Saját választási törvényt fogadott el a boszniai Szerb Köztársaság
Saját, a szövetségitől független választási törvényt fogadott el a boszniai Szerb Köztársaság parlamentje az éjszaka folyamán. A lépést számos nemzetközi bírálat érte pénteken.
„Banki szabályozás – Quo Vadis?”
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közelmúltban Magyarországon járt a Közép-európai Bankhatóság (European Banking Authority) – történetesen magyar – főigazgatója, Farkas Ádám. A látogatás apropóját az adta, Farkas Ádám tartotta a Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda 25 éves jubileumi rendezvényén az előadást.
Farkas Ádám az Ügyvédi Iroda születésnapja alkalmából tartott szemináriumon „Banki szabályozás – Quo Vadis?” címmel előadást tartott az európai banki szabályozás előtt álló kérdésekről. Az előadás áttekintést adott az Európai Unió által a pénzügyi közvetítőrendszerre vonatkozó szabályozás területén a 2008-as gazdasági válságra adott válaszokról, és kitekintést is nyújtott a szabályozás jövőjére.
A bankok működésének szabályozása nemcsak a közgazdászok és a banki ügyletekkel foglalkozó jogászok figyelmére tart számot, hanem valamennyi európai vállalkozáséra, sőt mindenkiére, akinek számára fontos az Unió jövője. Az európai bankrendszer megfelelő működése a záloga ugyanis annak, hogy az európai gazdaságok megfelelően működjenek, és a gazdaság vérkeringését jelentő pénzáramlások (ideértve természetesen nemcsak a pénzforgalmat, hanem az egyszerűbb és bonyolultabb pénzügyi műveleteket, hitelezési, finanszírozási, sőt befektetési konstrukciókat is) biztosítottak legyenek.
Az előadás bevezetésként azt vizsgálta az előadó, hogy 10 évvel a válság után milyen szinten áll az európai bankok szabályozása. Tény, hogy a szabályozás megkísérelt választ adni a válság által felvetett problémákra, :a jelenlegi helyzet azonban nem nyugvópont, hanem olyan állapot, amely újabb kérdéseket vet fel. Ezek közül a legalapvetőbbek:
- Sikerült-e megerősíteni a pénzügyi rendszer stabilitását, csökkent-e számottevően egy újabb pénzügyi válság kialakulásának kockázata? Képes-e a szabályozás a jövőben felmerülő kockázatokat kezelni?
- Jól sikerült-e felmérni az előírások szigorításának összesített hatását, nem okoznak-e a megemelt követelmények gazdasági növekedési áldozatot?
- Helyreállítható és kívánatos-e a nemzetközi bankrendszer globális és regionális integrációjának korábbi mértéke, mekkora szerepe legyen a bankrendszernek a nemzetközi tőkeallokációban?
- Hogyan rendeződött át az esetleges jövőbeli banki válságok költségeinek megoszlása a magánszektor egyes szegmensei és a közszféra (adófizetők) között, arányban állnak-e a vállalt kockázatok és várható hozamok az egyes szereplők tekintetében (beleértve a vezetőket is), sikerült-e helyreállítani a bankrendszerbe vetett közbizalmat?
- Hogyan csapódnak le ezek a kérdések a banki szabályozás jövőbeli alakulásában?
Az előadó a fenti kérdésekkel összefüggésben öt szabályozási dilemmát és a kapcsolódó szabályozási lehetőségeket ismertette:
Nemzetközi integráció vagy fragmentáció?
Az első kérdés a banki szabályozás jövőjével kapcsolatban, hogy erősödjék-e a nemzetközi integráció vagy fragmentáció következzen be. Ezen kérdés globális vetülete pl. a Bázeli Bizottság (BCBS) legitimációja, míg európai szintű kérdés többek között az, hogy az irányelvek esetén az Európai Unió a maximum harmonizáció elvét kövesse vagy az implementáció során továbbra is legyen lehetőség részben eltérő nemzeti szabályozás kialakítására.
A válság felszínre hozta azt a problémát is, hogy nemzetközi bankok válságának nemzeti szintű kezelése kizárólag a nemzeti felügyeleti hatóságok együttműködése nélkül nem vezethet a kívánt eredményre. Ennek alapján indokolt megteremteni a felügyeletek közötti együttműködés jogi alapjait nemcsak európai, hanem globális szinten is. Ezzel összefüggésben szükséges biztosítani az Európai Szanálási Hatóság, illetve a nemzeti szanálási hatóságok együttműködését.
