Rejtélyes Rejtő

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Még ma is tud meglepetéseket okozni Rejtő Jenő: könyvheti újdonságként látott napvilágot eddig ki nem adott kisregénye.

„Miután tagja lettem az alvilágnak, beköltöztem egy harmadrangú kis hotelbe, az ócska gyárváros negyedben, tőszomszédságában a csarnoknak. Ebben a hotelban furcsa és félszeg emberek laknak. Ritkán néznek egymás szemébe, és talán a szokás hatalmánál fogva, olyan csendben, osonva járnak a lépcsőházban, hogy az már lappangásnak is beillik… A rendőrség intézménye itt még gyerekcipőben sem jár.” Egy dokkmunkás visszaemlékezéseit olvashatjuk, aki éppen Valparaisóban, a chilei kikötőben tartózkodik, és elmeséli, milyen kalandok árán keveredett Dél-Amerikába, miként lépett a bűn útjára – és esett szerelembe egy szovjet kémnővel. Tipikus rejtői történet, a tőle megszokott hihetetlen fordulatokkal. Mindez a Tatjána című kisregényében, melynek főszereplője ráadásul magyar. Ez akkor derül ki, amikor Tatjána a mesélő nemzetiségére kérdez rá:

„ – Maga német? – kérdezte váratlanul. – Magyar vagyok. – Miért nem tisztességes ember? – Nyáron tisztességes vagyok. Csak ha nincs munka, ősszel, akkor öltöm magamra a bűnt, mint egy átmeneti kabátot.”

A nyilvánosság számára eddig ismeretlen Rejtő Jenő-alkotás a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kézirattárában lappangott negyven oldal gépirat formájában, a szerző saját kezű javításaival, két változatban is. Az író az elbeszélést valószínűleg a Világvárosi Regények elnevezésű sorozat részének szánta 1935 táján, melynek keretében 1934 és 1940 kötött húsz munkája is megjelent, saját nevén. Vélhetően a szovjet szál lehetett az az ok, ami miatt nem akarták kiadni e művét, nehogy gyanút keltsen, és szovjet befolyással vádolják meg a szerkesztőket.

Aki Rejtő-könyveken nőtt fel, vagy napjainkban is az ő fergeteges humorú, nyelvi játékokkal teli írásaival, világot bejáró hőseinek történeteivel piheni ki a mindennapok fáradalmait, annak a Tatjána kicsit csalódást jelenthet. Talán nem eléggé kidolgozottak a szereplők jellemvonásai, s felületesnek, egyszerűnek tűnhet a történet is. Ám a szerző későbbi, hírnevessé vált szereplőinek egyes tulajdonságait már ennek az írásnak alakjaiban felfedezni vélhetjük.

Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet egyik legfőbb erénye nem is maga a mű, hanem az utószava. Ebben ugyanis Rejtő Jenő életművének szakavatott kutatója, Thuróczy Gergely a kéziratokon, a javításokon keresztül az író alkotási folyamatainak titkaiba enged bepillantást. Közreadja az átfirkált, áthúzott gépelt szövegek fotóját, és publikálja azokat a szövegvariánsokat, amelyeket Rejtő átírt, kiegészített első változatához képest. Azt is megtudhatjuk, hogy a kémnő motívuma egy másik írásában is feltűnik (Kopó), sőt, ki hinné, 1937-ben még egy Szegeden bemutatott operettben is megjelenik (Tatjána, egy orosz kémnő története). Úgy látszik, a csacska zenés vígjátékban már nem számított veszélyesnek a szovjet–orosz szál.

Az utószóban megismerhetjük a Rejtő-hagyaték hányatott sorsát is, s azt a szomorú tényt, hogy a PIM kézirattára annak csak egy részét őrzi. A többi eltűnt: részben a Rejtő (Reich–Révai) család gondatlansága miatt, részben mert szétszóródott az idők során, s a múzeumba már csak egy kisebb része került. Ennek egyik legékesebb darabja a Tatjána. De a Szépmíves Kiadó e most megjelent kiadványából azt is megtudhatjuk, hogy a kötet a TranszLiteratúra című tervezett sorozat első része. A további kötetekben publikálják majd Rejtő kevésbé ismert, sőt kiadatlan, illetve korábban hiányosan, pontatlanul megjelent kisebb-nagyobb írásait, az eredeti szerzői szándéknak megfelelő, helyreállított szövegekkel.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Az utószó szerzője Rejtő Jenő életének és munkásságának jeles ismerője, akinek 2016-ben jelent meg, szintén a Szépmívesnél, az íróról szóló tanulmánykötete, A megtalált tragédia címmel. Ebben Thuróczy Gergely révén megismerhetjük a Reich Jenőként született, hányatott sorsú szerző életét: az 1905 és 1943 között élt kivételes memóriájú fiatalember családi hátterét, a termetes, alkalmazkodni nemigen képes, játékfüggő, bohém író munkásságát, majd a rövid életet követő tragikus halálának körülményeit. Már amennyire utólag meg lehet ismerni e fura figurát, akinek szinte nincs is életrajza, csak legendáriuma. Pedig ő a magyar irodalom egyik legolvasottabb írója, akinek fordulatai, idézetei beleívódtak a magyar közgondolkodásba. Akinek ponyvába hajló műveit a „magas” irodalom mindig is hajlamos volt lebecsülni, alábecsülni.

A kötet erőssége a ma ismert adatok alapján elkészített bibliográfia. Rejtő Jenő ugyanis álneveken is írt (P. Howard, Gibson Lavery), fordított, némely művét pedig csak névleg fordította, valójában ő az eredeti szerző. Halála után művei kiadásakor olykor elhagyták a szerző nevét, vagy a saját neve alatt kiadott írásait korábbi álnevén jelentették meg.

A fehér folt, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A tizennégy karátos autó, a Piszkos Fred, a kapitány, A láthatatlan légió, Az előretolt helyőrség regények írója, kisebb novellák, cikkek, útirajzok, forgatókönyvek, versek, kabarétréfák, operettek szerzője rejtélyes életet élt. E rejtélyek számát csökkenti a Tatjána című kötet, annak utószava, valamint A megtalált tragédia című igényes tanulmánykötet is.

---