Új Spielberg-film: Tom Hanks, az éles eszű ügyvéd


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Igaz történet alapján dolgozta fel Steven Spielberg a hidegháború kémcserével végződött egyik izgalmas történetét Kémek hídja című filmjében, melynek mára elfeledett főszereplője egy biztosítási jogász.


Az ötvenes-hatvanas években gyerekfejjel is sok mindent tudott a hidegháború eseményeiről a később háromszoros Oscar-díjassá vált amerikai filmrendező, mégsem hallott Rudolf Abel szovjet kém és Francis Gary Powers 1962-es fogolycseréjéről. „Powers repülőgépének kilövéséről persze mindenki tudott, hisz az ügy hatalmas hírverést kapott, de végül valahogy elült, mintha magától lezárult volna” – emlékezik ma Steven Spielberg. Úgy gondolta, bizonyára mások számára sem lehet nagyon ismert a történet, ezért szinte filmre kívánkozik. Aki pedig a legtöbbet tett e hihetetlen csere megvalósulásáért, azt végképp nem ismeri a mai világ és a történelemkönyvek sem igen tesznek róla említést.

Arról azért néhány sorban említést tesznek az amerikai históriáról szóló könyvlapok, hogy 1957-ben elfogtak New Yorkban egy szovjet ügynököt, akit a New York-i bíróság harminc év börtönre ítélt. Arra viszont talán egész fejezetet is szentelnek, hogy 1960. május elsején a Szovjetunió légterében lelőttek egy 21 ezer méter magasságban szálló amerikai U-2-es kémrepülőgépet. Sikeresen katapultált CIA-s pilótáját, Francis Gary Powers elfogták, majd összesen tízévnyi börtönre és munkatáborra ítélték. A két önálló történetet James Donovan, brooklyni biztosítási jogász személye köti össze. Ő az, aki véletlenül keveredett bele a két önálló, majd sajátos módon összefonódó ügybe. Előbb a szovjet kém védelmét bízták rá, majd sokkal komolyabb feladatot kapott…  

Tom Hanks és Steven Spielberg (Fotók: InterCom)

Spielberg érdeklődését egyből felkeltette a történelmi háttér és az ügyvéd történelemformáló szerepe, miután megismerkedett Matt Charman erről szóló első forgatókönyv-változatával. A Londonban élő író egyből a rendező producereit kereste fel, és felajánlotta könyvét. Az egyezséget követően a producerek és a rendező a Coen-fivéreket kérték fel, hogy Donovan figuráját a valóságalapokra támaszkodva még élethűbbé tegyék, és az alakítására kiszemelt Tom Hanks karakteréhez illesszék. A direktor tudta, hogy Joel és Ethan Coen „valóságábrázolásukat abszurdba hajló humorral, erősen ironikus árnyalatokkal színezik, mert még a legsötétebb tónusú munkájukon is érződik az élet szeretete”. Így született meg a vásznon az a szerethető ügyvédfigura, melynek minden motivációját érti, érzi, átérzi a néző.

Tom Hanks az ügyvéd, Mark Rylance (középen) a szovjet kém szerepében

A New York Brooklyn negyedében praktizáló, a középosztály mindennapi életét élő Jason Donovan korábban a nürnbergi per egyik ügyésze volt, vagyis egyszer már közel került a politikához és a történelemhez, de kémügyekben egyáltalán nem volt tapasztalata. Az amerikai kormány ezt nem is igen bánta, csupán egy független védőügyvédre volt szüksége, amely az amerikai jog és igazságszolgáltatás szerint megillette az 1957-ben letartóztatott, kémkedéssel gyanúba fogott vádlottat. A megbízott ügyvédi iroda örült a felkérésnek, és vezetői azt hitték, mindössze rutinfeladatot kell teljesíteniük, így könnyű szívvel bízták meg Donovant a védelemmel. Ám az okos, csavaros eszű ügyvéd mások szerint túlságosan is komolyan vette feladatát. Amúgy is kitűnő tárgyalóképességéről volt híres, és bármily meglepő, biztosítási ügyeiből is merített jogi példálózásaihoz. Nem érdekelte, hogy védence szovjet kém, országa legfőbb ellensége a hidegháború korszakában, és azzal sem törődött, vajon igazak-e a vádak. Csupán az érdekelte, hogy az amerikai igazságszolgáltatás betartsa az amerikai törvényeket: „Mindenkit megillet a védelem. Minden ember számít… Ezt nevezzük mi alkotmánynak, és ettől vagyunk mi amerikaiak” – hangoztatta. Az ügyvédet nem érdekelte, hogy áldozatos munkájával a média, a politikustársadalom és a CIA érdeklődésének középpontjába kerül. Ha már elvállalta a feladatot, azt becsülettel elvégzi, és az sem tántorította el munkájától, hogy a társadalom megvetését vívhatja ki, hogy feleségét és gyermekeit veszélyeknek teheti ki, sőt közmegvetés tárgyává válhat.

