Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Beszélgetés dr. Milánkovich Andrással, az ELTE Bibó István Szakkollégium igazgatójával.
Milyen elgondolás volt a mögött, hogy a jogi pálya felé orientálódj?
A jogi pálya választásánál a legtöbben nem lehetünk igazán tudatosak, mert középiskolásként nincs sok elképzelésünk arról, hogy mivel is foglalkozik egy jogász. Látjuk persze a filmeket esküdtszékek előtt szónokoló hölgyekről és férfiakról – és kétségtelen: sokakat ez indít meg a pálya felé – de nagyon homályos a kép, ami a társadalomban él erről a hivatásról. A pályaválasztáskor ezért ilyen szempontból kevesen tudatosak. Természetesen más az, ha az embernek vannak jogász felmenői. Az én családomban nincsenek jogászok, ezért más gondolat húzódott a döntés mögött: valamit tenni a társadalomért a jogon keresztül, mert a jog az a rendszer, ami áthatja az egész társadalmunkat. Ahogy belemerültem a tanulmányaimba, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezt a hivatást szeretném űzni.
Elég korán kapcsolatba kerültél a tudományos tevékenységgel is.
Középiskolás koromban az Országos Középiskolás Tanulmányi Versenyen (OKTV) első helyezést értem el történelemből. Ez adott egy határozott és erőteljes impulzust a tudomány felé, ami az egyetemen – és azt követően – is kitartott. A két Országos Tudományos Diákköri Konferencián elért két helyezés hozta azt a lehetőséget, hogy 2015 novemberében átvehettem egy másik Bibó István szakkollégista társammal együtt a Pro Scientia Aranyérmet az Országos Tudományos Diákköri Tanácstól. Ez óriási elismerés, különös tekintettel arra, hogy a kétévente kiosztott díjat nagyon kevés jogász kapja meg. Az egyetem alatt változó intenzitással, de folyamatosan publikáltam, részt vettem és veszek az Ars Boni jogi folyóiratban, több programot valósítottunk meg a Közjogi Kör nevű tudományos diákkörrel is, amelynek oktatójaként a vezetésében is részt veszek.
Melyik jogterület érdekel leginkább, mi a kutatómunkád témája?
Alkotmányjoggal foglalkozom, jelenleg PhD-hallgató vagyok az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékén. Témám a közügyekben való részvétel – e jognak a „puhább”, konzultációs jellegű formái. Rendkívül érdekes, a társadalom felé is komoly üzenetet hordozó és ki nem aknázott lehetőségek megnyitására képes terület, mégis kevesen írnak róla. A kiinduló gondolat az, hogy rengeteg érdemi és fontos információ, ötlet, energia marad a társadalomban, „a kormányzottakban” pusztán azért, mert nincsenek meg (vagy megvannak, csak éppen nem működnek) azok a csatornák, amelyeken ezek eljuthatnának a döntéshozókhoz. A kérdés, amire igyekszem választ adni, hogy hogyan, milyen módon lehet hatékonyabb ez a rendszer? Hogyan hatna vissza a társadalomra, az állam legitimációjára és működésének színvonalára? A téma szinte kívánja az interdiszciplináris megközelítést, hiszen a válasznak akkor lehet érdemi üzenete, ha a jogtudományi aspektusok mellett rengeteg egyéb, kapcsolódó területet (filozófia, politikatudomány, szociológia, szociálpszichológia stb.) is megvizsgálunk. Tudományosan nagy kihívás, ugyanakkor intellektuálisan rendkívül izgalmas is. Emellett második féléve alkotmányjogot oktatok az ELTE ÁJK-n; szemináriumi csoportot és fakultatív tárgyat is vezetek. Ez is egy motiváló közeg. Az oktatást szívesen folytatnám a továbbiakban is, mert szeretem és rengeteg tapasztalatot ad. Számos projektben veszek részt, mint ahogy korábban is említettem: az Ars Boni jogi folyóiratban, szerveztem jogklinika-programot, állandó szervezője vagyok és egy alkalommal főszervezője is lehettem a Középiskolások Szabadegyeteme nevű, orientációs célú nyári tábornak, illetve a Bibó István Szakkollégium Állampolgári Nevelés Táborának is.
