták meg többen is: a Tetszik gomb nem elegendő az egy-egy bejegyzésre adható reakcióink kifejezésére, az érdemi önkifejezés és párbeszéd akadálya, valamint félreértések forrása lehet a jelenlegi helyzet.

Ez a tapasztalat már a nyolcvanas években megjelent, amikor Scott Fahlman számítástechnikai szakember úgy érezte, hogy írásban egy sor közlés – mivel nem társul hozzá mimika, gesztikuláció, hanghordozás – más értelmet nyer, ezért a vessző, a kötőjel és a zárójel alkalmazásával kitalálta a kacsintó szmájlit. Az előzményekből okulva a Facebook a mostani jeleket pszichológusok közreműködésével fejlesztette ki, hogy ki-ki a legpontosabban fejezhesse ki érzelmeit. Hogy csak a legszemléletesebb példát vegyük: egy gyászhír közlésekor, miközben sokan nyilván szívesen kinyilvánítanák az együttérzésüket, vonakodnak lájkolni, nehogy bárki azt gondolja, hogy az elhunyt halálán örvendeznek.

A Zuckerberg-birodalomban régóta rájöttek, hogy a birtokukban lévő, a felhasználók által a rendelkezésükre bocsátott adat értékes kincs. Először még csak arról volt szó, hogy érdeklődési körünket, kapcsolatrendszerünket, megosztási szokásainkat a reklámok személyre szabott elhelyezésére hasznosítják. Ez a lehetőség annyira megbabonázta a minden kiscicafénykép megosztóban macskaeledel-vásárlót orrontó hirdetőket, hogy – nem létező személyek nevében Facebook-profilokat gyártva – kitalálták a lájkgenerálás módszerét, mondván, a sokak által kedvelt oldalaknak branderősítő szerepük van. A Szilikon-völgyben viszont, amint észlelték ezt a tendenciát, gátat vetettek ezen praktikáknak, és inkább bevezették a hírfolyamba beékelt hirdetések rendszerét.

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia

2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel.

Előjelentkezési akciónk keretében 2015. december 31-ig 149 990 Ft (+ áfa) helyett 128 990 Ft-ért (+ áfa) jelenkezhet.

Részletes program és jelentkezés >>

Ám ami az adatok hasznosítását illeti, ez csak a kezdet volt. Ha ugyanis a Facebook ország volna, több mint 900 millió felhasználójával a világ harmadik legnépesebb államaként tekinthetnénk rá, márpedig ekkora embertömeg kezelése páratlan lehetőségekkel kecsegtet. A közösségi oldal szabályzatában is szerepel, hogy üzemeltetői fenntartják a jogot személyes adataink – akár anonimizált formában történő – kereskedelmi és tudományos célú felhasználására. Ennek egyik példája az volt, amikor a Facebook 2012-ben pszichológiai világkísérletbe fogott: kiválasztottak közel hétszázezer felhasználót, hogy egy héten keresztül megvizsgálják, miként reagálnak az online érzelmi jeladásokra. Ennek értelmében azt az algoritmust, amely szűri és rangsorolja az egyes bejegyzéseket az oldalunkon, úgy állították be, hogy a kísérletről mit sem sejtő résztvevők egyik fele inkább a pozitív, a másik a negatív töltetű híreket, eseményeket kapta meg a barátaitól. Az eredmény: akik több pozitív tartalommal találkoztak, a következő napokban maguk is több jó hírt osztottak meg, és vica versa.

Milliókat manipulálni?

A kísérlet annyiban nem hozott meglepetést, hogy a való életben is így működünk: ha boldog, illetve búskomor embert látunk, magunk is hajlamosak vagyunk felvidulni/nekikeseredni, ám a Facebook mindebből azt a következtetést is levonta, hogy ugyanezt az érzelemváltozást írott szövegek is előidézhetik. 

„Fontosnak éreztük megvizsgálni annak a közkeletű aggodalomnak az igazságát, hogy ha egy barátunk pozitív tartalmat oszt meg, akkor az másokban negatív érzéseket kelt, vagy úgy érzik, valami jóból kimaradtak. Attól is tartottunk, hogy a negatív megosztások láttán többen hátat fordítanak a Facebooknak” – magyarázta a kísérlet egyik vezetője, Adam Kramer. 

