Tézisek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény felülvizsgálatához

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az Igazságügyi Minisztérium az új Polgári Törvénykönyv módosítását tervezi. Visszatérhet az önálló zálogjog, a közhiteles zálogjogi nyilvántartás, jelentősen módosulhatnak a társasági jogi, ezen belül a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályok. Eltűnhetnek a faktoring, a pénzügyi lízing- és a franchise szerződésekre vonatkozó új szabályok.

Tézisek

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény felülvizsgálatához

 

1. A módosítás okai

 

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-én lépett hatályba. Az azóta eltelt időszak alatt a magyar gazdaságban olyan változásokra került sor, amelyek legalábbis felvetik a Ptk. néhány rendelkezése felülvizsgálatának a szükségességét.

A felülvizsgálat melletti másik fontos szempont, hogy elkerülhetővé váljanak a bírói jogalkalmazás jövőbeni bizonytalanságai.

A gazdasági mozgatórugók közül a leglényegesebbek a hazai jelzáloglevél-piac, valamint banki refinanszírozási-piac élénkítésének irányába ható törekvések. Ezek közül is kiemelkedik a hitelintézetek forint lejárati összhangjának szabályozásáról szóló 20/2015. (VI. 29.) MNB rendelet, amelynek célja a banki portfóliók megtisztítása, valamint a jelzáloglevél-piac biztonságának a növelése. Az MNB rendeletben megfogalmazott célkitűzések megvalósítása érdekében a Ptk. zálogjogi rendelkezéseinek mielőbbi módosítása vált szükségessé. Ezt támasztja alá az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az MNB 2015. február 23-án közzétett jelentése is,[1] amely több ponton a Ptk. módosítását szorgalmazza.

Végül a magyar bankrendszer stabilitásának növelése érdekében azért is indokolt lenne a Ptk. módosítása, mert a hatályos kódex zálogjogi rendelkezései nem felelnek meg a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet (ún. CRR rendelet) követelményeinek.[2]

 

Mindezek alapján az Igazságügyi Minisztérium – a Kormány döntése alapján - javaslatot tesz a Ptk. módosítására.

 

2. Zálogjog, óvadék és más biztosítékok

 

A már vázolt gazdasági igények biztosítása érdekében – az önálló zálogjog újraszabályozása mellett – a Ptk. teljes zálogjogi fejezetét felül kell vizsgálni. A cél egyrészt az, hogy a Ptk. – a most hatályos angolszász mintára épülő zálogjogi szabályok helyett - a magyar jogtörténeti hagyományokat tükröző, és a magyar gazdasági élet szereplőinek igényeit fokozottabb mértékben kielégítő zálogjogi szabályokat tartalmazzon.

 

2. 1. Az önálló zálogjog újraszabályozása

 

A Ptk. módosítás egyik legfontosabb eleme a nem-járulékos, önálló zálogjog intézményének az újraszabályozása. Ez nagyon szorosan kapcsolódik a hazai jelzáloglevél-piac, valamint refinanszírozási-piac élénkítésére tett intézkedésekkel.

A zálogjog (a kezességhez hasonlóan) egy járulékos hitelbiztosíték. A modern gazdaságban azonban megjelentek olyan finanszírozási igények, amelyek kielégítésére az önálló zálogjog azért alkalmasabb eszköz, mert a törvényi járulékosság hiánya miatt sokkal rugalmasabb és emellett forgalomképes (szabadon átruházható) dologi biztosíték.

Az önálló zálogjog újraszabályozása – amit az MNB és az NGM mellett a hazai bankszektor is nagymértékben támogat -, természetesen nem járna az adósvédelem szintjének a csökkenésével. Egy önálló zálogjog kötelezettjét ugyanaz a védelem kell, hogy megillesse, mint egy járulékos zálogjog kötelezettjét. Ez megfelelő kodifikációs technikákkal (pl. az ún. biztosítéki szerződés törvényi szintű szabályozása, illetve az ún. kifogás-korlátozás megszüntetése) olyan módon biztosítható, hogy emellett az önálló zálogjog előnyei is megmaradjanak.

Az önálló zálogjog újraszabályozása mellett feleslegessé válik a különvált zálogjog intézménye, amelyet ki kell vezetni a jogrendszerből. Ehhez kapcsolódóan azonban meg kell alkotni azokat az átmeneti szabályokat is, amelyek lehetővé teszik a hitelintézetek számára, hogy a különvált zálogjog helyett a jövőben az új típusú önálló zálogjogot tudják alkalmazni.

 

2. 2. A közhiteles zálogjogi nyilvántartás visszaállítása

 

Az új zálogjogi szabályozás kétségkívül legvitatottabb pontja a korábbi közjegyzői zálogjogi nyilvántartást felváltó hitelbiztosítéki nyilvántartás. Ez az új nyilvántartás alapvetően angolszász mintára épül, így egy idegen test a magyar magánjogon belül, hiszen mind a magyar jogtörténeti hagyományoktól, mind pedig a magyar gazdaság viszonyaitól meglehetősen távol áll.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás több okból kifolyólag sem képes valódi nyilvántartásként funkcionálni. Bejegyzésekre ugyan ebbe az új nyilvántartásba is sor került már, a bejegyzett jelzálogjogok valódi értéke azonban csak akkor fog realizálódni, ha a zálogjogosult gyakorolni kívánja kielégítési jogát. Ez az új nyilvántartási rendszer emellett széles körben lehetőséget biztosít a jelzálogjogi bejegyzéssel érintett vagyontárgy feletti tulajdonjog jóhiszemű, tehermentes megszerzésére, úgy, hogy emellett nem tudja kezelni a ranghelyet és a jogszabályon alapuló jelzálogjogokat sem.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás valójában csak egy közzétételi rendszer, amely semmilyen előnyt nem biztosít sem a felek, sem harmadik személyek részére. A hitelbiztosítéki nyilvántartás pusztán azt bizonyítja, hogy valaki hitelbiztosítéki nyilatkozatot tett, azt azonban már nem, hogy a zálogjog létrejött-e, illetve, hogy mekkora követelést biztosít. Ez a megoldás jelentősen csökkenti a forgalom biztonságát és negatívan hat a kis- és középvállalkozások hitelezésére.

