Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Bíróság álláspontja szerint az interpelláció joga egy olyan alkotmányos jog a véleménynyilvánítás szabadságán belül, amely elengedhetetlen egy demokratikus állam működéséhez, mivel a parlamenti kisebbség ezzel a jogával gyakorolja az ellenőrzést a parlamenti többség felett. A bíróság az ügy vizsgálata során megállapította, hogy az interpelláció joga csak szigorú feltételek fennállása esetén korlátozható.
A parlament 2013. március 18. megtartott plenáris ülésén a kérelmező interpellációt intézett a kormányhoz. A kormány válaszát követően pedig a kérelmező viszonválaszban szólalt fel, amelyet számos bekiabálással zavartak meg. A kérelmező abbahagyta a beszédet, leült és bal kezének középső ujjával a Jobbik frakció felé mutatott.
A fenti magatartást a Házelnök a 46/1994 (IX.30.) OGY határozat 48. § (3) bekezdésébe (továbbiakban: Házszabály) ütközőnek találta, ezért 2013. március 25. napján bírságot szabott ki a kérelmezőre a Házelnök álláspontja szerint súlyosan sértő kifejezési eszköz használata miatt, amely nem elfogadható egy parlamenti képviselőtől.
A Házszabály a fentiekre az alábbi rendelkezést tartalmazza:
Ha a képviselő felszólalása során az Országgyűlés tekintélyét vagy valamely személyt, csoportot – így különösen valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséget – kirívóan sértő kifejezést használ, vagy az általa használt sértő kifejezés súlyos rendzavaráshoz vezet, az ülést vezető elnök rendreutasítás és figyelmeztetés nélkül javasolhatja a képviselő kizárását az ülésnap hátralévő részéből, illetve a képviselővel szemben pénzbírság kiszabását.
[multibox]A kérelmező interpellációjának visszautasítása
Az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezmény 10. Cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a Cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék.
2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.
Az Egyezmény 10. Cikkének feltételezett megsértése
A kérelmező álláspontja szerint a megbírságolása és az interpellációjának megtiltása megalapozta az Egyezmény 10 Cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jog megsértését, mivel az intézkedés jogszerűtlen és aránytalan volt.
A bíróság álláspontja
A bíróság megállapította, hogy az Egyezmény 10. Cikke egyértelműen kiterjed a parlamenti véleménynyilvánításra is. A bíróság álláspontja szerint a kérelmezőt megzavarták az interpellációjában.
Mivel az interpellációnak rendkívül formális szabályai vannak, ezért bíróság úgy foglalt állást, hogy a bírság kiszabásának indoklása ezen szabályok megsértésén kellett volna alapítani. A bíróság kiemelte, hogy az Egyezmény 10. Cikke nem korlátozza az kérelmező által kifejtett magatartáshoz hasonló megnyilvánulásokat, amely az egyezmény szövegéből és a bíróság eseti döntéseiből egyaránt kiolvasható. Az ítélet szerint az interpelláció előterjesztésének joga a magyar parlament minden tagját megillető olyan kiemelkedően fontos kisebbségi jogosultság, amely a parlamentáris demokrácia védelme érdekében elengedhetetlen.
A fent előadottak alapján a bíróság véleménye szerint a keresetben sérelmezett szankció nem volt megfelelő és előírásszerű, ezért annak alkalmazása annak ellenére is az Egyezménybe ütközik, hogy a kérelmező magatartása vulgáris volt, mivel a szankciót kiszabó döntés nem tartalmaz egyértelmű indoklást arra vonatkozóan, hogy a kérelmező a fenti magatartásával milyen módon sértette meg a Házszabály hivatkozott rendelkezését, valamint az eset körülményeinek leírására sem került sor a döntésben.
Mivel a kérelmező számára sem a parlament keretein belül sem azon kívül nem biztosított a döntéssel szembeni jogorvoslati lehetőség, ezért a határozatban foglalt döntést nem lehet az az Egyezmény 10 Cikkében foglalt demokratikus társadalomban szükséges intézkedésnek tekinteni.