Az már eddig is köztudott volt, hogy felhasználóinak szokásai alapján a Facebook előszeretettel végez statisztikai elemzéseket; ennek hagyományos példája az volt, amikor azt becsülték meg, hány ember látogatott Brazíliába a focivébére. Az eddigi legösszetettebb elemzés viszont akkor született, amikor néhány éve – a különféle nemzetiségű felhasználók pozitív és negatív tartalmú megosztásainak egybevetésével – a Facebook kiszámította egy-egy ország aktuális „boldogságindexét”.

Ön nárcisz?

Ez eddig csak leírása a közösségi felület társadalmi mozgásainak, de több példa volt már a felhasználók befolyásolására is. Maga az alapító, Mark Zukerberg döntött például úgy, hogy a Facebookon kampányt indít az emberi szervadományozás népszerűsítésére. Ahogy a cégnél fogalmaznak, az ilyen közcélú kezdeményezéseket mások számára is elérhetővé kívánják tenni, így ha mondjuk az amerikai szívgyógyászok szövetsége az egészséges táplálkozást akarja népszerűsíteni, annak is helyet adnak.

És itt érkeztünk el a közösségi oldal használatának legkritikusabb részéhez. Merthogy tanulmányok bizonyítják: a túlzott Facebook-használat nárcisztikus személyiségzavarhoz – kóros önimádathoz – vagy olyan pszichiátriai problémákhoz is vezethet, mint a figyelemzavar, a hiperaktivitás, a depresszió, hipochondria vagy a voyeurizmus (mániás kukkolás).

A michigani egyetem kutatása pedig azt mutatta ki: minél nárcisztikusabb valaki, annál aktívabb a közösségi oldalakon. A felmérések szerint ugyanakkor ennek hatékonysága enyhén szólva is kétséges, amennyiben minél nárcisztikusabb a posztokat kihelyező személy, annál kevesebb figyelmet kap az ismerőseitől. A kiegyensúlyozott Facebook-felhasználó ezért figyel arra, hogy lájkolja mások posztjait, elismerését fejezze ki egy-egy jól sikerült fotó alatt, csatlakozzon fontos ügyeket népszerűsítő csoportokhoz, sikere miatt gratuláljon a másiknak, szükség esetén nyújtson vigaszt – vagyis a virtuális térben is viselkedjen úgy, mint a való életben minden normális ember.

 


Kapcsolódó cikkek

2024. április 18.

A technológia által támogatott joggyakorlat jövője: az AI precizitása egyensúlyba kerül az emberi szakértelemmel

A jog kritikus válaszút előtt áll, ahol egyensúlyba kell hoznia a nagy nyelvi modellek szabályalapú, algoritmikus és adatvezérelt logikáját az ember értelmező, stratégiai és empatikus gondolkodásmódjával, a mesterséges intelligencia által generált eredményeket az emberi szakértelemmel párhuzamosan alkalmazva az ügyfelek problémáinak átfogó kezelése érdekében.

2024. április 17.

Digtális megfelelés: Miért nem működnek a régi rutinok, és ez miért fájdalmas?

A digitális gazdaságban mind többen érezzük úgy, hogy általános közérzetünket minden téren meghatározza, hogy a régi és bevált rutinokat újra és újra felül kell vizsgálnunk. Ahogy Kahnemann mondaná, a gyorsról a lassú gondolkodásra kell váltanunk. A rutin lényege pedig éppen abban rejlik, hogy felgyorsítja és „fájdalommentesíti” az ismétlődő döntési szituációk megoldását. Különösen nagy kihívás, miközben a figyelmünket ezer csatornán felfoghatatlan számú inger bombázza. Ne felejtsük el, hogy az időnk és figyelmünk az egyik legnagyobb gazdasági értékké vált.

2024. április 17.

Miért (ne) antropomorfizáljuk a generatív mesterséges intelligenciát? – 1. rész

Úgy tűnhet, a mesterséges intelligencia napjainkban egyre inkább az emberhez hasonlóvá kezd válni. Ennek hátterében a tudomány fejlődésének természetes következményei és néha tudatos emberi döntések állnak. Milyen jelenségek állnak a folyamat mögött, és hogyan fogja ez a trend befolyásolni a mindennapjainkat a közeljövőben?