Nemzetközi munkajogi perbeszédverseny: „Az első győzelmet önmagunk felett kellett aratnunk”


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Hugo Sinzheimer Moot Court Competition – nemzetközi munkajogi perbeszédversenynek idén Olaszország adott otthont 2018. június 14-16. között. Magyarországot Barkó Henrietta (KRE-ÁJK), Marjai Lotti (PPKE-JÁK), Kiss Gergely (DE-ÁJK) és Szetei Dániel (ELTE-ÁJK) joghallgatók képviselték. A csapat három tagját az OBH kérdezte motivációról, felkészülésről és a kihívásokról.


Miért jelentkezett a versenyre?
Kiss Gergely: Egyetemi éveim alatt mindig is törekedtem arra, hogy a kötelező ismeretanyag elsajátításán túl megmérettessem magam különböző szakmai versenyeken. Erre tekintettel igyekeztem figyelemmel követni a különböző versenyfelhívásokat, pályázatokat. Így találtam rá a Hugo Sinzheimer Moot Court Competition hazai felhívására, és úgy döntöttem, jelentkezem. A pályázat benyújtását egy szóbeli felvételi beszélgetés követte, amelyek alapján szerencsésen bekerültem a magyar csapatba.
Marjai Lotti: A Hugo Sinzheimer Moot Court versenynek a magyar egyetemeken komoly presztízse van, így már mind hallottunk róla korábban, és bennem fel is merült az indulás lehetősége. Ebben az elhatározásban erősítettek meg a tanáraim is, akik támogattak a nevezésben. Számomra a munkajog elsődleges érdeklődési kör, és fontosnak tartom, hogy még az egyetemi évek alatt kipróbálhassuk magunkat gyakorlati, versenyszerű szituációkban, így készülve a későbbi pályánkra. Emellett korábbi élménybeszámolók alapján az is ismert volt előttünk, hogy a versenyen a szakmai tudásszerzés mellett sok barátság is született, így nagy örömmel képviseltem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, csapattársaimmal együtt pedig Magyarországot.
Barkó Henrietta: Fontos volt számomra, hogy valamilyen nemzetközi vonatkozású eseményen vegyek részt az egyetemi évek alatt. Erasmus programban nem vettem részt, ezért egyértelmű volt számomra, hogy a hozzám legközelebb álló jogterülettel – a munkajoggal – kapcsolatos perbeszédversenyen szeretnék szerepelni. Már a 2017-es versenyre is szerettem volna kijutni, de mivel pont a vizsgaidőszak közepére esik mindig az esemény, ezért kényelmesebb volt idén, az államvizsgákat követően.
Miért tartja fontosnak, hogy az egyetemen megszerzett tudását egy ilyen – gyakorlati megközelítésű – versenyen tegye próbára?
Kiss Gergely: Általában az egyetemi oktatás és az ahhoz kapcsolódó vizsgák elméleti megközelítésűek, jó alapokat adva a későbbi gyakorlati megmérettetésekhez. Mindazonáltal engem az elméleti ismeretanyagon túl mindig is vonzottak a gyakorlati természetű problémák, valamint az azokra adható – sokszor a tan- és törvénykönyveken túlmutató – válaszok. E verseny a jogesetmegoldáson túl a fel- és alperesi szereplés lehetőségét is kínálta, így úgy gondoltam, ez egy remek alkalom arra, hogy teszteljem az ismereteimet „élesben”.
Marjai Lotti: Ahogy korábban említettem, a gyakorlati próba a verseny egyik legnagyobb előnye. Úgy vélem, hogy a mi szakmánkban elengedhetetlen készségek gyakorlására adott lehetőséget a verseny, úgymint a szóbeli előadóképesség, az improvizációs készség, vagy a komplex jogkérdések megértésének és megoldásának képessége. Játékos helyzetben nyílt lehetőségünk megismerni, miként reagálunk a szóbeli megmérettetés okozta stresszre, illetve, hogy milyen érzés valakinek az érdekeiért küzdeni. Továbbá kiemelném, hogy nehezített pályát jelentett az a tény, hogy a versenyre mind az alperesi, mind a felperesi pozíciót ki kellett dolgozni, így mindkét oldalon meg kellett találnunk a védendő értékeket, és azonos lelkesedéssel kellett mindkét fél érdekeit képviselnünk a „bíróságon”.
Barkó Henrietta: Véleményem szerint az egyetemeken nem fordítanak elég figyelmet az elméleti tudás gyakorlati hasznosíthatóságának megvilágítására. Már másodéves korom óta célom, hogy lássam, a valóságban hogyan működik a szakma. Korábban dolgoztam már ügyvédi irodában, multinacionális cégnél, írtam OTDK dolgozatot és jártam magyar perbeszédversenyen. Nem maradhatott ki a palettáról a nemzetközi sem. Rengeteg új tapasztalatra tehettünk szert, ami az előbb felsoroltak során nem feltétlen szerezhető meg. Olyan képességek fejlesztését, használatát célozza egy ilyen verseny, amelyeket nem használunk ki az egyetemi évek során. Fel kell készülni egy 15-20 perces, jogi érvekkel alátámasztott előadásra, emellett készen kell állni bármilyen közben felmerülő kérdés megválaszolására, valamint az uniós joganyag és gyakorlat vonatkozó részével maximálisan tisztában kell lenni, ezek alapján felépíteni a felperesi és alperesi beadványokat.

