A munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai I.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az idei első három negyedévben a munkáltatók 72 százalékánál talált szabálytalanságot a munkaügyi hatóság.

2016. szeptemberig a munkaügyi hatóság 14 518 munkáltatót ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 72 %-nál tárt fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont 74 472 munkavállaló 68 %-át érintették. Az ellenőrzések száma növekedett, figyelemmel arra, hogy 2015. I-III. negyedévéig 13 586 ellenőrzést tartott a munkaügyi hatóság. A jogsértési arány a foglalkoztatókat tekintve nőtt, mivel tavaly ilyenkor az ellenőrzött foglalkoztatók 66 %-ánál állapított meg a munkaügyi hatóság valamilyen szabálytalanságot. A jogsértéssel érintett munkavállalók aránya nem változott.

Az ellenőrzések vegyes fogadtatásúak munkáltatói oldalon, ami attól is függ, hogy milyen jogsértést tártak fel a munkáltatónál, de általánosnak mondható az indulatmentesség, atrocitások csak igen ritka esetben fordulnak elő. A helyszíni ellenőrzés akadályozása nem fordult elő, de az eljárások során nem ritka az együttműködés hiánya, így különösen a bekért dokumentumok bemutatásának megtagadása, illetve az idézések figyelmen kívül hagyása. A munkavállalók döntő többségben kedvezően fogadták az ellenőrzéseket, nyitottabbak, mint a korábbi években, mert a hatóságtól várnak pozitív fordulatot, de még ennek ellenére is nehezen nyilatkoznak az őket érintő szabálytalanságról, félnek a következményektől, állásuk elvesztésétől.

Az ellenőrzési tapasztalatok szerint továbbra is jelen van a feketefoglalkoztatás, amely az ellenőrzéssel érintett munkavállalók 12 %-át érinti (8 663 fő). A tavalyi I-III. negyedéves adatokhoz viszonyítva a feketefoglalkoztatás arányaiban nem változott, akkor 7 353 feketén foglalkoztatott munkavállaló került ki az ellenőrzés alá vont 65 066 munkavállalóból.

Az építőiparra az ellenőrzések 21 %-a esett 2016. I-III. negyedévben, mely a tavaly ilyenkor mért 24 %-os ellenőrzési arányhoz képest csökkenést jelent ugyan, de az ágazat még mindig kiemelt ellenőrzési célpont, mivel a feketefoglalkoztatás leggyakrabban ezen a területen fordul elő.

Az összes feketén foglalkoztatott munkavállalóhoz viszonyítva nőtt a feketén foglalkoztatottak aránya az ágazatban az elmúlt év január-szeptember közötti időszakhoz képest (35 %-ról, ami 2 543 főt jelentett 38 %-ra ami 3 296 fő). Az építőipar tehát a korábbi tapasztalatokkal megegyezően – jelenleg is - a legtöbb bejelentés nélküli foglalkoztatott munkavállalót „adja”.

Jelentős volt a személy- és vagyonvédelmi munkáltatók köréből kikerült „feketemunkások” aránya is (13 % - 1 124 fő), mely a tavaly szeptemberi adatokhoz képest kismértékű csökkenést az érintettek számában azonban növekedést mutat (14% - 1033 fő). Az ágazat az építőipar után a legtöbb feketén foglalkoztatott munkavállalót adja. Az ellenőrzések 12 %-a esett a személy- és vagyonvédelem területére 2016. első három negyedévében, mely közel azonos a 2015. év hasonló időszakában lefolytatott ellenőrzési aránnyal (13 %).

A gépipart nem számítva a feldolgozóiparban feketén foglalkoztatott munkavállalók aránya 9% volt (784 fő), mely 4 %-os növekedést jelent 2015. január-szeptember közötti időszakhoz képest (362 fő). Idén a feldolgozóipari ágazat ellenőrzése kiemelt cél, és sajnos a gyakoribb ellenőrzések több feketén foglalkoztatott munkavállalót tártak fel 2015. hasonló időszakához képest. A fokozott feldolgozóipari ellenőrzés végrehajtását jelzi, hogy 2016. szeptember 30-ig az ellenőrzések 12 %-a valósult meg itt, míg tavaly a vizsgált időszakban az ellenőrzések 6 %- a esett erre a szektorra.