Abel, aki fogvatartottként is rendületlenül folytatta amatőr festői munkáját, egyetlen szó vallomást sem tett. Az ügyvéd becsülte védencét lelki erejéért és azért, hogy hűséges maradt hazája iránt, annak ellenére, hogy az ellenséges oldalon állt. A népítélet halált mért volna ki a kémre, ám ügyvédje rendületlenül harcolt azért, hogy a hallgatag férfit ne ítéljék halálra. Védelmi stratégiájának lényege az volt, hogy a vádlottnak mindenáron teljesítenie kellett országa vezetésének parancsait. Az esküdtszék bűnösséget kimondó várható döntése ellenére bízott abban, hogy a szovjet kémet megmentheti a villamosszéktől. A bírónak hatásosan érvelt a színfalak mögött azzal, hogy a vádlott halála semmit nem érhet az Egyesült Államoknak, míg ha élve hagyják, kiváló cserealap lehet egy hasonló helyzetben lévő amerikaival szemben, akit esetleg a túloldalon fognak el. Rudolf Abel 1957 decemberében végül harmincévnyi börtönbüntetést kapott. Jason Donovan pedig nem lett az ország legnépszerűbb embere…

Donovan ügyvéd (Tom Hanks) Berlinben, az S-Bahnon

Alig telt el néhány év, az ügyvéd előrelátó, logikus gondolkodását máris beérte az élet, a CIA-nál mindenképpen. Miután a Szovjetunióban a lelőtt U-2-es amerikai pilótát elítélték, a hírszerző ügynökségnél elkészült a terv: fogolycserével lehetne a nagy titkok tudóját, Powerst kiszabadítani. Erre már bizonyos szovjet utalásokból is lehetett következtetni. E tárgyalás hivatalosan nem folytatható le a két szembenálló világhatalom vezető politikusai között, de a háttérben, informális úton megoldható – vélték a hírszerzésnél. Erre a legkiválóbb személy éppen Donovan lehet, aki a szovjet kém védelmében tett bátor magatartásával tekintélyt vívhatott ki a Szovjetunióban. A tárgyalások ideális helyszíne a kettéosztott Berlin lehet, ahol nyugatot és keletet csupán az 1961 augusztusától épülő fal választja csak el egymástól.

1961/62 telén az ügyvéd a CIA megbízásából, látszólag, mint magánszemély tárgyalt az oroszok és a németek megfelelő képviselőivel: német ügyvéddel és igazságügy-miniszterrel, magas rangú szovjet követségi alkalmazottal, KGB-tiszttel. És hogy még e cikk elolvasása után is érdemes legyen megnézni a filmet, többet nem is érdemes elárulnunk, milyen logikai csavarok és tárgyalási machinációk révén sikerült kiharcolni a fogolycserét. Sőt, ezzel egy időben elérni egy Kelet-Berlinben letartóztatott amerikai diák kiszabadítását is. A történelmi valóság lényege, hogy 1962. február 10-én, a Potsdam-közeli Glienicker-hídon a két fél kicserélte két foglyát (Frederic Pryor diákot a Checkpoint Charlie-nál adták át a szovjetek).

Kluwer International
Nemzetközi jogi e-könyvek

 

Egy kattintásra Öntől!

