A bagatell igények kiszűrése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Ptk. új szemléletmódja alapján a jogsértés bekövetkeztének megítélésekor objektív szempontként a jogellenes, személyiségi jogot sértő magatartást kell megvizsgálni, nehézséget jelenthet viszont megtalálni a jogsértő magatartás mércéjét, hiszen az szubjektív.

Az emberi méltósághoz való jog a személyiségi jogok anyajoga, melybe benne foglaltatik minden  nevesített és nem nevesített személyiségi jog. A Ptk. generálklauzulaként fogalmazza meg, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok a törvény védelme alatt állnak.[1] A Ptk. tételesen listát tartalmaz a nevesített személyiségi jogokról, melyek a következőek: az élet, a testi épség és az egészség védelme;a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás védelme; a személy hátrányos megkülönböztetése; a becsület és a jóhírnév védelme; a magántitokhoz, üzleti titokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog;a névviseléshez, valamint, a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog; illetve a kegyeleti jog.

Az emberi méltósághoz való jogból levezethető minden nem nevesített személyiségi jog, ezért az új szabályozás lehetőséget nyújt e jogok tágabb körű védelmére, emellett utat nyit a bagatell igények követelésének. A munkajogban a jogviszony megszüntetését követően ennek különösen fennáll a veszélye, hiszen akár egy sérelmesnek vélt munkáltatói utasítás is megalapozhatja a szankció követelését. Másrészt a munkavállalók többsége munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ebből következően pervesztesség esetén az illetéket az állam viseli, s csak a munkáltató perköltségének megfizetése lesz a megalapozatlan igényérvényesítés következménye, kockázata. A jövőbeni bírói gyakorlatnak éppen ezért új módszereket kell kidolgoznia a bagatell igények kiszűrésére, a parttalan igényérvényesítés elkerülése végett. A hátrány bizonyításának sikertelensége nem lehet alapja a kereset elutasításának, a törvény ugyanis megdönthetetlen vélelmet állít fel arra nézve, hogy minden személyiségi jogsértés szükségképpen valamilyen hátrány elszenvedésével jár.[2]

A Ptk. új szemléletmódja alapján a jogsértés bekövetkeztének megítélésekor objektív szempontként a jogellenes, személyiségi jogot sértő magatartást kell megvizsgálni, a bizonyítást tehát elsőként erre kell lefolytatni. Nehézséget jelenthet viszont megtalálni a jogsértő magatartás mércéjét, hiszen az szubjektív. Lehet, hogy egy érzékeny ember ugyanazt a magatartást sérelmesnek találja, míg másnak a „tűréshatárán” belül marad. A határesetek megítélése problémát okoz azokban az esetekben, amikor a külvilág számára nem jelenik meg a sérelem.

Munkajogi kiskönyvtár csomag 2015
A csomag tartalma: – Atipikus munkajogviszonyok – Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – Külföldiek magyarországi foglalkoztatása Rendelje meg csomagban 20% kedvezménnyel >>

Egyesek a holland „komoly jogsértés” klauzuláját alkalmazhatónak tartják a magyar jogban is.[3] A klauzula lényege, hogy a bíró a pszichés sérelmek esetén két lépcsőben, egy objektív és egy szubjektív szűrőn keresztül vizsgálja meg a jogsértést. Először azt dönti el, hogy a jogsértő magatartása általában, a tapasztalati tények, a bíró ismeretei alapján alkalmas volt-e valamely személyiségi jog megsértésére.[4] Amennyiben igen, úgy komolynak minősíthető a jogsértés. Ha a jogsértés a bíró megítélése szerint nem komoly, úgy a szubjektív szűrőn keresztül azt is meg kell megvizsgálni, hogy a bíró által komolynak nem minősülő magatartás a sérelmet szenvedett fél személyisége alapján okozhatott-e mégis sérelmet, tehát alkalmas volt-e a cselekedet valamely személyiségi jog megsértésére.

Álláspontom szerint ezen a ponton, tehát a szubjektív szűrőnél, nem lehet figyelmen kívül hagyni a sérelem bekövetkeztének vizsgálatát. Petrik Ferenccel egyetértve ugyanis a személyiség meghatározott életminőséget jelent, azt, hogy az ember szabadon rendelkezik önmaga felől, s megilletik az emberhez méltó életfeltételek.[5] A sérelemdíj megítélésekor a jogellenességet a személyiségi jog megsértése jelenti, amely tehát az emberi személyiség testi, vagy lelki életminőségének hátrányos megváltozása.[6] Abból indultunk ki, hogy a külvilág által nem észlelhető sérelmeket kell megítélni. Azonban hogyan állapítható meg, hogy a magatartás valóban megsértette az adott személy életminőségét – tehát emiatt jogellenesnek tekintendő – ha nem vizsgálható, hogy ténylegesen sérült-e az életminőség valamely része, amely a környezet számára láthatatlan. Amennyiben a felperes nem adja elő, hogy a személyiségi joga milyen módon sérült, addig a szubjektív szűrő csupán egy felperesi állítás marad.