A mezőgazdasági ágazatban történt az idei év I-III. negyedévében az ellenőrzések 3 %-a, mely a 2015. első kilenc hónapjában ellenőrzött 4 %-hoz képest kis mértékben csökkent. Az ellenőrzési arány csökkenésével összhangban a feketén foglalkoztatott munkavállalók aránya lényegesen nem változott. Az első háromnegyed éves adatok alapján 2015-ben 6 % (437 fő) 2016-ban pedig 5 % (452 fő) volt a feketén foglalkoztatottak száma a mezőgazdasági vállalkozásoknál.

A kereskedelmi vállalkozások esetében a feketefoglalkoztatás nem változott, 2016. szeptember 30-ig az ágazatban dolgozók 9 % át (766 fő) foglalkoztatták szabálytalanul az összes feketefoglalkoztatással érintett munkavállalóhoz képest, csakúgy, mint tavaly (676 fő).

Az ellenőrzések aránya a tavaly szeptember végi 22 %-hoz viszonyítva a kereskedelem területén lényegileg nem változott, ugyanis a vizsgált időszakban 21 % volt az ágazatot érintő vizsgálati arány.

A vendéglátásban 11 %-ra (967 fő) nőtt a feketefoglalkoztatással érintett munkavállalók aránya a 2015. évi január-szeptember időszakban mért 10 %-hoz (720 fő) képest. Az ágazatot érintő ellenőrzések mértékében is minimális eltérés figyelhető meg, mivel idén eddig az ellenőrzések 16 %-a volt ebben az ágazatban, a tavaly ilyenkor mért 15 %-hoz képest.

Feketefoglalkoztatással kapcsolatosan megállapítható, hogy a bejelentés elmulasztása a leggyakoribb szabálytalanság, mely mind rendes munkaviszony során, mind egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül lelhető fel, valamint nagy számban fordult elő munkaszerződés nélküli munkavégzés, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével összefüggő bejelentés nélküli foglalkoztatás. Csekély mértékben fordult elő részmunkaidős bejelentés, teljes munkaidős foglalkoztatás esetén, valamint színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás, valamint a harmadik országbeli állampolgárok engedély nélküli munkavégzése.

A bejelentés nélküli foglalkoztatással kapcsolatban elmondható, hogy az olyan munkáltatóknál, melyek nehezen megközelíthető, „eldugott” helyen működnek, tudatosan nem jelentik be a munkavállalókat, számítanak az ellenőrzés elmaradására. Ezek a munkáltatók legtöbb esetben az építőiparból illetve a vagyonvédelemből kerülnek ki.

A bejelentés nélküli foglalkoztatással kapcsolatban a munkáltatói hivatkozások közül továbbra is az „adminisztrációs hiba”, „könyvelő mulasztása”, „próbamunka”, és „első munkanap” kifogások a legjellemzőbbek.

Gyakori tapasztalat, hogy az ellenőrzéssel érintett nap a munkavállaló nyilatkozata szerint az első munkanapja. Ennek oka legtöbbször az, hogy a munkavállaló próbálja a szabálytalanság időszakát tanúvallomásában csökkenteni a vélt vagy valós munkáltatói elvárásnak megfelelően.

Előfordulnak olyan esetek, amikor a munkáltatók - elmondásuk szerint- nem is tudtak a bejelentés nélküli foglalkoztatásról, amiért ilyenkor általában a könyvelőjüket vagy egyéb munkatársukat hibáztatják, valamint gyakori az adminisztrációs hibára való hivatkozás.

Előfordult az a magyarázat, hogy próbaidő után kívánta bejelenteni a munkavállalót a munkáltató, illetve hogy a munkavállaló próbanapon van, valamint védekezésként hozzák fel a foglalkoztatók azt is, hogy előző időszakban mindig bejelentették a munkavállalókat. Pozitív viszont, hogy a jogszerűen nem létező „próbamunkát” egyre több munkáltató jogszerűen úgy oldja meg, hogy pl. egyszerűsített foglalkoztatás keretében bejelenti az illetékes adóhatóság felé a munkavégzést.

Az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésének elmulasztása hátterében leggyakrabban a közterhek befizetésének elkerülésére, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás időbeli korlátainak kijátszására irányuló szándék húzódik meg. Az időszakos egy-egy napokra történő foglalkoztatás során az ellenőrzések elmaradásának reményében, egyszerűsített foglalkozásnál még nagyobb a „kockáztatási hajlandóság”, mint egy rendes munkaviszony bejelentésénél.