 

(Fotó: OBH)

Mi jelentett kihívást a felkészülés során?
Kiss Gergely: Nagyon hálás vagyok a felkészítőinknek – szerepeljenek név szerint is: Dr. Sipka Péter (DE-ÁJK), Dr. Hungler Sára (ELTE-ÁJK), Dr. Kun Attila (KRE-ÁJK), Dr. Kiss Bettina (KRE-ÁJK) és Dr. Rácz Ildikó (KRE-ÁJK) –, és a csapattársaimnak – Dr. Barkó Henrietta (KRE-ÁJK), Marjai Lotti (PPKE-JÁK) és Szetei Dániel (ELTE-ÁJK) –, ugyanis a versenyre történő csoportos felkészülések nagyon magas szakmai színvonalon zajlottak és kellemes légkörben teltek. A közös munka végig angol nyelven folyt, ez talán a szokásostól több nehézséggel járt. Emellett a megoldandó jogeset több jogterületet is érintett, ezért ez az átlagosnál nagyobb felkészültséget igényelt a részünkről.
Marjai Lotti: A felkészülés során az első győzelmet önmagunk felett kellett aratnunk, hiszen rá kellett vennünk magunkat arra, hogy az egyetemi és munkahelyi követelményeink mellett (mindannyian dolgoztunk a verseny felkészülési időszakában) megfelelő mennyiségű időt és energiát kellett fordítanunk a verseny különböző szakaszaira. Ebben a coach oktatók nagy segítséget nyújtottak. Kihívás volt a semmiből felépíteni két, egymással teljesen ellentétes beadványt, mindkettőt oly mértékben megindokolva kellett megalkotnunk, hogy azon a többi csapat és a zsűri ne találjon fogást. Ezáltal a két beadványban azonos helyre kellett helyeznünk a súlypontot, hiszen az az érv, amelyik felperesi oldalon perdöntő lehet, alperesi szempontból kerülendő, így ott más megközelítést kellett alkalmaznunk. Ez a folyamatos szemléletváltás eleinte megnehezítette a munkát, de ahogy kezdtek összeállni a beadványok, mi is belejöttünk a kétféle nézőpont kezelésébe. A szóbeli fordulóban nehezítette a helyzetet, hogy a perbeszédet anélkül kellett elkészítenünk, hogy az ellenfél beadványának tartalmát ismertük volna. Emiatt az itthon elkészült perbeszédek inkább keret jellegűek voltak, amely alapján gyorsabban tudtunk haladni a helyszínen. A szóbeli fordulót megelőző este kaptuk meg a többi csapat beadványát, így éjszakába nyúlóan tanulmányoztuk azokat. A verseny reggelén állítottuk össze a végleges perbeszédeket, így a szereplést megelőző stressz ellenére is hatékonyan kellett dolgoznunk. Nekem személy szerint a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a szóbeli fordulóban a viszontválaszt kellett prezentálnom, amelyre előre megírt forgatókönyvünk nem volt, a másik fél szóban kifejtett érveire kellett improvizatív módon reagálnom. Ez izgalmas kihívás volt, hiszen idegen nyelven, stressz alatt kellett teljesítenem, és az érveink megerősítésére mindössze két perc állt a rendelkezésemre, így a felesleges információkat ki kellett szűrnöm.
Barkó Henrietta: Eleinte leginkább az, hogy különböző egyetemekről érkező hallgatókból állt a csapat és így lassan csiszolódtunk össze a közös munkára. A coach-aink segítségével és iránymutatásával azonban sikeresen leadtuk május 1-jén az írásbeli beadványainkat. Számomra a legnagyobb kihívást az EU-s joganyag alkalmazása jelentette, hiszen az egyetemen ilyen mélységig nem foglalkozunk a jogterülettel. Ez biztosan sokat fog számítani, ha a jövőben találkozom a területtel és nem teljesen idegen szemmel tekintek rá, legyen az bármilyen uniós jogforrás vagy bírósági ítélet.
[htmlbox mt_kommentar]
Milyen, a későbbi munkája, karrierje során is hasznosítható szakmai tapasztalatokat szerzett?
Kiss Gergely: Önmagában azt nagyon hasznosnak és építőnek tartom, hogy nagy tudású hallgatótársakkal és gyakorló jogászokkal dolgozhattam együtt, ugyanis a hatékony csapatmunka metódusainak megismerése az élet későbbi területein is hasznosítható. Az angol nyelvű munkafolyamatok, valamint az „írott jog” gyakorlati alkalmazása sok olyan új gondolatra, megközelítésre világított rá, amelyeket az egyetemi időszakot követően megfelelően tudok majd hasznosítani. Természetesen, az európai munkajogban történő elmélyülés, és más országok jogi gondolkodásának megismerése egyaránt hozzájárul majd a karrierem alakulásához.
Marjai Lotti: A verseny során nagy hangsúly volt a csapatmunkán, hiszen a beadványok hossza, a jogeset komplexitása nem tette lehetővé, hogy minden kérdésnek mindannyian utánajárjunk, hanem felosztottuk 4 területre a jogesetet, és megosztottuk egymással a kutatás eredményét, így a kommunikáció hatalmas szerepet töltött be a készülés során. A verseny során a nyelvi készségeink is hatalmas ugrásokkal fejlődtek, hiszen mind az írásbeli beadványokhoz, mind a szóbeli fordulókhoz el kellett sajátítanunk a megfelelő jogi terminusokat, és ki kellett fejlesztenünk a saját jogi kifejezésmódunkat is. Végezetül pedig kiemelném a versenytől kapott szakmai tudást. A megoldáshoz nem csak a jogszabályokat kellett behatóan megismernünk, de az esetjogba is bele kellett ásnunk magunkat. Ez a tudás a későbbiekben bizonyosan hasznos lesz, hiszen a jogviszony elhatárolása, a személyes adatok védelme és az egyenlő bánásmód témakörében is rengeteg jogesetet ismerhettünk meg. Összességében úgy vélem, hogy a versenyen való részvétel mind emberi szempontból, mind szakmailag sok hasznos tapasztalatot adott, és büszke vagyok rá, hogy részt vehettem a 2018-as Hugo Sinzheimer Moot Court versenyen Magyarországot képviselve.
Barkó Henrietta: Szeretek csapatban dolgozni, ez a készülés során is megmutatkozott, ez később sem fog gondot okozni. Sokkal magabiztosabban állok ki hallgatóság elé előadni, és az uniós joganyagban is könnyebben igazodom el a rengeteg kutatómunkának köszönhetően.