A komoly jogsértés klauzula a gyakorlatban

Egy példán szemléltetve: a munkáltató felmondott a munkavállalónak, a felmondás átadását a munkavállaló úgy éli meg, hogy megsértették a személyiségi jogát, mert megalázottságot érzett, pszichikailag „összeomlott”. Ezen az állításon túlmenően nem köteles a bekövetkező lelki traumáját igazolnia. Az eljárás során kétséget kizáróan bizonyítást nyer, hogy a felmondás közlése a lehető legkulturáltabb módon, nyugodt körülmények között zajlott, a munkáltató mindvégig udvarias volt és sajnálatát fejezte ki, hogy „meg kell válnia” a munkavállalótól. Az objektív teszt alapján ez a munkáltatói magatartás nem alkalmas a személyiségi jog megsértésére. A szubjektív teszt alapján e komolynak nem minősülő sérelem alapján azt kell vizsgálni, hogy a munkáltatói magatartás a munkavállaló személyisége alapján okozhatott-e mégis jogsérelmet. A személyiség vizsgálata nemcsak általában, hanem abban az adott helyzetben is szükséges. Ebben az esetben a felperesnek érdekében áll a sérelem bizonyítása, hiszen önmagában a tényállítása alapján, miszerint lelki traumát élt át, nem lehet megállapítani a sérelem tényét. A sérelem tényének bizonyítása pedig csak a külvilág számára is megjelenő hátrány igazolásával lehetséges. A külvilág számára nem látható sérelmek esetén tehát továbbra is szükség lesz a hátrány bizonyítására.

Jogesetelemzés felsőfokon
Valós munkaügyi jogvitás ügyek feldolgozása dr. Berke Gyula, dr. Pál Lajos, dr. Lőrincz György és Tálné dr. Molnár Erika közreműködésével. 2015. június 9. – Best Western Hotel Hungária, Budapest További részletek és jelentkezés>>

A sérelemdíj összegszerűségét a bíróság a nem vagyoni kártérítéssel azonos módon az eset összes körülményeire – így különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatására – tekintettel állapítja meg. A mérlegelésnek szükség szerint ki kell terjednie a jogsértő és a sértett személyi körülményeire, köz- és magánéleti helyzetére, foglalkozására, valamint a sérelem adott helyzetben megállapítható, szubjektív elszenvedésének súlyára is.[7] Az összegszerűség megállapításánál a nem vagyoni kártérítés eddig kialakult gyakorlatában nagy változások vélhetően nem lesznek. Amennyiben a sérelem ténye megállapítható, úgy a kisebb súlyú jogsértések esetén automatikusan sérelemdíjat kell fizetni az új szabályok alapján. A bagatell személyiségi jogi jogsértések esetén megoldás lehet a szerény, szimbolikus kártérítési összegek megítélése. E gyakorlat generálpreventív hatásának kifejtéséhez azonban valamennyi időnek el kell telnie.

Mindezek alapján álláspontom szerint a bagatell igényeket a sérelemdíj jogalapjának vizsgálatakor, a jogellenes magatartás hiánya miatt lehet eredményesen kiszűrni és elutasítani. Ennek megfelelően nem jogellenes az a magatartás, mely nem alkalmas az ember szellemi értékeinek, életminőségnek csorbítására vagy a külvilág által róla alkotott megítélés hátrányos megváltoztatására.

 

[1]     Ptk. 2:42. § (2) [2]     Az új Polgári Törvénykönyv szakmai vitára bocsájtott normaszövegének indokolása (2005): I. Könyv: A személyek: III. rész: A személyhez fűződő jogok, PJK, 2005/3. 14. o. [3]     Frézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, Miskolc 2008, 83. o. [4]     Ismerteti Frézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, Miskolc 104-106. o. [5]     Petrik Ferenc: A nem vagyoni kár megtérítése védelmében, in Polgári Jogi Kodifikáció 2003/1. 7. o. [6]     Petrik Ferenc: u.o. [7]     Az új Polgári Törvénykönyv szakmai vitára bocsájtott normaszövegének indokolása (2005): I. Könyv: A személyek: III. rész: A személyhez fűződő jogok, PJK, 2005/3. 3-24. 14. o.

---