[multibox]A „too big to fail” probléma
Globális kérdés, hogy van-e olyan banki üzemméret, amely felett egy bank mindenképpen állami segítséget kap, mivel bukása össztársadalmi méretű károkkal fenyeget, azaz létezik-e egy implicit állami garancia, védőernyő a legnagyobb piaci szereplők számára.
A kérdés nemcsak Európában, hanem globálisan is felmerül, különösen az USA-ban lebegtetik a globális nagybankok feldarabolásának lehetőségét, megkérdőjelezve akár a szanálási alap létjogosultságát, illetve a szanálási alap mögötti költségvetési hátteret is. Bár az vitathatatlan, hogy a rendszerszintű bankok szanálása operatív nehézségekkel jár, elengedhetetlen a globális bankok szanálásának biztosítása akár eltérő érdekeltségű szanálási hatóságok közreműködésével is. Európában a kérdés inkább a banki strukturális szabályok implementációs problémáiban jelentkezik. Speciális probléma Európában, hogy a nemzeti szanálási hatóságok fiatalok, nincs hiteles szanálási tapasztalatuk, és éppen emiatt a szanálási alapok mérete is kicsi, gyenge a költségvetési háttér, ugyanakkor a döntéshozatali folyamat nemzetközi bankcsoportok esetében nagyon összetett, ami nehezíti a szanálási folyamatot.
A banki belső modellek jövője a hitelkockázat mérésében
Globális kérdés, hogy választani kell a kockázatérzékenység – összehasonlíthatóság – egyszerűség célrendszerében, és e választás alapján kell kialakítani a banki belső modelleket. Mivel a válság megkérdőjelezte a modellszámítások hitelességét, fontos, hogy kialakítsák a modellszámítások hitelessége helyreállításának módszertanát úgy, hogy közben fenntartják a kockázatérzékenység elsődlegességét. Ennek keretében fontos, hogy korlátozó feltételeket építsenek be a modellszámítások eltéréseinek korlátozására, vagy a modellparaméterek becslésére.
A szuverén kockázat prudenciális kezelése
Időről időre visszatérő kérdés, hogy indokolt-e az államkötvények preferenciális kockázati súlyának fenntartása, különös tekintettel arra, hogy a válság eredményeként nem csak a vállalkozások, hanem egyes államok gazdálkodásának fenntarthatósága is megkérdőjeleződött. A kis tőkepiaccal rendelkező fejlődő országok bankrendszerei esetében pedig figyelemmel kell lenni belföldi pénznemben kibocsátott kötvényeinek sajátosságaira is.
A pénzügyi innováció kezelése a szabályozásban
A pénzügyi innovációból származó lehetőségeket továbbra is ki kívánják aknázni. Ugyanakkor globális és európai kérdés is, hogy a szabályozás milyen irányba tartson: tevékenység- vagy entitás alapú szabályozás (pl. autorizáció, regisztráció) érvényesüljön, szükséges-e a szabályozás kiterjesztés, hogyan kezeljék a hatásköri problémákat a tevékenységek és technológiák nemzetközi jellege miatt
Ezen túl a pénzügyi innovációs folyamatból származó prudenciális és egyéb kockázatokat kezelni is szükséges. Mind globális, mind európai szinten mérni kell a stabilitási kockázatokat, ami nehézségekbe ütközik az innováció dinamikája miatt. Kezelni kell a pénzmosási kockázatokat, a potenciális fogyasztói érdeksérelmeket, és eközben figyelemmel kell lenni a szabályozói arbitrázs kockázatára, az adatvédelmi és prudenciális szabályok összehangolására és a (kockázat)arányos szabályozás kalibrálására is.
Bár Farkas Ádám a fenti kérdések megválaszolására nem vállalkozott, előadása alkalmat adott arra, hogy a hallgatóság mind globális szinten, mind pedig az európai piac szintjén közérthető formában megkapja azokat az alapvető információkat, amelyek a következő években várhatóan meghatározzák nemcsak az európai bankszektor, de a bankszektorral kapcsolatban álló valamennyi piaci szereplő, így az államok, a vállalkozások és a magánszemélyek életét is.