Kapcsolódó cikkek

2024. április 18.

A technológia által támogatott joggyakorlat jövője: az AI precizitása egyensúlyba kerül az emberi szakértelemmel

A jog kritikus válaszút előtt áll, ahol egyensúlyba kell hoznia a nagy nyelvi modellek szabályalapú, algoritmikus és adatvezérelt logikáját az ember értelmező, stratégiai és empatikus gondolkodásmódjával, a mesterséges intelligencia által generált eredményeket az emberi szakértelemmel párhuzamosan alkalmazva az ügyfelek problémáinak átfogó kezelése érdekében.

2024. április 17.

Digtális megfelelés: Miért nem működnek a régi rutinok, és ez miért fájdalmas?

A digitális gazdaságban mind többen érezzük úgy, hogy általános közérzetünket minden téren meghatározza, hogy a régi és bevált rutinokat újra és újra felül kell vizsgálnunk. Ahogy Kahnemann mondaná, a gyorsról a lassú gondolkodásra kell váltanunk. A rutin lényege pedig éppen abban rejlik, hogy felgyorsítja és „fájdalommentesíti” az ismétlődő döntési szituációk megoldását. Különösen nagy kihívás, miközben a figyelmünket ezer csatornán felfoghatatlan számú inger bombázza. Ne felejtsük el, hogy az időnk és figyelmünk az egyik legnagyobb gazdasági értékké vált.

2024. április 17.

Miért (ne) antropomorfizáljuk a generatív mesterséges intelligenciát? – 1. rész

Úgy tűnhet, a mesterséges intelligencia napjainkban egyre inkább az emberhez hasonlóvá kezd válni. Ennek hátterében a tudomány fejlődésének természetes következményei és néha tudatos emberi döntések állnak. Milyen jelenségek állnak a folyamat mögött, és hogyan fogja ez a trend befolyásolni a mindennapjainkat a közeljövőben?