Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Csődtörvény meghatározza azokat az előírásokat, melyeket a felszámolási eljárásban a vitatás és a fizetés felszólítás formai és tartalmi követelményeit tekintve figyelembe kell venni. E cikkben a 2012. március 1-je után közzétett bírói döntéseket, iránymutatásait ismertetjük.
A Csődtörvény a (Cstv.) fizetésképtelenség fogalmát speciális értelemben használja: meghatározza azokat az okokat, amelyek valamelyikének a fennállása szükséges ahhoz, hogy az adós felszámolására sor kerülhessen. A Cstv. 27. paragrafusa (2) bekezdésének a) pontja értelmében a hitelező – többek között – abban az esetben kérheti az adós felszámolásának elrendelését, ha utóbbi szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejárta utáni 20 napon belül nem egyenlítette ki, vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. A 2012. március 1-jétől hatályos jogszabályszöveg [Cstv. 27. § (2c) bek.] pontosan meghatározza azokat a követelményeket, amelyeket a felszámolási eljárás megindítása során a vitatás és a fizetés felszólítás formai és tartalmi követelményeit tekintve figyelembe kell venni. Jelen cikkben 2012. március 1-je után közzétett bírói döntéseket, valamint az azokban foglalt iránymutatásokat, támpontokat szeretnénk tematikus rendben bemutatni.
Szerződésen alapuló tartozás
A 4/2013. PJE (kúriai polgári jogegységi határozat) szerint a bírósági gyakorlat egységes abban, hogy a felek között létrejött szerződésben meghatározott pénztartozás teljesítésének elmulasztása – a törvényben előírt egyéb feltételek fennállása esetén – alapul szolgál a fizetésképtelenség megállapítására. Emellett nem csupán a szerződéses jogviszonyból származó követelés(ek) nem-teljesítésekor van lehetőség a felszámolási eljárás megindítására, hanem akkor is, ha a felek között fennálló kontraktuális kapcsolatban történt ugyan teljesítés, de az nem volt szerződésszerű, vagy a követelés érvénytelen szerződésből származik. A Cstv. tehát nem szűkíti le a szerződésen alapuló tartozás fogalmát kizárólag a hitelező szolgáltatásának szerződésben meghatározott pénzbeli ellenértékére, azaz az adós főszolgáltatására, hanem abba beleértendőek az olyan egyéb jellegű pénzkövetelések is, mint a kötbér, a szavatossági igények vagy a kártérítés. Fontos azonban kiemelni, hogy a felek együttműködési kötelezettsége alapján a szerződésen alapuló egyéb követelések érvényesítésének is az a feltétele, hogy a hitelező kötbérre vonatkozó szándékát, szavatossági igényét, kártérítési vagy más követelését a kötelezett adós tudomására hozza.
A szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozások esetében az adóssal szemben felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem csak akkor nyújtható be, ha a követelés értéke (azaz tőkeösszege a kamatok és egyéb költségek hozzászámítása nélkül) meghaladja a 200 ezer forintot [Cstv. 27. § (2b) bek.]. Ugyanakkor nem akadálya a már benyújtott felszámolási kérelem érdemi elbírálásának, ha a kérelemben megjelölt tartozás összege az eljárás során csökken 200 ezer forint alá (Bírósági Döntések Tára – BDT 2013. 2899.).
A szerződésen kívüli jogcímen a felszámolás csak jogerős bírósági határozatban megállapított fizetési kötelezettség megszegése vagy a végrehajtás eredménytelensége alapján indulhat. A deliktuális károkozás vagy a jogalap nélküli gazdagodás esetében a hitelező először köteles igényét bíróság előtt érvényesíteni, és a jogerős bírósági ítélet birtokában, annak nem-teljesítése esetén kérheti a kárért felelős adós felszámolását.
Hasonlóképpen alakul a nem szerződéses jogviszonyokból származó, közigazgatási jellegű követelések (például adó- vagy járulékfizetési kötelezettségek) jogi megítélése is: a felszámolási eljárást megelőzően közigazgatási eljárást kell lefolytatni, és ha a hatósági határozat önkéntes teljesítése elmarad, az eredménytelen végrehajtás után van lehetőség a felszámolás kezdeményezésére.
Teljesítés/vitatás hiánya versus a követelés vitatása
A felszámolási eljárás megindítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az adós a tartozását a teljesítési határidő lejárta utáni 20 napon belül nem egyenlíti ki, vagy nem vitatja. E határidő arra szolgál, hogy az adós ezen időtartam alatt tartozását rendezze, illetve a követelést – ha annak fennállásával, jogalapjával vagy összegszerűségével nem ért egyet – érdemben vitássá tegye (BDT 2012. 2792.). Az adós a követelést a hitelező első ízben megküldött fizetési felhívása után, de – a tartozás további nem-teljesítése esetén – a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően vitathatja (BH 2013. 193., BDT 2014. 3142., BDT 2012. 2776.; ld. még erre vonatkozóan a fizetési felszólításnál kifejtetteket). (A BH 2013. 193. döntésben megjegyzi a Kúria, hogy ha a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően az adós pert indít a hitelezővel szemben, akkor vitatottá válik a követelés, amely akadályát jelenti a felszámolási eljárás elrendelésének.)