A Bibó István Szakkollégium igazgatói székébe készülvén milyen célokat tűztél ki magad elé?
Milánkovich András: A Bibó István Szakkollégium konkrét célkitűzése a tehetségek kibontakoztatása. Ennek jegyében zajlik a tevékenységünk, ez a cél ott van minden projektünk mögött
Rektori kinevezéssel, 5 évre kaptam a megbízatásomat és ez idő alatt számos projektet, elképzelést szeretnék megvalósítani. Azt gondolom, azért éri meg ezzel az óriási kihívással szembenézni, mert a Bibó mindig a jogi felsőoktatásban zajló tehetséggondozás zászlóshajója volt – és jelenleg is az. Éppen ezért nagy megtiszteltetés, hogy a szakkollégium közössége és az egyetem vezetősége is e hajó kormányosává választott. Mégsem ez az a szempont, ami miatt megéri vele foglalkozni, hanem a közösség, ami mögötte áll, és amit a szakkollégium valójában jelent. Nem az intézmény, hanem az intézményt alkotó emberek, akik miatt és akikkel közösen értelme van a munkának. A Bibó István Szakkollégium Magyarország első olyan szakkollégiuma, ahol jogász- és politológus-hallgatók kollégiumi keretek között történő szakmai képzésben részesülhetnek. Egy közösség, ami sokszínű, ami folyamatosan vitázik, de éppen ezért folyamatosan meg is újul, hiszen képes az önreflexióra és az a cél vezeti, hogy többet hozzon ki önmagából. Azt hiszem ez az ars poeticánk. Fontos vezetői feladatom megteremteni egyrészről a szervezet anyagi kereteit, majd ezt szakmai keretté formálni, másrészről pedig fenntartani és erősíteni a szakkollégistákban a motivációt, fenntartani bennük azt a lángot, amivel a szakkollégiumba érkeznek. Ez a kettős feladatkör, amit el kell látni, megéri a fáradtságot. Megnyugtató a gondolat, hogy az ELTE és az ÁJK is küldetéseként tekint a tehetséggondozás ügyére, ennél fogva prioritásként kezeli a szakkollégiumot.
Hogyan lehetne még többet, vagy mást kihozni a mai felsőoktatásból?
A Bibó István Szakkollégium konkrét célkitűzése a tehetségek kibontakozása. Ennek jegyében zajlik a tevékenységünk, ez a cél ott van minden projektünk mögött. Rengeteg, még fel nem szabadított energiát látok a szakkollégistákban és rengeteg potenciált ebben a műfajban, ebben az intézményi környezetben is, amiben működünk. Az igazgatói pályázatra készülve belepillantottam a kurrens nemzetközi és hazai felsőoktatási management-szakirodalomba. számos lehetőség tárult fel előttem. Az egyetem szokásos három funkciójából (oktatás, kutatás, innováció) most kezdjük újra felfedezni az oktatást. Kinek, mit és hogyan tanítunk? Számos kihívással néz szembe a felsőoktatás, így a jogi felsőoktatás is. Azt gondolom, az egész gyújtópontja és a megoldása a tanulási környezet megváltoztatásában van. Ezen az ösvényen szeretnénk elindulni: hogyan tudunk hasznos ismereteket átadni, hogy az a gyakorlatban is minél eredményesebben megmaradjon a hallgatóban? A könyvtárban gubbasztva megtanulhatjuk a