A végrehajtási eljárásban befolyt vételár elszámolása a felszámolási eljárás közzétételére tekintettel

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A gazdasági társaság adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban Cstv.) 38. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában meg kell szüntetni. Ez a bekezdés rendelkezik arról is, hogy a végrehajtási eljárásban a felszámolás közzétételét megelőzően befolyt, de addig még ki nem fizetett pénzeszközöket a végrehajtó köteles a felszámoló részére átadni.  

Felmerül azonban a kérdés, hogy ezen bevétellel szemben a végrehajtó, illetve a felszámoló milyen költségeket érvényesíthet, ki jogosult az elszámolás elkészítésére és a kifizetésre, különösen akkor, ha az értékesített vagyontárgy egyben zálogtárgy is volt. 

A felszámolási eljárás elsődlegességét kimondó jogszabályi rendelkezésből következik, hogy a végrehajtási eljárást a végrehajtónak – a bíróság erre vonatkozó tájékoztatása alapján – meg kell szüntetni, és a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet alapján díjjegyzéket kell készítenie. A díjjegyzékben fel kell tüntetni az általa felszámított munkadíjat, költségtérítést, behajtási jutalékot és az őt megillető egyéb végrehajtói díjat is, amelyeket tehát a bevétellel szemben érvényesíthet.  

A végrehajtási eljárást lezáró díjjegyzékkel szemben a felszámolási eljárás közzétételére tekintettel, nem csak a végrehajtást kérő élhet kifogással, hanem a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül a felszámoló is előterjeszthet kifogást a jogszabálysértő díjjegyzékkel szemben.  

Fentiek alapján tehát a végrehajtó külön jogszabály alapján érvényesítheti díját, illetve költségeit, abban az esetben is, ha időközben az adós felszámolási eljárását közzétették. A végrehajtási eljárás költségei közé tartozik a közvetlenül a végrehajtó részére fizetendő díjakon túl a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban felmerült, illetve a végrehajtást kérő által előlegezett költség is, amelyeknek levonását szintén a végrehajtó tünteti fel a díjjegyzékben, majd közvetlenül a végrehajtást kérő részére fizeti ki ezen tételeket. 

A fennmaradó összeget – a díjjegyzék jogerőre emelkedését követően – a végrehajtó köteles átutalni a felszámoló részére, azonban a felszámoló ebből az összegből csak meghatározott esetekben számolhat el költségeket, és fokozottan érdemes ügyelni arra, hogy bizonyos költségek ne kerüljenek duplikáltan levonásra az esetleges megtérülésből. 

A felszámolási eljárás során a pénzösszeg sorsa elkülönül abból a szempontból, hogy az értékesített vagyontárgy zálogtárgynak minősült-e, vagyis volt-e helye privilegizált, Cstv. 49/D. § szerinti kielégítésnek, vagy a Cstv. 57. §. szerinti általános szabályok alkalmazásával kell eljárni. 

A Kúria BH2014.312. sz. döntésében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a felszámoló milyen költségek levonására jogosult a zálogtárgy végrehajtási eljárásban történő értékesítése esetén. A Kúria mindenekelőtt rögzítette, hogy „a jogosult zálogjogból fakadó kielégítési elsőbbségi joga nem szűnik meg a zálogtárgy végrehajtó által történt értékesítésével, csak akkor, ha a végrehajtás során a befolyt összegből a zálogjogosult igényét egészben vagy részben kielégítették. Miután a végrehajtási eljárásban a vagyon felosztására nem került sor a felszámolás megindulása miatt, a fennmaradt kielégítési elsőbbségi jog a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összegre vonatkozóan a jogosultat megilleti a Cstv. 49/D. §-a alapján, ha hitelezővé vált a felszámolási eljárásban.” 

A hivatkozott döntésben egyértelműen rögzítésre került, hogy a felszámoló a végrehajtótól átvett összeggel szemben közvetlenül nem érvényesítheti a felszámolói díjat, részéről ugyanis nem történt értékesítés és zálogjoggal biztosított követelés behajtása sem. Amennyiben tehát a zálogtárgy értékesítését a végrehajtó végezte, a felszámoló a felszámolói díjat a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, az általános szabályok szerint érvényesítheti az adós egyéb vagyonával szemben. 

