A mélység kalandora


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szép életrajzi mozifilm született Cousteau kapitányról, mely egyszerre állít emléket a nagy oceanográfusnak, természetfilm-készítőnek, miközben őszinteségével nem titkolja emberi hibáit sem.


Nagyon is jól ismert Jacques-Yves Cousteau neve a mai ötvenpluszos korosztály előtt, hisz tagjai ifjú korukban szinte az ő filmjein nőttek fel. Az egyetlen magyar csatorna vetítette televíziós sorozatait, melyekben feltárult az addig ismeretlen óceánok, tengerek világa, s megismerhettük a mélység titkait hihetetlenül gazdag állat- és növényvilágával. Ma is sok-sok család őriz Cousteau kapitánytól dokumentumfilmeket jó öreg VHS-kazettákon, szekrények hátsó polcain. Hiszen Magyarországon is megjelent szalagon a trópusi tengerekben fényképezett A csend világa (1956), mely Cannes-ban Arany Pálmát nyert a filmfesztiválon, Hollywoodban pedig Oscar-díjjal jutalmazták. Vagy A Nap nélküli világ (1964), amely bemutatta, hogyan élt Cousteau és csapata 15–20 méter mélyen általa alkotott tengeri házban és tett felfedező túrákat több száz méternyi mélységbe. (Ez a mű is Oscart ért.) Az Utazás a világ végére című alkotásában arról számolt be izgalmasan, miként tett a kapitány izgalmas felfedezőutat az Antarktiszra.

Jelenetek a filmből (Fotók: a film magyarországi forgalmazójától, az ADS Service-től)

A mélység kalandora (L’odyssée) című új francia játékfilmben, melyet a magyar mozik is vetítenek 2016 decemberétől, Jérôme Salle rendező az 1910 és 1997 között élt felfedező, feltaláló, kutató, filmkészítő kalandokban bővelkedő életét, sorsát tárja elénk. A direktor egyrészt magánéletén keresztül ábrázolja, amely összefonódott munkájával, másrészt alkotó- és tudományos tevékenysége bemutatásával, mely az utókor számára halhatatlanná tette. Salle találkozott is Cousteau unokáival: a tragikusan, 39 éves korában, balesetben elhunyt Philippe fia gyermekeivel, akiknek el is magyarázta: nem dokumentumfilmet fog készíteni, hanem egy játékfilmet, mellyel az a célja, hogy szórakoztasson, és megismertessen egy fantasztikus embert, akiről az ifjabb nemzedék már alig tud valamit. Ugyanakkor azt is feladatának tartja, hogy közben őszintén elmeséljen egy hibáktól sem mentes gazdag életutat. A rendező úgy véli, létezett egy csodálatra méltó Cousteau a maga felfedező vágyával, kalandorságával, bámulatra méltó kíváncsiságával és egyben bátorságával, valamint egy olyan esendő ember, aki mintha túlságosan is szerette volna önmagát, aki kedvelte a rivaldafényt, aki kicsit egoista volt, s olykor hajlamos volt átlépni mindenen és mindenkin céljai megvalósítása érdekében. A célja nem volt más, mint meghódítani, idővel oltalmazni a tengert, egyszerre megismerni és megismertetni mélységét, annak rejtelmeivel.

A filmben megelevenedik Cousteau ifjúkora, tengerimádata, ahogy megismerkedik későbbi feleségével, és ahogy már a negyvenes években foglalkoztatja a filmkészítés, a búvárkodás képi megragadása. Az erről az időszakról szóló jeleneteket Horvátország még ma is érintetlen tengerpartjain készítették, mivel Franciaországban már teljesen eltűntek ezek a vidékek – árulta el a rendező. De forgattak a Bahamákon, Dél-Afrikában, sőt az Antarktiszon is.

Lambert Wilsont, aki Cousteau kapitányt és Pierre Ninneyt, aki Philippe-et, Couestau fiát játssza, szintén elvarázsolták a forgatás hónapjai. Hihetetlen kalandként élték át, hiszen szinte az egész világot átszelték hajóval. Ők is alkalmazkodtak a természetes környezethez, hogy minél hitelesebbek lehessenek a játékfilmben. A legkeményebb helyszín az Antarktisz volt, ahová tizenkét tagú forgatócsoporttal érkeztek – és egy orvossal. A stáb tagja volt egy drónkezelő földi pilóta is. Olykor hatalmas szélviharokat kellett túlélniük, de a látvány mindenkit kárpótolt. Bálnák, cápák és pingvinek fogadták a csapatot, ugyanúgy, ahogy Cousteau-t és legénységét néhány évtizeddel korábban.

Audrey Taotou-t Simone, a feleség szerepében láthatjuk. Fiatalon és idősen egyaránt ő alakítja ezt a különleges asszonyt, az igazi kalandort, aki két fiút nevelt fel, s aki negyven évet töltött a Calypso kutatóhajó fedélzetén, hogy mindenben segítse társát. Mindeközben kénytelen volt elviselni, hogy férjének más nőkkel is voltak kalandjai. (Simone 1990-ben halt meg, Cousteau egy évvel később újra nősült, elvette Francine Triplet-t, akitől 1980-ban Diane lánya, 1982-ben Pierre-Yves fia született.)

Érdekes alkotást készített Jérôme Salle. Amolyan múltidéző életrajzi művet, amely ugyanakkor egy kicsit természet- és ismeretterjesztő film is. Az ötvenpluszosoknak pedig még nosztalgikus is.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.