jogszabályok szövegét, de a jog működését biztosan nem a könyvtárból fogjuk megérteni. A Bibóban ezt a megértést keressük, erre van igény. Ki kell lépni az előadások és szemináriumok adta, megszokott egyetemi keretek közül és megnézni a körülöttünk lévő világot. Konkrét, de pedagógiailag is felhasználható jogi problémákat keresni, majd azokat csoportosan végiggondolva, a szakmában jártas személyek támogatásával megoldani. Ilyen – nevezzük így – projektmunkákat kell kitalálni és megvalósítani, mert ez a készségfejlesztés leghatékonyabb módja. Számos kezdeményezésünk másik eredménye a szakkollégiumi in-house jogklinika újraindítása, amelyben a párkapcsolati erőszak áldozatain segítünk, illetve az UNICEF-fel közösen elindítottuk a gyermekjogi jogsegély programot. Ez remek lehetőség a résztvevő hallgatók számára, mert olyan készségeket tudnak elsajátítani, amelyek az egyetemi oktatás során sajnos fel sem merülnek. Ilyen például az ügyfélkapcsolat, az iratszerkesztés, a szerződések megfogalmazása. Vannak bőven diákok, akik úgy lépnek ki a jogi egyetemek falai közül, hogy soha nem találkoztak szerződésekkel, sőt ügyfelet sem láttak. Ezeket a hiányokat kell feltölteni, ami egy nagyon piacképes elméleti és gyakorlati tudásanyaghoz vezet. Továbbá próbálunk kapcsolatot építeni nemzetközi szintéren a régióban úgy a V4-ek területén, mint pedig Nyugat-Európában. Ezek a projektek, kapcsolatok nagy lehetőségeket tartogatnak, amelyek egyelőre nincsenek kiaknázva, de ez a fajta nyitás módszertanilag, szemléletmódban rengeteg újdonságot hozhat, ha ezeket a tapasztalatokat megosztjuk egymással.
A szakkollégium másik fő pillére a szakmaiságon, tehetséggondozáson (a Bibó egyben Nemzeti Tehetségpont is), közösségformáláson kívül a társadalmi felelősségvállalás.
Alapelvünk, hogy visszaadjunk a társadalomnak abból a tudásból, amit általa megszereztünk. Látni kell, hogy ez a társadalmi felelősségvállalás nem választható le vegytisztán sem a szakmaiságról, sem a közösségiségről – éppen azokkal együtt lehet igazán tartalmas. Szeretnék a szakkollégistáknak időről időre 3-4 napos programokat szervezni az országban, amikor számos gyakorlati projektet tudunk megvalósítani; például átnézzük a meglátogatott település és környékének önkormányzati rendeleteit jogalkotási, kodifikációs szempontból; a politológus hallgatóink területfejlesztési projekten munkálkodhatnak, amihez becsatlakozhatnak akár az adójogászok is; a civilisztikai érdeklődésű hallgatók valósítsanak meg klasszikus magánjogi jogklinikát stb. A hasznos ismeretszerzés folyamatában mindenki tud a saját munkaterületével foglalkozni, ami továbbgördül az egész félévre és tud egy ívet adni. Mindeközben társadalmilag rengeteg hozadéka van az elvégzett munkának.
Publikációk terén a szakkollégium munkáját, tevékenységét bemutató folyóiraton kívül tartalmas szakmai könyvek is megjelennek.