Gyakran előfordul, hogy a munkáltató alkalmi jogviszonyban már foglalkoztatta a munkavállalót és arra hivatkozik, hogy éppen csak az ellenőrzéskor nincs bejelentve a munkavállaló jogviszonya. A munkáltatók gyakran hiszik azt, hogy ha van munkaszerződés és korábban jogszerű jogviszony bejelentés, vagy egyszerűsített jogviszonyban korábbi időszakban bejelentés, akkor azzal egy fennálló szabálytalanságot enyhítenek.

Előfordul továbbá, hogy egyszerűsített foglalkoztatás során olyan esetekben, amikor a munkavállalók munkaideje áthúzódik a következő naptári napra, a munkáltatók gyakran csak az első napra tesznek bejelentést. E szabálytalanság mögött feltehetően nem áll munkáltatói szándékosság.

A fekete foglalkoztatás enyhébb formája, hogy a munkaszerződéseket a földrajzi távolságok miatti adminisztratív nehézségek miatt késve foglalták írásba, de a jogviszony bejelentése időben megtörténik. A vagyonvédelmi ágazatra jellemző a gyakori „munkáltató váltások” következménye, hogy a munkavállalókat ugyan „átjelentik” az éppen aktuális vállalkozáshoz, de munkaszerződést írásban nem kötnek velük. A munkavállalók ezekben az esetekben sokszor nem is tudják, hogy az ellenőrzés időpontjában ki a foglalkoztatójuk.

 

Ritkábban fordul elő a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás, mely az esetek többségében a jogszabályok téves alkalmazására vezethető vissza.

A részmunkaidős bejelentés, teljes munkaidős foglalkoztatás mellett meglehetősen gyakori szabálytalanság, de az esetek döntő többségében a bizonyítás nagyon nehéz, mivel a munkájukat féltő munkavállalók nem mernek a munkáltatójuk ellen nyilatkozni. Különösen a vagyonvédelemi ágazatban súlyos a helyzet, ott a feltárt esetek során a munkavállalók ténylegesen gyakran a havi törvényes teljes munkaidőt meghaladó időtartamban végeztek munkát, miközben bejelentésük sokszor csak heti 20 órás részmunkaidőre szólt és az ennek megfelelő munkabért is számfejtették részükre. Harmadik országbeliek szabálytalan foglalkoztatása az utóbbi években már csak elszórtan fordul elő.

A gazdasági válság miatt bevezetett, a kis-és középvállalkozások támogatását célzó enyhébb szankciók mára már nem feltétlenül tartják vissza a jogsértésektől az egyebekben gazdaságilag egyre inkább magukra találó munkáltatókat. A többség már tudatában van annak, hogy a legsúlyosabb esetben sem kell a bírságszankcióval számolnia és más hátrányos következménye sincs az első jogsértésnek, viszont a bejelentés nélküli foglalkoztatással jelentős költségcsökkentést érhetnek el a befizetendő adók és járulékok „megtakarításával”. A munkáltatók többsége az ellenőrzések hatására bemutatja az utólag megkötött munkaszerződést és a határozat kiadmányozása előtt teljesíti a bejelentési kötelezettségét.

A munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések által érintett munkavállalók (17 957 fő) száma lényeges növekedést mutat a tavalyi év hasonló időszakához képest (14 518 fő). Ezen jogsértések jellemzően a kereskedelem, vendéglátás és a feldolgozóipar (beleértve a gépipart is) területén foglalkoztatott munkavállalókat érintették a legnagyobb számban. A leggyakoribb szabálytalanság a munkaidő-beosztás hiánya. Szintén nagy munkavállalói létszámot érintett a munkaidőkeret esetében a kezdő és befejező időpont írásbeli meghatározásának elmaradása, ami gyakorlatilag mind a munkavállaló mind a hatóság számára ellenőrizhetetlenné teszi például a munkaidőkereten felüli rendkívüli munkavégzést, és így annak ellentételezését is (munkabér, szabadidő).

A munkavállalók munkaideje sokszor meghaladta a napi, illetve a heti munkaidő megengedett legmagasabb mértékét. Pihenőidővel kapcsolatos szabálytalanságok tekintetében a munkaközi szünetek törvényes mértékének elmaradása fordult elő legtöbbször, valamint több ízben kellett intézkedni a hatóság munkatársainak a napi, valamint heti pihenőidő hiánya miatt.

Rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos szabálytalanság miatt ritkábban intézkedtek a hatóság munkatársai. Ennek részben az az oka, hogy a jogsértést hamis munkaidő-nyilvántartás vezetésével leplezik a munkáltatók, így a rendkívüli munkavégzés mértéke nem megállapítható.