A Parlament működési szabályainak megállapítása minden államnak saját hatásköre, ezért a Bíróságnak korlátozott döntési joga van a szabályok és az Egyezmény összeütközése esetén. Azonban a parlamenti felszólalás jogát olyan jelentős jognak tekintik, amelyet a kisebbség a többség ellenőrzése érdekében gyakorol, ezért a bíróság a védelem szempontjából kiemelt jelentőségűnek ítéli ezt a jogot.
A bíróság a Házelnök döntésének jogszerűségének megítéléséhez szükségesnek tartja a kérelmező kifejezésének, a döntés hatásának, a parlament hatáskörének, az alkalmazott eljárásnak és a kiszabott szankciónak a vizsgálatát.
A kifejezés természete
A bíróság nem értett egyet a kormány azon álláspontjával, hogy a parlamenti képviselők felszólalásait az általános véleménynyilvánítás keretei között kell megítélni, mivel a bíróság véleménye szerint a parlamenti felszólalás során a képviselőkre vonatkozó felelősségi szabályok jelentősen eltérnek a véleménynyilvánítás általános felelősségi szabályaitól. A felszólalás joga olyan jelentős jogosultság, amely csak szigorú szabályok szerint, szűk körben korlátozható.
A bíróság megjegyzi, hogy a kérelmezőnek, mint ellenzéki képviselőnek az volt a szándéka, hogy kifejtse nézeteit a kormány dohánykereskedelmi piac újraszabályozására vonatkozó előterjesztéséről. A Házszabályban foglalt interpelláció egy olyan eszköz, amely jelentős politikai szerepet tölt be egy demokratikus társadalomban. Továbbá a bíróság kifejtette, hogy az interpelláció előterjesztése a parlamenti képviselő törvényen alapuló joga, tehát az előterjesztés engedélyezése nem tartozik a Házelnök hatáskörébe.
Ugyan a zárószavazás során a kérelmezőnek szavazatával lehetősége volt kifejezni a törvényjavaslattal kapcsolatos, azonban az interpelláció a kormány törvényjavaslattal kapcsolatos felelősségét tartalmazta, ezért a szavazat leadása nem tekinthető egyenértékűnek egy interpelláció előterjesztésével. A két interpelláció visszautasítása a kérelmező vitában való részvételét ténylegesen akadályozta, amely megakadályozta a kérelmezőt feladatának, a választók képviseletének ellátásában. Az interpelláció kiemelt jelentősége miatt csak igen szűk körben korlátozható, főleg egy interpelláció előre megtiltása egy folyamatban lévő vitában.
A bíróság álláspontja szerint a nyelvezet, amelyet a kérelmező interpellációja tervezetében alkalmazott ugyan a kormány álláspontját vitató, olykor durva hangnemű, ennek ellenére mégsem ad alapot az interpellációs jog korlátozására, mivel nem tartalmaz indokolatlan személyes sértést. A második interpellációban megfogalmazott obszcén hivatkozások erősen problémások még akkor is, ha az első interpelláció visszautasítása váltotta ki azokat. A bíróság úgy foglal állást, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának abban az esetben is teret kell engedni, ha az támadó, sokkoló vagy zavaró az államra vagy a lakosság egy meghatározott csoportjára nézve. Tekintettel a véleménynyilvánítás természetére a bíróság úgy ítélte meg, hogy a parlamenti kisebbségben lévő képviselők és pártok védelme alapvető érdek és kiemelt figyelmet kell fordítani a parlamenti kisebbség jogainak biztosítására annak érdekében, hogy kifejthessék a véleményüket, a közvéleménynek pedig joga van arra, hogy ezeket az álláspontokat is meghallgassa. Tehát egy demokratikus jogállamban a parlament kisebbség számára meghatározott kereteken belül akkor is biztosítani kell a véleménynyilvánítás jogát, ha az durva nyelvezetű.