Változásfigyeltetés |
|---|
|
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >> |
Igen, a szakkollégiumban folyamatosan és változatos témákban működnek kutatócsoportok, amelyek eredményei tanulmánykötetekben jelennek meg . A jelenleg működők közül az „Európa2020” nevű kutatócsoportunk egy blogot indított, amit folyamatosan frissít és a munka végén egy kötetben összegzik az eredményeiket. A másik, ombudsmani esetjogot vizsgáló csapat hazai és európai szinten is unikális projektet kezdeményezett, ami feldolgozza a hazai ombudsmani esetjog újabb fejleményeit. Ebből egy kézikönyvszerű, tankönyvnek is használható kiadványt készülünk összeállítani. Szakmaiságunk fontos pillére az egyre többfelé jegyzett Bibó Jogi és Politikatudományi Szemle, amelyet jelenlegi és volt szakkollégisták tanulmányaival tudunk megjelentetni. Az a pozitív tapasztalat, hogy minőségi dolgozatokkal tudjuk megtölteni, amelyek akár az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát is megjárták dolgozatok, (ezekből külön köteteket is ki szoktunk adni). Bízunk benne, hogy rendszeresen tud megjelenni online a továbbiakban is. Szerkesztünk egy bemutatkozó kiadványt is, amelyből tájékozódni tudnak az érdeklődő felvételizők, az öreg bibósok, a jelenlegi és reménybeli szakmai partnereink.
A közelmúltban zajlott le az évente hagyományosan megrendezendő nagysikerű Állampolgári Nevelés Tábor. Főszervezőként milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?
A tizenhatodik alkalommal megrendezett Állampolgári Nevelés Táborban 12-14 éves diákokat tanítunk állampolgársági alapismeretekre. A tananyagot a szakkollégisták maguk állítják össze, ami reagál azokra a kérdésekre, amelyekkel a kisdiákok akár jelenleg, akár a későbbiekben szembesülhetnek. Beszélgetünk velük olyan globális problémákról, mint a környezetvédelem, a közösségi oldalak használata, a terrorizmus, emellett átadunk hasznos gazdasági és jogi (pl. alapvető alkotmányos kérdések, fogyasztóvédelem, büntetőjog, szerződések és vállalkozások) ismereteket. Azt mondhatom, hogy az idei munkafüzet talán a tábor történetének legjobbja. A benne feldolgozott témákat kiscsoportos foglalkozások keretében, a gyerekekkel beszélgetve adjuk át, ami tapasztalataink szerint igazán hatékony eredménnyel zárul. A jelenlegi szakkollégisták közül többen vannak, akik nagyon elhivatottak az állampolgári ismeretek oktatásának ügyében. Ez lehetőséget teremt arra, hogy továbbgondoljuk a programot és a következő tanévben akár fővárosi és vidéki oktatási intézményekben, tanórák formájában is tanítsuk a fiatalokat. Az ötletről megindultak az egyeztetések és bízunk az intézmények nyitottságában. 2015-ben, a tizenötödik tábor kapcsán konferenciát szerveztünk „A társadalom háta mögött” címmel, ami a társadalmi mobilitásról szólt a nem szűk értelemben vett jogász szakmának. Nagyon inspiráló volt beszélgetni egyrészt a téma szakértőivel (akár tudományos, akár közéleti oldalról), másrészt a „művelőivel” is, akik civil szervezetként bemutatták programjaikat. A konferenciáról egy hónapon belül kötet jelenik meg. A jövőben is tervezünk konferenciákat az új Pp. és az új Be. köré, illetve lesz egy konferencia az említett ombudsmani estejogi kutatócsoport számára is. Ezek azok a rövidebb és hosszabb távlatok, amelyekben most tudunk gondolkodni és bízom benne, hogy sikeresen véghez is visszük célkitűzéseinket.
| dr. Milánkovich András |
|---|
| 2015-ben szerzett jogász diplomát az ELTE ÁJK-n és a Bibó István Szakkollégiumban. 2015 őszétől az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének PhD-hallgatója, a tanszéken oktatási tevékenységet is végez. A Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének tagja. 2015-ben átvehette a Pro Scientia Aranyérmet, egyetemista korától részt vesz az Ars Boni jogi folyóirat és a Közjogi Tükör szerkesztőségeiben, valamint a Középiskolások Szabadegyeteme és az Állampolgári Nevelés Tábor szervezésében. A Bibó István Szakkollégium igazgatói posztját 2016 márciusától tölti be. Szabadidejét barátokkal és az aktív pihenéssel tölti. |