Azokban az esetekben, ahol rendelkezésre áll a rendkívüli munkavégzés nyilvántartása, megállapítható, hogy esetenként a munkáltatók a rendes munkaidőn felüli időszakért nem fizetnek bért és pótlékot, mely szabálytalanságok az egyszerűsített foglalkoztatás és rendes munkaviszony keretében foglalkoztatottakat érintően egyaránt előfordultak. A munkáltatók a jogsértés elkövetésével kapcsolatosan gyakran hivatkoznak arra, hogy a megrendeléseik hullámzóak, létszám gondokkal küzdenek, ezért a határidőben történő megrendelések teljesítése végett kénytelenek túlmunkában foglalkoztatni a munkavállalókat.

A korábbi évekhez hasonlóan a munkaidő-nyilvántartás hiányával, vagy adatainak valótlan rögzítésével kapcsolatos szabálytalanságok a leggyakoribbak, amelyek a főbb jogsértéssel érintett munkavállalók közel negyedét érintik. A 2015. szeptember 30-ai adatokhoz képest (14 288 fő) a munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos szabálytalanságok több munkavállalót érintettek 2016. első háromnegyed évében (16 900 fő). Munkaidő-nyilvántartást az építőipar területén gyakran nem vezetnek, míg a hiányos (hamis) munkaidő-nyilvántartás többnyire a kereskedelem, a feldolgozóipar és a vendéglátás területén fordul elő.

Különösen nagy probléma a kettős nyilvántartás. A jogsértés nem, vagy nehezen bizonyítható, mivel az ellenőrzések során a hatóságnak utólag megküldött iratanyag alapján jellemzően nem állapítható meg jogsértés, pedig számos esetben áll fenn a gyanúja annak, hogy a munkavállalókat a megengedettnél többet foglalkoztatják, és azt nem ellentételezik a törvényi előírások szerint.

A munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos jogsértések elfedik az esetleges munkabérrel, munkaidővel, illetve pihenőidővel kapcsolatos szabálytalanságokat is. A munkaidő nyilvántartás hiányossága, vagy hiánya miatt nem ellenőrizhető a pihenőidőre, pihenőnapra, munkaszüneti napon történő munkavégzésre vonatkozó szabályok betartása és a pótlékfizetés teljesítése sem, tehát közvetetten a munkavállalók alapvető jogai sérülnek.

A munkabérrel kapcsolatos jogsértések tekintetében növekedés figyelhető meg, mivel 14 598 főt érintett ez a szabálytalanság 2016. szeptemberéig, a tavaly szeptemberi 9 637 munkavállalóval szemben. Ezen belül a legjelentősebb a munkabér határidőben történő megfizetésének elmaradása, illetve a pótlékokra vonatkozó szabályok megszegése volt, de gyakori volt még, hogy a munkabérről adott elszámolás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.

A munkabér határidőben történő meg nem fizetésével kapcsolatosan elmondható, hogy a szabálytalanság általában panasz alapján jut a hatóság tudomására, ritka, hogy a munkavállalók helyszíni ellenőrzés alkalmával beszámolnának róla. Számos esetben tapasztalható az, hogy a munkáltató a munkabért azért nem fizeti ki határidőben, mert az a partnercég, ahonnan árbevétele keletkezik, szintén nem fizet időben, ami azonban nem mentesíti a munkáltatót a bérfizetési kötelezettség alól.

Azok a munkáltatók, akiknél a munkabér elmaradása az áttekinthetetlen bérelszámolással együttesen fordul elő jellemzően a munkavállalót hosszabb távon nagyobb összeggel is megkárosítják.

 

A munkaügyi hatóság a vonatkozó törvényi rendelkezés szerint a munkabért nem, vagy nem időben fizető munkáltató részére minden esetben lehetőséget biztosít arra, hogy az eljárás során az elmaradt bért egy kitűzött határidőn belül megfizesse, melynek következtében mentesül az egyébként kötelező munkaügyi bírság megfizetése alól. A hatóság ily módon is tudja segíteni azt, hogy a munkáltató a munkavállalók jogszerűen járó munkabérének kifizetésére és ne egy esetleges bírságösszeg kiegyenlítésére fordítsa anyagi erőforrásait.

