Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Meghosszabbodhat-e a felszámolási eljárás befejezésére előírt kétéves határidő?
Az elsőfokú bíróság az adós gazdálkodó szervezettel szemben a 2011. december 16-án előterjesztett kérelem alapján elrendelt, 2011. február 22-ével indult felszámolási eljárásban, a felszámolóbiztost 250 000 forint pénzbírsággal sújtotta az 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 6. paragrafusa (3) bekezdésének utaló szabálya folytán a felszámolási eljárásban is megfelelően alkalmazandó Polgári Perrendtartás (Pp.) 8. paragrafusának (5) bekezdése szerint, mivel úgy ítélte meg, hogy a felszámoló magatartása az eljárás elhúzódását idézi elő, és egyben felhívta a felszámolót a záróanyag 8 napon belül történő előterjesztésére is.
Végzése indokolásában sorra vette, hogy a felszámoló a közbenső mérleget is csak 2013. augusztus 10-én, az elsőfokú bíróság eredménytelen felhívását követően kiszabott pénzbírság hatására terjesztette elő, és mivel az elsőfokú bíróság által előírt hiányokat nem, illetve nem megfelelően pótolta, ezért az elsőfokú bíróság a 2014. március 6-án jogerőre emelkedett végzésével a közbenső mérleg jóváhagyását megtagadta, ugyanakkor kötelezte a felszámolót a Csődtv. 52. paragrafusának (2) bekezdése alapján a záróanyag 45 napon belüli benyújtására. A felszámoló az elsőfokú bíróság által biztosított határidő alatt sem a záróanyagot nem terjesztette elő, sem az akadályoztatását nem jelentette be, ezért szabott ki vele szemben ismételten pénzbírságot az elsőfokú bíróság a Pp. 8. paragrafusa (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával, és egyben felhívta a záróanyag 8 napon belüli előterjesztésére.
A végzés elleni fellebbezés
A felszámoló fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte akként, hogy az ítélőtábla a pénzbírság kiszabásának mellőzése mellett utasítsa az elsőfokú bíróságot arra, hogy további 60 napos határidőt biztosítson a felszámolónak a záró beszámoló benyújtására. Nem vitatta, hogy a felszámolási eljárás kezdete óta eltelt a Csődtv. 52. paragrafusának (2) bekezdése szerinti két év, azonban álláspontja szerint a hitelezők érdekeit az szolgálná, ha a felszámolási eljárás csak az adós által kezdeményezett közigazgatási eljárások lefolytatása után zárulna le. Előadta, hogy az adós saját tulajdonú, és az államtól bérelt földterületen ásványianyag-bányászattal foglalkozott, az államtól használatba kapott földeken a bányafeltárási munkákat elvégezte. A bányaművelés folytatásához kezdeményeznie kellett a művelési ág megváltoztatását. Az időközben történt jogszabályi változások miatt új műszaki terveket kellett készíteni, az ingatlan-nyilvántartásnál is el kellett járni. Az ingatlan-nyilvántartási ügyintézés sortartásos, az eljárásra a felszámolónak nincs ráhatása, a művelési ág változásának átvezetése csak a korábbi kérelmek elintézése után történhet meg, az ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetése pedig az adós vagyonának értékét oly mértékben megemelheti, hogy az fedezetet nyújthatna a hitelezői igények kielégítésére.
Hangsúlyozta, hogy a felszámoló eljárása a hitelezők érdekét szolgálja, a felszámolási eljárás ezt megelőző befejezésével elvesznének a hitelezők számára a bánya nyitása érdekében eddig kifizetett, mintegy 40 millió forintnyi ráfordítások is.
A Debreceni Ítélőtábla megállapításai
A fellebbezés megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság helyállóan vezette végig a fellebbezéssel támadott végzése indokolásában azt, hogy a 2012. február 22-én indult felszámolási eljárásban a felszámolót közbenső mérleg benyújtására felszólító felhívása eredménytelen maradt, majd a felszámoló csupán a kiszabott pénzbírságról történt tudomásszerzése után, 2013. június 3-án jelentette be azt: késedelmeskedésének oka, hogy a közbenső mérleget át kellett dolgoznia. Az elsőfokú bíróság 30 napos határidőt engedélyezett a közbenső mérleg előterjesztésére, majd annak eredménytelen letelte után – a 2013. szeptember 25-én jogerőre emelkedett végzésével – pénzbírsággal sújtotta a felhívás ellenére késedelmeskedő felszámoló szervezetet. A felszámoló által benyújtott közbenső mérleg az elsőfokú bíróság végzéseiben előírtak szerint nem lett átdolgozva, ezért az elsőfokú bíróság megtagadta annak jóváhagyását, és kötelezte a felszámolót, hogy 45 napon belül nyújtsa be a bíróságra – a felszámolás kezdete óta eltelt időre figyelemmel – a felszámolási zárómérleget és annak mellékleteit. A felszámoló ennek nem tett eleget, kötelezettsége akadályát nem jelezte az elsőfokú bíróság felé, ezért került sor vele szemben ismételt pénzbírság kiszabására, és a záróanyag immár 8 napon belül történő benyújtására való felhívásra.
Ha a felszámoló nem tesz eleget határidős bírósági kötelezettségének, őt a bíróság jogszerűen sújtja pénzbírsággal
A felszámolási eljárás alapvetően a bíróságon kívül folyó eljárás, a bíróság csupán a csődtörvényben meghatározott pontokon kontrollálja azt, hogy a felszámoló a tevékenységét jogszerű végzi-e. Ilyen, a Csődtv.-ben meghatározott eljárási szakaszt jelent a jogszabály 50. paragrafusának (2) bekezdése, amely előírja, hogy a felszámolás kezdő időpontja után évente kötelező közbenső mérleget készíteni, és ennek az előírásnak a betartására a bíróságnak fel kell hívnia a felszámoló figyelmét, szükség esetén pénzbírsággal is rászorítva őt a közbenső mérleg elkészítésére, és annak a hitelezők, valamint a felszámolási bíróság részére történő megküldésére.
