Változás a munkaszerződésben

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A munkaviszony során a munkaszerződés megkötése az első és egyik legjelentősebb lépés, az abban foglaltak szerint érvényesíthetőek a jogok, és kényszeríthetőek ki a követelések. A munkaszerződés tartalmazza a foglalkoztatás alapvető feltételeit. Ebből eredően, ha a jogviszonyban lévő felek közül bármelyik változtatni szeretne a szerződés tartalmán, fontos, hogy a módosítás megfeleljen ama garanciális szabályoknak, melyeket a munka törvénykönyve támaszt annak jogszerűségéhez.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 58. §-a rendelkezik arról, hogy a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. A törvény fenti jogszabályhelye előírja, hogy a munkaszerződés módosítására a megkötésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.  A közös megegyezés értelmében mindkét fél kölcsönös, egybehangzó és befolyástól mentes akaratát fejezi ki a módosítani kívánt pontok tekintetében. A bíróság kiemelt figyelmet fordít a közös, megegyező akarat kinyilvánítására, ugyanis már egy 2005-ben született bírósági határozat kimondta, hogy a munkaszerződés módosítása csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a felek egyező akaratnyilvánítása [BH2005. 118]. 

A kölcsönös és egybehangzó nyilatkozattól eltérően vannak olyan speciálisnak tekinthető esetek, amelyeknél az egyik fél akaratát valamely, a munka törvénykönyvében szereplő jogszabályhely pótolja. Ilyennek tekinthető például azon eset, amikor a kisgyermeket nevelő munkavállaló kérése esetén a munkáltató köteles részmunkaidőre módosítani a munkavállaló munkaidejét [Mt. 61.§ (3) bekezdése]. Egyebekben azonban mindkét fél hozzájárulása szükséges a módosításhoz. Ennek hiánya a gyakorlatban legtöbbször akkor fordul elő, amikor a munkáltató egyoldalúan módosítja a munkaszerződés bizonyos pontjait. Ebben az esetben a munkavállaló 30 napon belül érvényesítheti igényét a bíróság előtt benyújtott kereseti kérelemmel [Mt. 287.§ (1) bekezdés a) pontja].

A munkaszerződés a felek által szabadon, akár több alkalommal is módosítható, erre vonatkozóan ugyanis nem tartalmaz korlátozást a törvény. A módosítás formájára vonatkozóan a törvény előírja, hogy annak írásban kell megtörténnie, egyéb kikötést azonban nem tartalmaz. Így a felek köthetnek teljesen új munkaszerződést a módosított pontokkal, esetleg készíthetnek külön megállapodást, mely kiegészíti az eredeti munkaszerződést. Amennyiben a módosítási igény csak pár pontra terjed ki, érdemes az utóbbi megoldással élni, míg ha a felek többször, vagy jelentős mértékben kívánnak módosítani az eredeti munkaszerződésen, akkor érdemes az egységes, a módosításokat már szerepeltető formát választani. 

Elképzelhető olyan helyzet, amikor a módosítás ugyan a felek közös akaratán alapszik, az írásba foglalás mégis elmarad. Ez a helyzet a megállapodás érvénytelenségét fogja eredményezni, melyre kizárólag a munkavállaló hivatkozhat, és ő is csak a módosítás hatályba lépésétől számított 30 napon belül [Mt. 44.§-a]. 

Előfordulhat az is, hogy a felek bizonyos módosításokkal csak meghatározott ideig szeretnének élni. Ilyenkor fontos, hogy a határozott idejű kikötés megjelenjen a szerződésben, ellenkező esetben ismételt módosításra lesz szükség, mivel eltérő kikötés hiányában úgy kell tekinteni, hogy a munkaszerződés- így annak módosítása is- határozatlan időre jött létre [Mt. 58.§, Mt. 45.§ (2) bekezdése]. 

Felmerülhet az a kérdés, hogy amennyiben az egyik fél módosítani kíván a szerződés valamelyik pontján, a másik azonban nem, milyen jogkövetkezményre számíthat a módosítást elutasító fél. A gyakorlatban ez a munkavállaló oldaláról nézve bír jelentőséggel, ugyanis a kiszolgáltatottságából eredően tarthat attól a dolgozó, hogy amennyiben nem járul hozzá a módosításhoz, az a munkaviszonya megszüntetését fogja eredményezni. A bírói gyakorlat alapján a munkáltató jogszerűen nem élhet a felmondás jogával pusztán arra való tekintettel, hogy a másik fél nem egyezik bele a módosításba, mivel ez a megoldás a szerződési szabadsággal összeegyeztethetetlen [BH2002. 458]. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a módosítás hiányában nem lehetséges a további foglalkoztatás, így erre való tekintettel jogszerűen közölhető a felmondás [EBH 2002.687]. Ez esetben, egy esetleges perben a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a továbbfoglalkoztatás milyen okból nem lehetséges, valamint, hogy a módosítási szándék a jogviszony fenntartását célozta.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • munkahely

    Nem ritka, hogy a munkavállaló és a munkáltató is szabadulna egymástól, ám nem mindegy, ki teszi meg a döntő lépést. A jogkövetkezmények, különösen a juttatások ugyanis jelentősen eltérőek, attól függően, ki mond fel. Ez gyakran vezet egy türelemjátékhoz, amelyben az nyer, aki eléri, hogy a másik fél közöljön előbb felmondást.

  • közérdekű munka

    Különösen a hosszabb ideje fennálló munkaviszony során a felek előbb vagy utóbb módosítani szokták a munkaszerződés egyes elemeit. Hogyan lehet változtatni a munkaszerződésen, és milyen esetekben kötelező a módosítás?

  • aktatáska

    A munkahelyi lopás bizonyítása során – a következetes bírói gyakorlat szerint – el kell választani a vétkes munkavállaló büntetőjogi és munkajogi felelősségét. Míg a büntetőeljárás tárgya a büntetőjogi felelősség, addig egy rendkívüli felmondás jogszerűségével kapcsolatos per annak tisztázására irányul, hogy a munkavállaló a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte-e, és emiatt milyen szankcióval kell sújtani. Így elképzelhető, hogy a munkavállalóval szemben hozott munkáltatói intézkedés akkor is jogszerű, ha a büntetőbíróság, vagy szabálysértési hatóság nem állapította meg a munkavállaló terhére a lopás elkövetését.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!