Nem mentesít a belső szabályzat hiánya

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Belső utasítás vagy szabályzat hiánya nem mentesíti a munkavállalót az általános magatartási normák, elvárások, és a munkáltatónál érvényesülő gyakorlat betartása alól – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes ügyfélszolgálati előadóként dolgozott az alperes alkalmazásában. Pünkösd előtti utolsó nap, egy ügyfél, az ügyének intézését követően távozott, viszont ottfelejtette a felperes asztalán a napszemüvegét. A felperesnek az ügyfél távozása után járt le a munkaideje, összepakolt és a napszemüveget a táskájába téve az irodából elment anélkül, hogy a munkatársait az esetről tájékoztatta volna. Mindezt azonban az ügyfélszolgálaton lévő kamera rögzítette. Nem sokkal később az ügyfél visszatért a napszemüveget keresve, és mivel nem találták, a kamerafelvételt is kikérte. A következő munkanapon az egyik munkatárs felhívta a szabadságát töltő felperest, aki közölte, hogy megtalálta a szemüveget, nála van, házastársával azt ő még aznap visszajuttatja az ügyfélszolgálatra. Ez meg is történt.

Néhány nappal később a bemutatott ügyre hivatkozva az alperes azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Meglátása szerint a felperes magatartásával a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte. A munkáltató elveszítette a felperesbe vetett bizalmát, és felmerült a lopás gyanúja is, mivel arra a kérdésre sem tudott egyértelmű magyarázatot adni, hogy „mit csinált volna abban az esetben, ha a napszemüveget a tulajdonosa nem keresi”.

 

A kereseti kérelem tartalma

A felperes a felmondás jogellenességének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a terhére rótt cselekmény nem alapozza meg a munkáltatói intézkedést, az valótlan tényálláson alapul. Kiemelte, hogy nem követett el lopást, a felmondás indokolásából kitűnően a munkáltató mégis ennek kísérletével gyanúsította meg. Állítása szerint az ügyféltérben zárható fiók vagy szekrény, amiben a napszemüveget biztonságosan elhelyezhette volna, nem állt rendelkezésre, az ügyféltér mögött lévő zárható páncélszekrényhez pedig nem volt kulcsa. Elismerte, hogy hibázott, amikor magával vitte, azonban vele szemben alkalmazott jogkövetkezmény aránytalanul súlyos volt.

fired2

 

Az első- és másodfokú eljárás

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felmondás jogellenességét állapította meg. A bíróság szerint bár a felperes valóban hazavitte az ügyfél által otthagyott napszemüveget az otthonába, azonban a munkáltató felhívására azt azonnal visszaszolgáltatta. A bíróság a bizonyítékokat értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes terhére róható olyan súlyú cselekmény, amely megalapozta volna az azonnali hatályú felmondást, nem volt. Kiemelte azt is, hogy a felek és a meghallgatott tanúk különbözően nyilatkoztak arról, hogy az ügyfelek által elhagyott tárgyak őrzése a gyakorlatban hogyan történt az ügyfélszolgálaton. Tény azonban, hogy munkáltatói szabályzat vagy írásbeli, szóbeli munkáltatói utasítás nem volt arra vonatkozóan, hogy az elhagyott tárgyak milyen módon kerüljenek megőrzésre.

A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a keresetet elutasította. Meglátása szerint a felperesnek munkaköri leírása szerint is fő feladatai közé tartozott a társaság jó megítélése érdekében az ügyfelekkel megfelelő, jó kontaktus kialakítása, az ügyfél megelégedésére történő ügyintézés megvalósítása. Az, hogy az elhagyott tárgyak őrzésére vonatkozóan egyértelmű írásbeli utasítás, szabályzat nem volt, nem jogosította fel a felperest arra, hogy közvetlen munkatársai, illetve felettesének tájékoztatása nélkül egymaga rendelkezzen az ottfelejtett tárgy sorsáról, és a következő ünnepnapok, illetve ezután megkezdeni tervezett egy hetes szabadsága ellenére is szó nélkül úgy döntsön arról, hogy magával viszi. Tudnia kellett, hogy az alperesnél a talált tárgyak őrzésére, kezelésére van kialakult gyakorlat.