Jelentős számban előforduló munkaügyi szabálytalanság a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő – a munkavállalót megillető – igazolások kiadásának, valamint a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolásnak az elmaradása, mely jogsértések általában munkáltatói mulasztásból erednek, bár előfordul, hogy megromlik a felek között a viszony vagy elszámolási vita alakul ki és a munkáltatók szándékosan, de jogszerűtlenül visszatartják az igazolásokat. Az is előfordult már, hogy a munkavállaló akkor szembesül azzal, hogy bejelentés nélkül foglalkoztatták, mikor a munkavégzést követően a munkáltató nem adja ki a kilépő igazolásokat. Az első esetben a jogszabályok alapján kiadmányozható figyelemfelhívás nem rendelkezik kellő visszatartó erővel ugyanis, azokban az esetekben, ahol az ellenőrzés során a munkáltató nem pótolja az elmaradt igazolásokat/elszámolást, csak az eredménytelen felhívást követően indítható eljárás, így a munkaügyi hatóság fellépése az ügyben, sok esetben a munkavállalók szempontjából kevésbé tűnik hatékonynak. Külön említést érdemel, hogy ennek a szabálytalanságnak az ellenőrzése rendszerint a munkavállalók panasza alapján kezdődik.

A 2015. évi I-III. negyedéves adatokhoz képest (1 840 fő) lényegesen több munkavállalót érintettek idén szeptemberig a szabadsággal kapcsolatos jogsértések (6 911 fő). Különösen a feldolgozóiparban és gépiparban dolgozók szenvedik el ezeket a szabálytalanságokat, ugyanis a szabadsággal kapcsolatos jogsértésekkel érintett munkavállalói létszám 66%-a (4585 fő) ezekből az ágazatokból kerültek ki. A szabadsággal kapcsolatos szabálytalanságok két leggyakoribb esete, hogy a nyilvántartáson „kiírt” szabadságot a munkáltató ténylegesen nem adja ki, a munkavállalók valójában munkát végeznek, valamint, hogy a munkáltatók a törvény előírásainak megfelelően nem biztosítják a munkavállalónak naptári évben egy alkalommal, a legalább tizennégy nap egybefüggő munkavégzés alóli mentesülést.

2016. szeptember 30-ig a jogsértéseket elkövető 10 431 munkáltató közül 1 213 vállalkozással szemben alkalmaztak az elsőfokú munkaügyi hatóságok munkaügyi bírságot, összesen 174 685 000 Ft összegben. A munkaügyi hatóság a Kúria 2/2013. KMJE jogegységi határozatára tekintettel a kis és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) 12/A. § (1) bekezdése alapján munkaügyi bírságot helyettesítő figyelmeztetés határozatot 2 358 esetben hozott. Több ízben szabálytalanság megszüntetésére kötelezést (2 082 db), valamint szabálytalanságot megállapító határozatot (3 927 db) hoztak a hatóság munkatársai. Az érdemi döntések 90%-a tehát anyagi szankció nélküli intézkedés volt.

A munkaügyi bírságok és figyelmeztetés határozatok száma - köszönhetően az idén feltárt nagyobb feketén foglalkoztatott munkavállalói létszámnak - emelkedett a 2015. I-III. negyedévi adatokhoz képest.

A vizsgált időszakban a bejelentések száma csökkent 2015. első háromnegyed évéhez képest. Míg 2015. első háromnegyed évében a közérdekű bejelentések és a panaszok száma 5 207 volt, addig az idei év hasonló időszakában ez a szám 4 166. A bejelentések 47 %-a panasz volt, 53 %-a pedig közérdekű bejelentés.

A legtöbb jelzés továbbra is feketefoglalkoztatás tárgyában érkezett a hatósághoz, de jelentős volt a munkabérrel kapcsolatos és az „egyéb munkaügyi jogsértés” kategóriába tartozó jogviszony megszűnésekor kiadandó igazolásokkal összefüggő bejelentések száma is. Megállapítható, hogy a feketefoglalkoztatással kapcsolatban a közérdekű bejelentések vannak többségben, míg az igazolások kiadásának elmaradása, illetve az elszámolás hiánya esetén a személyes jelleg miatt panaszként érkezik a hatósághoz a jelzés. A munkabérrel kapcsolatos panaszok és közérdekű bejelentések száma közel azonos.

Fontos kiemelni, hogy egy adott munkáltatóra nézve nem egyszer több bejelentés is érkezik a hatósághoz, amelyek többségében megalapozottnak bizonyulnak. Sok esetben előfordul, hogy a volt munkavállaló a munkaviszonya megszűnése után fordul a hatósághoz és az abban foglaltak bizonyítása nehéz, mivel a még alkalmazásban álló munkavállalók megélhetésüket féltve nem szívesen nyilatkoznak a jogsértésekről.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!