Bár a Kúria döntése nem említi, érdekes megvizsgálni, hogy a felszámolói díjon túl a felszámoló érvényesíthet-e bármilyen más költséget, legjellemzőbb esetben a pénzösszeg átutalásával kapcsolatban felmerült bankköltséget. A Kúria indokolása alapján, amennyiben úgy kell tekinteni, hogy nem történt zálogtárgy értékesítés, a felszámoló más, Cstv. 49/D. § alapján levonható költséget sem érvényesíthet közvetlenül a vételárral szemben, az kizárólag az eljárás végén vehető figyelembe. 

Abban az esetben pedig, amennyiben nem zálogtárgy értékesítésére került sor a végrehajtási eljárásban, a felszámolási eljárás Cstv. 57. § (2) bekezdése szerinti költségei kielégíthetők a pénzeszközből, a fennmaradó összeget, pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdésében rögzített sorrendet figyelembe véve kell megosztani a hitelezők között. 

Mindezek alapján megállapítható, hogy a Kúria egyértelműen rögzítette ezt a helyzetet, ezért érdemes ügyelni a végrehajtó és a felszámoló elszámolásában feltüntetett tételekre, valamint arra, hogy az eljárásokban kétszer ne kerüljön levonásra az értékesítéssel kapcsolatos költség. 

A cikk szerzője dr. Molnár Gergő Zsolt partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • cégbíróság

    A bürokráciacsökkentés, mint kormányzati célkitűzés megvalósításának folytatása érdekében az Országgyűlés – a kormány javaslata alapján – tavaly elfogadta a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel és az egyes hatósági eljárások egyszerűsítésével összefüggő törvények módosításáról szóló salátatörvényt. A cégtörvényt érintő módosítások 2018. július 1. napjától lépnek hatályba. 

  • GDPR

    A GDPR követelményeinek való megfeleltetési hullámot érezhető módon csillapította az Infotv. módosítására vonatkozó törvényjavaslat, amely a KKV-szektort érintő adminisztrációs és pénzügyi terhek mérséklése céljából az adatvédelmi rendelet szabályainak első ízben történő megsértése esetére az adatkezelő figyelmeztetésének elsődlegességét írja elő a hatóság számára.

  • akta_irat_cégvezető

    A témakört feldolgozó első két cikkben a vezető tisztségviselők társasággal szembeni felelősségét, valamint a vezető tisztségviselők harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségét mutattuk be. A cikksorozatunk harmadik – és egyben utolsó – részéhez érve áttérünk a vezető tisztségviselők esetleges büntetőjogi felelősségének átfogó bemutatására.

  • cégvezető

    A témakört feldolgozó első cikkben a vezető tisztségviselők társasággal szembeni felelőssége került taglalásra azzal az ígérettel, hogy a cikksorozat második részének témája a vezető tisztségviselők harmadik személyekkel szemben fennálló felelőssége lesz.

  • ügyvezető

    Magyarországon nincsenek könnyű helyzetben a vezető tisztségviselők, vagy közismertebb elnevezéssel az ügyvezetők. Amellett, hogy ők felelnek a cég operatív irányításáért, és képviselik a céget, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) előírásai alapján egyszerre két irányban is kártérítési felelősséggel tartoznak. 

  • bank

    A központi hitelinformációs rendszer (röviden „KHR”) a hazai pénzügyi szolgáltatást nyújtó intézmények által közösen fenntartott információs rendszer és adatbázis.

  • Fotó: shutterstock

    A felügyelőbizottság létrehozásán túl a vállalkozások tulajdonosi-ellenőrzési feladatainak támogatására kiváló lehetőséget nyújt az állandó könyvvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vállalkozás által az üzleti évről készített éves beszámoló a számviteli törvény előírásai szerint készült-e, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről. A könyvvizsgálat általánosságban nem kötelező, de egyes társasági jogi események, cégformák, számviteli jellemzők vagy tevékenységek esetén azzá válhat.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!