 

A hidegháborút nem katonákkal és fegyverekkel, hanem információkkal vívták. Az információszerzésben a katonák kémek voltak, dolgozzanak gyalogosan (mint Brooklynban Rudolf Abel – valódi nevén Vilyam Fisher –, vagy kémrepülőgépen, fotókat készítve Francis Gary Powers.) Amikor viszont e háborúban pattanásig feszül a húr, már valóban fenyeget egy nukleáris háború kitörésének veszélye. E rövid korszak volt az U-2-es repülő lelövése utáni időszak, majd a kubai rakétaválság (1962 októbere) ideje. Donovan ügyvéd valójában egy nukleáris háború veszélyét hárította el – mondják egyes történészek, talán túlzón, mindenesetre bátorsága, szerepe, tette elévülhetetlen a két nukleáris nagyhatalom közötti sakkjátszmában és a válság időleges mérséklődésében.

„James Donovan hétköznapi figura – magyarázza Kristie Macosko Krieger producer –, olyan, mint a legjobb barátunk apja, vagy a ritkán látott, elfoglalt nagybácsi, vagy az a szimpatikus férfi a szomszéd házból… Egyszerű figura, aki rengeteget tanult és dolgozott életében, és mivel mindig jó úton járt, soha semmi emlegetnivaló nem történt vele…, mígnem egyszer csak a nemzetközi politika kulcsfigurájává válik.” „James Donovan az a fajta fickó, aki minden körülmények között kiáll az elveiért – mondja Spielberg. – Ezt nem hangosan, mellét döngetve teszi, hanem tettek által. Hisz benne, hogy az emberi jogok mindenkire vonatkoznak, függetlenül attól, hogy a vasfüggönynek melyik oldalán tartózkodik az illető. Tartja magát morális értékrendjéhez, a törvényhez és az alkotmányhoz, és nem próbálja ezeket kiforgatni, félremagyarázni, hogy a maga ízlésére formálja őket.”

Ügyvéd életveszélyben

Tom Hanks kiválóan játssza az okos jogászt, aki ha kell, jogászi aggyal gondolkodik, ha a helyzet úgy kívánja, profi sakkjátékosként tárgyal ellenfeleivel-partnereivel. Steven Spielberg forgatott már háborús filmeket (Schindler listája, Ryan közlegény megmentése, A Nap birodalma, 1941), de a hidegháborúról még nem. Márpedig itt nem fegyvereknek kellett ropogniuk, hanem szavaknak pattogniuk bírósági termekben, tárgyalóasztaloknál. Spielberg és Hanks kettőse itt is remekül beválik, csakúgy, mint korábban (Ryan közlegény megmentése, Kapj el, ha tudsz!, Terminál). Újra értékes produkciót látunk tőlük, mely egyben felkeltheti az érdeklődést egy különleges történelmi korszak iránt.

A játékfilm 2015. november 26-ától az InterCom forgalmazásában látható a magyar mozikban.

Steven Spielberg apjának moszkvai esetéről
„Közvetlenül azután, hogy Francis Gary Powers gépét lelőtték, apámnak a Szovjetunióba kellett utaznia. Moszkvában hosszú sor kígyózott a kiállítás előtt, ahol közszemlére tették Powers egyenruháját, sisakját és az U-2-es maradványait, hogy mindenki lássa, mit művelt Amerika, mekkorát hazudott, amikor azt állította, hogy nem küld kémrepülőket a Szovjetunió területére. Ahogy apám és három General Electricnél dolgozó mérnöktársa álldogált a hosszú sorban, melléjük lépett két szovjet katona, és igazoltatta őket. Amikor látták az útlevelükben, hogy amerikaiak, előrevitték őket a sor elejére. De nem azért, hogy ne kelljen tovább várakozniuk, hanem hogy nyilvánosan becsméreljék őket. A két katona felváltva mutogatott a gép roncsaira, majd apámékra, és azt üvöltözte: »Nézzétek, mit művel velünk az országotok!« Még sokáig szitkozódtak, mielőtt visszaadták volna nekik az útlevelüket…”

Kapcsolódó cikkek

2024. április 18.

A segédmotoros kerékpárra is kell kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást kötni

A robogótulajdonosok jelentős része továbbra sincs tisztában azzal, hogy biztosítási kötelezettség nem csupán a rendszámmal ellátott járművekre, hanem minden olyan segédmotoros kerékpárra is kiterjed, amely részt vesz a közúti forgalomban – hívta fel a figyelmet a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) csütörtökön.