Sérelemdíj véleménynyilvánítás esetén

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ítéleti bizonyossággal megállapítható véleménynyilvánítás, vagyis szubjektív értékítélet esetében nincs a félnek e körben bizonyítási kötelezettsége.

1. Az alapügy

Az alperes 1996. augusztus 1-jétől állt a felperes alkalmazásában sírásó-ravatalozó munkakörben. 2012. januárjában a K-i temetőben az érvényességi idejük lejártát követően kivett urnákat közös sírba temették.

Ezt követően hozzátartozók jelentkeztek azzal, hogy bizonyos urnáknál a megváltási idő még nem járt le, és mivel ezen panaszok valósnak bizonyultak, a sírt két alkalommal is meg kellett bontani. A második alkalommal S. Gy. urnáját is megtalálták, amelyet az urnafalba visszahelyeztek. 2015. szeptember 9-én az alperes a facebook oldalán közzétett egy bejegyzést, valamint egy fényképet amelyen egy urnafal volt látható, pontosan beazonosíthatóan az elhunytak neveivel, - többek között S. Gy. nevével -, valamint a halálozásuk dátumával. Az alperes a közzétett fénykép mellé egy megjegyzést is írt, amely szerint „Ahogy ősszel hullik a falevél, úgy hullanak majd a fejek a temetőkben”. A felperest az alperes egy másik temetőbe kívánta helyezni, aki ezt nem akarta elfogadni. Ekkor több munkavállaló előtt közölte, hogy „mellétemetésekről” vannak információi, ezekről azonban konkrétumokat nem adott elő. A felperes az alperes híresztelése miatt vizsgálatot rendelt el, amelynek során több alkalommal is meghallgatásra került T. A. részéről. Az alperes pontos adatokat nem közölt. A felek a munkaviszonyt 2014. november 10. napjával közös megegyezéssel szüntették meg.

A kereseti kérelem tartalma

A felperes a keresetében 1.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest sérelemdíj címén annak kamataival, és perköltséget is igényelt. Álláspontja szerint a felperest már azzal kár érte, hogy a munkavállalók előtt alaptalan kijelentéseket tett az alperes, valamint a facebook-on keresztül nagy nyilvánosság előtt arra utaló megjegyzéseket írt, hogy milyen jellegű problémák lehetnek a felperesnél. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 800.000 forintot és annak kamatát, valamint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.

Magyarázat a kártérítési joghoz

A kötet ismerteti a kártérítési jog Ptk.-beli alapjait, és az egyes ágazati jogszabályokban fellelhető kártérítési jogi tárgyú jogszabályi rendelkezéseket, részletesen kitérve annak bírósági gyakorlatára és az európai kártérítési jogra is.

Megrendelés >>

A Kúria döntése

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott. A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ebből következően a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölteket vizsgálhatta érdemben. A Ptk. 2:45. §-ának (2) bekezdése szerint a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A másodfokú bíróság tévesen értelmezte a törvény szövegét, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli esetben a felperesi alkalmazottak és a felperes megbízásából vizsgálatot végző T. A. nem minősültek a felperestől elkülönült személyeknek, így a munkáltató jóhírnevének előttük történő esetleges megsértése nem meríti ki a fenti törvényi tényállást. A felperes munkavállalói, illetve a vizsgálatot végző személyek azonban nem azonosíthatók a felperessel csupán azon az alapon, hogy maguk is a foglalkoztatásukra figyelemmel tudomást szerezhettek az alperes állításait tisztázó vizsgálat eredményéről. A Ptk. 2:45. § (2) bekezdése a jóhírnév megsértésének (a jogsértés tényének) megállapíthatósága során a „különösen” kitételt is tartalmazza, ebből pedig egyértelműen az következik, hogy a jogszabály ezen rendelkezése nem taxatív felsorolást rögzít, amely a jogvita eldöntése során ugyancsak értékelendő volt. Az alperes magatartása nem merítette ki a Ptk. 2:45. § (2) bekezdésében megjelölt jóhírnév sérelmét, kizárólag véleménynyilvánításként volt értékelhető a facebook-on megjelenő hozzászólása, illetve meghallgatása során tett nyilatkozata. Mivel a következetes ítélkezési gyakorlat szerint ítéleti bizonyossággal megállapítható véleménynyilvánítás, vagyis szubjektív értékítélet esetében (ami a jelen esetben is történt) nincs a félnek e körben bizonyítási kötelezettsége, így közömbös, hogy a bíróság a kioktatási kötelezettsége alapján annak miként tett eleget. Ezért a Pp. 3. §-ának megsértésére történő hivatkozás alaptalan. Mivel a perben a jóhírnév megsértése nem volt megállapítható az alperes magatartásával összefüggésben, a felperes sérelemdíj iránti igénye alaptalan (Ptk. 2:52. §). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a fenti indokolásbeli módosítással hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.

(lb.hu)

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!