[multibox]

A bíróság szerint az, hogy utóbb felszólításra a felperes haladéktalanul visszaszolgáltatta a napszemüveget, kötelezettségszegése súlya szempontjából nem értékelhető „enyhítő körülményként”. Így a felperes magatartása olyan alapvető, általában elvárt viselkedési normába ütköző volt, amelyre tekintettel az alperes alappal jutott arra a következtetésre, hogy a munkakör ellátásához szükséges bizalom alapvetően megingott.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint az alperes az azonnali hatályú felmondás okát „burkoltan” határozta meg. Nem vádolta meg a felperest a napszemüveg eltulajdonításának szándékával, hanem indokolása alapját a „nemcsak lopni nem szabad, hanem a lopás látszatát sem szabad kelteni” elv képezte. A látszatkeltés pedig meglátása szerint a nyelvtani értelmezés szerint olyan cselekmény, amely nem valós, csupán a körülmények szerencsétlen alakulása kelti annak látszatát. Ilyen értelmezés alapján az elmarasztalás nem lehetséges.

Hangsúlyozta, hogy sem olyan belső utasítás vagy szabályzat nem volt, amelynek előírásai szerint kellett volna cselekedni, sem kialakult gyakorlat, amely cselekvési irányt mutatott volna, jogviszonyának fennállása alatt pedig nem fordult elő olyan eset, hogy véletlenül értéktárgyat hagytak volna ott az ügyfelek. Meglátása szerint a bíróságoknak mérlegelniük kellett volna azt a körülményt is, hogy az esemény az ünnep előtti utolsó munkanap utolsó negyedórájában történt, amikor már szinte mindenki távozott az irodából, és a felperes is gondolatban már az ünnep előtti teendőivel volt elfoglalva.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint, szemben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal, az alperes konkrétan megjelölte a felperes terhére rótt cselekményt, és ezzel összefüggésben azt, hogy a munkáltató részéről bizalomvesztés valósult meg, így nem csak burkolt meghatározásra került sor. Kiemelte, hogy nem mentesíti a felperest az a körülmény, hogy az alperesnél belső utasítás vagy szabályzat nem volt a talált tárgyak elhelyezését illetően, hiszen (ahogy azt a felperes is elismerte) több megoldás közül is választhatott a talált napszemüveg biztonságos elhelyezése érdekében. Így semmi nem indokolta annak hazavitelét.

Az utolsó negyed órára való hivatkozással kapcsolatban a Kúria hangsúlyozta, hogy a munkavállaló munkaköri kötelezettségeit ekkor is maradéktalanul köteles lett volna ellátni.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.066/2016.) a Kúriai Döntések 2016/12 számában M.28. szám alatt jelent meg.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • óvoda

    A munkavállaló korábbi, írásbeli figyelmeztetéssel szankcionált valamely magatartása önállóan nem képezheti később felmondás indokát, de egy hasonló magatartás miatt történő felmondás megalapozottságát alátámaszthatja – a Kúria eseti döntése.

  • fired3

    A joglemondás csak annak időpontjában fennálló és a fél által ismert követelésre terjedhet ki, de nem szükséges ehhez az egyes igények tételes felsorolása – a Kúria eseti döntése.

  • munkahely

    Az egyéni vállalkozói jogviszony, az abból szerzett jövedelem nagyságától függetlenül kereső tevékenységnek minősül. Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén pedig a rendszeres szociális járadék iránti igény nem bírálható el az egyik jogviszony alapján – a Kúria eseti döntése.

  • hospital

    A munkáltató felperest, mint a munkaviszonyban létrehozott mű tekintetében a szerzői vagyoni jogok jogosultját a szerző személyhez fűződő jogai védelmében az igényérvényesítési jogosultság nem illeti meg – a Kúria eseti döntése.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!