Sokat kell tűrnie a politikusnak


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Rogán Antalnak és az V. kerületi önkormányzatnak közszereplőként tűrnie kell a Juhász Péter által megfogalmazott kritikát – így szól a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítélete. A bíró idézte az Alkotmánybíróság korábbi határozatát, amely szerint „különösen fontos alkotmányos érdek, hogy a polgárok és a sajtó bizonytalanság, megalkuvás és félelem nélkül vehessenek részt a társadalmi és politikai vitákban”.


A Fővárosi Törvényszék 2017. január 24-én kihirdetett elsőfokú ítéletében elutasította Rogán Antal és a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzata felpereseknek Juhász Péter alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított keresetét – olvasható a törvényszék közleményében.

Az I. rendű felperes és alperes is politikusok. I. rendű felperes 2014 decemberében személyiségi jogai megsértésének megállapítását kérte az alperes 2014. november végi, december eleji Facebook bejegyzéseiben, valamint az M1 „Ma reggel” és az RTL Klub Híradójában tett kijelentései miatt. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felperes a sérelmezett kijelentésekkel megsértette jóhírnevét és becsületét, valamint emberi méltóságát. Az I. rendű felperes a jogsértés megtörténte megállapításán túl az alperes eltiltását is kérte a további jogsértéstől és a jogsértés abbahagyására, valamint elégtételadó közlemény közzétételére kötelezését. Emellett a sérelmezett Facebook bejegyzések végleges törlésére, valamint 1 millió forintos sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni alperest.

II. rendű felperes 2015 októberében indított eljárást személyiségi joga megsértésére hivatkozással alperessel szemben az ATV „Egyenes Beszéd” című 2015. januári és februári adásaiban elhangzott kijelentések miatt. A bíróság a párhuzamos bizonyítás elkerülése érdekében egyesítette az ügyeket, mivel mindkettő a felperesi önkormányzat ingatlangazdálkodásával volt kapcsolatban.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

 

A bíróság megállapította, hogy az egyesített ügyekben előterjesztett kereseti kérelmek nem alaposak.

Az ítélet indokolásában a bíróság hangsúlyozta, hogy a per tárgyát szinte kivétel nélkül az alperes politikusként tett kijelentéseinek vizsgálata képezte. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 36/1994. számú határozatára, amely szerint: „a véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is. Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul. A szintén alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság, becsület, jó hírnév azonban az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására.”

Utalt a bíróság az Alkotmánybíróság 7/2014. számú határozatára is, kiemelve hogy „különösen fontos alkotmányos érdek, hogy a polgárok és a sajtó bizonytalanság, megalkuvás és félelem nélkül vehessenek részt a társadalmi és politikai vitákban. Ellene hatna ennek, ha a megszólalóknak a közéleti szereplők személyiségvédelmére tekintettel széles körben kellene tartaniuk a jogi felelősségre vonástól.” Ebben leszögezte az Alkotmánybíróság azt is, hogy „a politikai véleménynyilvánítás fokozott védelme mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletekre, mind pedig a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkozik.”

A bíróság azt tartotta szem előtt, hogy a felperesi politikus, illetve az önkormányzat mint politikai intézmény tevékenységét érinti-e az alperesi kritika, továbbá ez a kritikai éllel megfogalmazott bírálat a felperesek személye megsértésére irányuló, öncélú, személyeskedő kritika, vagy ténybeli alapokon nyugvó következtetés. Egyrészt azt vizsgálta a bíróság, hogy az alperesi, felperesi tevékenységet bíráló kritika túlment-e a szabad véleménynyilvánítás határán és becsületsértően gyalázkodó volt, másrészt pedig azt, hogy valótlan, és a felperesek személyét sértő állításokat fogalmazott-e meg az alperesi politikus, melyeket felpereseknek nem kell tűrniük.

Két sérelmezett kijelentés valóságával kapcsolatban rendelt el bizonyítást a bíróság, mégpedig azért, mert ezeknek ténytartalma bizonyítandó volt a perben. Az egyik közléssel az alperes a felperesek maffiózókkal való üzletelését (konkrétan Portik Tamással és az érdekeltségi körébe tartozó cégekkel) állította, a másikkal pedig köztes pénzek zsebre tételéről beszélt. A bíróság az alperes indítványára tanúként hallgatta meg Portik Tamást, felperesi indítványra pedig a vele összefüggésbe hozott üzletasszonyt. A két tanú vallomásának összevetése alapján a bíróság az alperesi tanú nyilatkozatát fogadta el a felperesi cáfolattal szemben.

A bíróság rámutatott, hogy az alperesi politikus esetenként túlzó kifejezései nem gyengítették a nyilatkozattétel jogszerűségét. Alperes egy a II. rendű felperesi közvagyon gazdálkodásával kapcsolatos modellt tárt a nyilvánosság elé, az általa megfogalmazottak a közbeszéd, közéleti viták keretén belül elhangzó kijelentésekként értékelendők, különösen, ha egy közéleti szereplő osztja meg gondolatait olvasóival, követőivel. Alperes büntető eljárásokat kezdeményező feljelentésekben foglalt jogi minősítései nem sérelmezhetők, ha az azokat megalapozó kiindulási alap valós, annak egyéb nyilvános fórumokon hangoztatott következtetései sem kifogásolhatók.

Alperes arra kereste a választ Facebook bejegyzéseiben, sajtómegnyilvánulásaiban, politikusi kérdésfeltevéseivel, büntetőjogi feljelentéseivel is, hogy kinek állt érdekében, hogy bizonyos üzleti körökhöz tartozó személyek kedvező értékbecsléssel, önkormányzati jogalkotással biztosított kedvezményes vételáron szerezhettek önkormányzati ingatlant (közvagyont), melyet továbbértékesítve extra profitra tehettek szert. Ezt a politikai-politikusi kérdésfeltevést sérelmezték keresetükben a felperesek, ezt azonban a bíróság megítélése szerint a felperesi politikusnak és felperesi önkormányzatnak kritikai megjegyzésként, tevékenységüket ért bírálatként tűrniük kell. A bíróság megállapította, hogy a kijelentések egyenként és összességükben sem jogsértőek, részben túlzóak, esetenként lényegtelen tévedésen alapulnak, de a politikusi vélemény kifejtése a perben mérlegelendő felperesi személyiségi, személyhez fűződő jogot nem sértő módon történt. Az alperes alkotmányos keretek között élt a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapvető jogával, ebben a bíróság ítélete korlátozta volna, ha marasztalásra kerül sor; nem volt azonban olyan védendő érdek (az emberi méltóság megsértése) felperesi oldalon, ami ezt a korlátozást indokolta volna.

Az ítélet nem jogerős.

 

 


Kapcsolódó cikkek

2024. április 19.

Csökkenő kkv terhek, szigorítások a közreműködők tevékenységében – Módosult az ESG törvény

Négy hónappal az új ESG törvény elfogadását követően jelent meg a törvény első módosítása, amely számos ponton átalakítja, illetve kiegészíti az ESG adatszolgáltatásra, a nyilvántartásokra és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát (SZTFH) megillető hatósági jogkörökre vonatkozó rendelkezéseket. A módosításról Györfi-Tóth Péter, partner, a DLA Piper Hungary ESG szakterületének vezetője és Dránovits Dóra, a DLA Piper Hungary szenior ügyvédje készítettek összefoglalót.