A vitatás formai és tartalmi követelményeit tekintve a felszámolás elkerüléséhez az adósnak a követelést írásban és érdemben kell vitatnia: a felszámolási eljárásban a fizetésképtelenség megállapítása körében a követelés vitatásának tekintendő minden olyan nyilatkozat, amelyben a fél a követelés létrejöttét, jogcímét, fennállását, összegszerűségét vagy esedékességét érdemben vitatja (ld. korábbi bírói gyakorlat: ÍH 2010. 91., ÍH 2007. 135., BDT 2011. 2472., BDT 2009. 2048.). Érdeminek minősül a vitatás abban az esetben is, ha az adós arra hivatkozik, hogy a hitelező egyáltalán nem vagy hibásan teljesített, a felek között nem áll fenn szerződéses kapcsolat, korábban beszámítással élt a Cstv. 27. paragrafusa (5)-(5a) bekezdésének szabályai szerint, fizetési halasztást kapott vagy részletfizetésben állapodtak meg stb.
A vitatás keretében az adósnak a kiegyenlítés megtagadásának az okát is elő kell adnia, tehát a vitatást indokolnia kell. Az indokolási kötelezettség azonban nem jelenti azt, hogy a vitatásnak részletes jogi érvelést kell tartalmaznia (ld. korábbi bírói döntések: ÍH 2008. 40., BDT 2007. 1676.).
Az adós érdemi vitatást tartalmazó jognyilatkozata akadályt gördít a fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése elé. Ebben az esetben a hitelező követelését fizetési meghagyással vagy peres úton érvényesítheti. Ha az adós csak részben vitatja a tartozást, akkor fizetésképtelensége a nem vitatott rész tekintetében megállapítható, ha a törvényi feltételek fennállnak (BDT 2014. 3115.).
Fizetési felszólítás
A Cstv. az adós hitelező általi fizetési felszólítását tűzi további feltételül a felszámolási eljárás Cstv. 27. paragrafusa (2) bekezdésének a) pontja alapján történő megindításához. A hitelező csak akkor küldheti el az adós számára a Cstv. 27. paragrafusának (2c) bekezdése szerinti fizetési felszólítást – amelynek kézhezvétele után az adós már nem vitathatja a hitelező követelését – ha az adóssal a megfelelő tartalmú számlát, legalább a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és teljesítési határidejét tartalmazó fizetési felhívást korábban már bizonyíthatóan közölte, és felhívta az adóst a teljesítésre, a követelés megfizetésére. Az adós nem számolható fel ugyanis egy olyan követelés miatt, amely korábban számára nem vált ismertté (4/2013. PJE).
|
Ptk. Mesterhármas – Családjog |
|---|
|
Élettársi kapcsolat, mint szerződés; az élettársi kapcsolat családjogi hatásai; házastársi és élettársi tartás; rokontartás 2015. március 24., Budapesti Ügyvédi Kamara |
A 4/2013. PJE-ben foglaltak helyes értelmezését tekintve meg kell egymástól különböztetni a fizetési felhívást és a fizetési felszólítást. A felszámolási kérelem benyújtását megelőzően a hitelezőnek egyszer fel kell hívnia az adóst a fizetésre (számlával vagy egyéb módon), illetve másodszor a fizetési felszólítás megküldésével a teljesítésre, amelynek kézhezvétele után az adós már nem vitathatja a tartozását. Az adós a(z első) fizetési felhívás után még vitathatja a követelést, a (második) fizetési felszólítás után azonban már nem (BH 2013. 193., BDT 2013. 2879.).
A bírói gyakorlatban több ízben is felmerült annak a kérdése, hogy kezességgel biztosított követelés esetén, ha a főadós nem teljesít, hogyan és miként történjen meg joghatályosan a kezes felszólítása. A kérdés megítélésénél elsőként azt kell vizsgálni, hogy a felek között fennálló jogviszony alapján a kezes az idegen kötelezettség teljesítéséért sortartó vagy készfizető kezességet vállalt-e. Ez után különös hangsúlyt kap a tartozás esedékessé válásának időpontja. Egyszerű kezesség esetén a hitelező köteles a kezes részére is felhívást küldeni és további határidőt biztosítani a tartozás megfizetésére azt követően, hogy a főadós részéről a tartozás kiegyenlítésére a tartozás lejártát követően nem került sor. Az egyszerű kezessel szembeni követelést a hitelezőnek olyan tartalmú felhívással kell külön lejárttá tennie, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a főadóssal szemben a követelés nem hajtható be. Ennek ténye eredménytelen végrehajtás során kiállított végrehajtható okirattal vagy a főadós felszámolását végző felszámolótól igényelt behajthatatlansági igazolással bizonyítható. Önmagában azonban a főadós felszámolásának elrendelése még jelenti azt, hogy a követelés behajthatatlan. A kezes mögöttes helytállási kötelezettségéhez igazodó írásbeli fizetési felszólítás, valamint a behajthatatlanság okirati bizonyítása hiányában a kezes adóskénti felszámolása nem rendelhető el (BDT 2013. 3021.).
Készfizető kezesség esetén a kezes járulékos helytállási kötelezettsége akkor válik lejárttá, ha a hitelező közli vele a főkötelezett szerződésszegésének tényét, a tartozás összegét, és felhívja a tartozás megfizetésére. A kezes – a fizetésképtelenség megállapításának elhárítása érdekében – az újabb, második fizetési felszólítás kézbesítéséig vitathatja a korábban megismert tartozást (BDT 2013. 2879.). Készfizető kezesség esetén nincs szükség a behajthatatlanság igazolására.