A csődtörvény 52. paragrafusának (2) bekezdésében a felszámolási eljárás befejezésére meghatározott kétéves időtartam betarttatása is a bíróság feladata, bár a kialakult, a Szegedi Ítélőtáblának a Gf. I. 30 012/2011/3. számú határozatában kifejtett bírósági gyakorlat nem követeli meg ennek a törvényi előírásnak a merev kikényszerítését. A felszámolási eljárások számos esetben két évnél hosszabb ideig tartanak, aminek nem mindig a Csődtv. 52. paragrafusának (2) bekezdésében nevesített körülmény az oka. A fentebb hivatkozott eseti döntésben kifejtettek szerint is a gyakorlat lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámoló az adós vagyonának értékesítése érdekében – ha indokolt – a két év leteltével ne zárómérleget, hanem újabb közbenső mérleget készítsen abban az esetben, ha a hitelezői érdekeket ez szolgálja.
A felszámoló a közbenső mérlegben jelezte már, hogy az adós ingatlanainak hasznosításához szükséges hatósági engedélyeket, szakértői dokumentumokat megrendelte, és ha az adós a szükséges engedélyeket megkapja, úgy lehetőség nyílik a hitelezői igények kielégítésére. Lényegében ugyanezeket az indokokat részletezte a jelen eljárás tárgyát képező végzés elleni fellebbezésében is.
Az ítélőtábla a tekintetben osztja a felszámoló fellebbezési hivatkozását, hogy utóbbinak nem lehet célja az, hogy mindenáron befejeződjön két év elteltével. Ha a hitelezői igények teljesebb körű kielégítésére látszik lehetőség, úgy ez a törvényi határidő meghosszabbodhat, ám ebben az esetben is szükséges a hitelezők tájékoztatását szolgáló közbenső mérleg évenként elkészítése, illetve ennek a felszámolótól való megkövetelése a csődtörvény 50. paragrafusának (2) bekezdése szerint. A közbenső mérleghez kapcsolódó jelentésben pedig a felszámolónak tájékoztatnia kell a hitelezőket és bíróságot is arról, hogy eddig milyen konkrét intézkedéseket tett az adós ingatlanjainak értékét – állítása szerint – nagyban megnövelő művelésiág-változás átvezetése érdekében.
A felszámoló a fellebbezésében további 60 nap biztosítását kérte a záróanyag elkészítésére és benyújtására, feltehetően úgy értékelte, hogy az általa jelzett közigazgatási eljárások ez idő alatt befejeződnek. A fellebbezés előterjesztésétől a jelen végzés meghozataláig eltelt időt is figyelembe véve az ítélőtábla nem látta indokoltnak az elsőfokú bíróság által meghatározott 8 napos határidő meghosszabbítását.
Az ítélőtábla a felszámoló fellebbezésében írt, a felszámolási eljárás elhúzódását eredményező, de méltányolható körülményeket figyelembe véve sem találta alaposnak az elsőfokú végzés pénzbírságot kiszabó rendelkezése elleni fellebbezést. A Csődtv. 6. paragrafusa (3) bekezdésének utaló szabálya folytán a felszámolási eljárásban is megfelelően alkalmazandó Pp. 8. paragrafusának (1)-(2) bekezdése szerint a felek jóhiszeműen kötelesek gyakorolni eljárási jogaikat, elősegítve azt, hogy az eljárás ésszerű időn belül befejeződjön. A felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha az elsőfokú bíróság felhívásaiban megadott határidőn belül – sőt a törvényi határidők leteltét követően akár bírósági felhívás nélkül is – nyilatkozik, közli a bírósággal, ha a végzésben előírtak teljesítésének bármilyen akadálya van. A felszámoló a jelen eljárásban az elsőfokú bíróság felhívásaira sem a megadott határidőben, sem azután nem reagált, csupán a vele szembeni pénzbírságokat kiszabó végzések megváltoztatását kérve hivatkozott előbb a közbenső, majd a záróanyag előterjesztését akadályozó körülményekre.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Bár a hitelezők méltányolható érdekei indokolttá tehetik azt, hogy a Csődtv. 52. paragrafusának (2) bekezdésében eltelt határidőt követően mégse nyújtson be záróanyagot a felszámoló az elsőfokú bírósághoz, ebben az esetben azonban az előbb idézett törvényhely szerint újabb közbenső mérleget kell a felszámolónak előterjesztenie. A felszámoló azonban ezt sem tette meg, késlekedésének indokait a pénzbírság kiszabását megelőzően nem közölte az elsőfokú bírósággal, ezért utóbbi jogszerűen sújtotta őt pénzbírsággal a Pp. 8. paragrafusa (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával.
Az ítélőtábla a felszámoló fellebbezési hivatkozásait nem találta alkalmasnak az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a megváltoztatására, ezért azt a csődtörvény 6. paragrafusa (3) bekezdésének utaló szabálya folytán a felszámolási eljárásban is alkalmazandó Pp. 259. paragrafusa és a 253. paragrafusának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
Az ismertetett döntés (Debreceni Ítélőtábla Fpkf. III. 30 596/2014/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/1. számában 17. szám alatt jelent meg.