A bíróság figyelembe vette ugyanakkor azt is, hogy bár az interpelláció visszautasításának indoklása nem említi, azonban a második interpelláció olyan kifejezéseket is tartalmaz, amelyek szexuális tartalmú másodlagos jelentést hordoznak, ezért a második interpelláció megkérdőjelezhető a parlamenti illem szempontjából.
A döntés hatása és a parlament hatásköre
A bíróság a döntés meghozatala során figyelemmel volt a parlamenten belüli rendes viselkedésre és az alkotmányos intézmények fontosságára egy demokratikus társadalomban. A bíróságnak kielégítőnek találta, hogy a magyar állam hatóságai olyan szabályozást vezettek be, amelyek összhangban vannak az Egyezmény 10. Cikkében foglalt alapelvekkel, és amelyek lehetővé teszik a releváns tények megfelelő értékelését.
Az interpelláció tényleges hatását és a többiek jogának megsértését is megvizsgálva, a bíróság álláspontja szerint a kérelmező kifejezései nem zavarták meg a parlament működését. A kormány nem hivatkozott olyan kógens szabályozásra, amely a Házelnök döntését indokolta volna, amelyet a Házelnök a Parlament hatáskörének védelme érdekében alkalmazott, amelyet állítólag megsértettek azzal, hogy a kormány politikája ellen támadó hangnemben vádakat fogalmaztak meg. Továbbá a Házelnök döntése nem tartalmaz semmilyen releváns magyarázatot, amely indokolná a fentieket.
Azzal sem lehet érvelni, hogy a kormány egy olyan politikai személy, amelyet tilos durva hangnemű kritikával illetni, amíg be nem bizonyosodik, hogy a kritika kifejezetten a kormány egyes tagjai ellen irányul és bizonyos mértékben hatással van a kormánytagok jogaira, amely ellentétes az Egyezmény 10. Cikkével. Azonban ilyen személyes támadás fel sem merült a jelen ügyben
A visszautasítási eljárás
A bíróság megállapította, hogy az interpelláció visszautasítása bármilyen előzetes eljárás nélkül történt, ezért a parlamenti ellenzék tagja jelenleg nem részesül semmilyen védelemben. A Házelnök támadott határozata ezenkívül azt sem indokolja, hogy a hivatkozott interpelláció miért sértő az Országgyűlés méltóságára és miért elfogadhatatlan egy demokratikus országban. A minden eljárási biztosíték nélkül meghozott döntés szükségszerűen azt eredményezi, hogy a kérelmező akadályoztatva van az interpelláció előterjesztésében.
Az alkalmazott szankció
A bíróság álláspontja szerint az európai standardok alapján legalább egyszeri előzetes figyelmeztetést kellene alkalmazni a büntetés kiszabását megelőzően. Azonban a jelen ügyben tulajdonképpen cenzúrát alkalmaztak, úgy, hogy az elérni kívánt célt kisebb hátrányt okozó eszközökkel is meg lehetett volna valósítani. A bíróság megállapította, hogy a kormány hivatkozása ellenére a jelen ügyben a szankciókat nem progresszív alkalmazták.
A Bíróság döntésének összegzése
Az interpellációt sem hangneme sem tartalma miatt nem lehet visszautasítani, kizárólag a jogszabályban előírt formai követelmények be nem tartása eredményezheti az interpelláció jogszerű visszautasítását. A bíróság álláspontja szerint a visszautasítás nem volt indokolt, az Országgyűlésre illetőleg a Házelnökre sem volt komoly hatása valamint az interpelláció a véleménynyilvánítás szabadságának elvével sem volt ellentétes. Ugyanakkor az eljárási garanciák és részrehajlás elkerülésének szabályozása nem tekinthetők elégségesnek. Ezek alapján az interpelláció visszautasítása nem tekinthető az Egyezmény 10. Cikke szerint egy demokratikus társadalomban szükséges intézkedésnek.
A fentiek alapján a sérelmezett döntés egyértelműen az Egyezmény 10. Cikkébe ütközik.