Mindezek alapján javasolt újból visszatérni a valódi, közhiteles zálogjogi nyilvántartáshoz.

A korábbihoz hasonló közhiteles zálogjogi nyilvántartás visszaállítása esetén is meg kell őrizni a Ptk.-nak azt az előremutató rendelkezését, amely szerint a jogokon vagy követeléseken fennálló zálogjogot jelzálogjognak tekint. Ezt a típusú jelzálogjogot is ebbe az új nyilvántartásba kellene bejegyezni. Figyelemmel kell lenni azonban azokra a gyakorlati észrevételekre is, amelyek szerint a követelésen alapított jelzálogjogra vonatkozó hatályos szabályok jelentősen sérthetik az elzálogosított követelés kötelezettjének üzleti titkát és érdekeit.

A zálogjogi szabályokhoz kapcsolódóan a szerződésátruházás szabályait is felül kell vizsgálni. Ennek során javasolt hatályon kívül kell helyezni azt a rendelkezést, amely szerint a szerződésátruházással a szerződés biztosítékai megszűnnek [Ptk. 208. § (3) bekezdés]. Ezzel együtt a fennmaradó biztosítékokra (zálogjogra) nézve a Ptk.-ban olyan szabályt kell alkotni, amely egyrészt nem sérti a biztosítékot nyújtó fél érdekeit, másrészt azonban megfelel a gazdasági szereplők elvárásainak.

 

3. Kötelmi és szerződési jogi rész

 

A kötelmi jogi szabályok körében az elévülésre – különösen az elévülés megszakítására – vonatkozó rendelkezéseket részben újra kellene fogalmazni és nyelvi szempontból is egyértelművé tenni. Ehhez kapcsolódóan javasolt lenne a teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás elévülést megszakító körülményként való ismételt elismerésére. Emellett javasolt, hogy a Ptk. rendelkezése alapján az engedményezésről való értesítés adóssal való közlése (Ptk. 6:197. §), valamint a szerződésátruházás (Ptk. 6:208. §) is olyan körülménynek minősüljön, amely megszakítja az elévülést.

Néhány pontosításra szükség lenne emellett a szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményeiről szóló szabályok körében is. Módosításra szorulnak az ún. behajtási költségátalány szabályai is, ezt az európai jogi eredetű jogintézményt azonban külön törvényben kellene szabályozni.

A tulajdonosi jogok erősítése érdekében jelentősebb átalakítást igényelnek a bérletre és a haszonbérletre vonatkozó szabályok. Ennek során különbséget kell tenni a lakásbérlet, az üzleti célú helyiségek bérlete, valamint a mezőgazdasági haszonbérlet között. Erre vonatkozó jogalkotói szándék esetén vissza lehetne térni a régi magyar magánjognak ahhoz a megoldásához, amely szerint ingatlan bérletnél az új tulajdonost a rendes felmondás joga megilleti. Ez alól csak az az eset jelentene kivételt, ha a bérleti jogviszony tényét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Amennyiben azonban a bérlet az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, az új tulajdonos a törvényes felmondási idő figyelembevételével a bérleti szerződést felmondhatná. Az új tulajdonos azonban ezzel az időelőtti felmondási jogával ésszerű időn belül lenne köteles élni, vagyis nem hagyhatná a bérlőt szándékai felől indokolatlanul bizonytalanságban. Ebben az esetben a régi tulajdonost kártérítési kötelezettség terhelné a bérlőnek a bérleti szerződés időelőtti felmondásából származó kárai miatt.

Az egyes szerződések szabályain belül a banki szerződések körében indokolt még kisebb jellegű változtatás. Ennek során felül kell vizsgálni és az ágazati törvényekkel, valamint a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelvvel (a továbbiakban: PSD irányelv) is összhangba kell hozni a fizetésiszámla-szerződésre vonatkozó rendelkezéseket.

Emellett javasolt vagy hatályon kívül helyezni, vagy jelentősen módosítani a faktoring szerződésre és a pénzügyi lízingszerződésre irányadó szabályokat. Ezeknek a fogalmát és szabályait a Ptk. ugyanis olyan módon határozza meg, amely teljesen idegen a piaci gyakorlattól. Ennek következtében a hazai üzleti életben jelenleg a Ptk.-nak sem a faktoringra, sem pedig a pénzügyi lízingre vonatkozó szabályait nem alkalmazzák. Ezeknek a szabályoknak az alkalmazása során arra is figyelemmel kell lenni, hogy továbbra is hatályosak az ágazati törvények, mindenekelőtt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvénynek (a továbbiakban: Hpt.) az említett szerződésekre vonatkozó rendelkezései.

Ugyancsak javasolt hatályon kívül helyezni a Ptk.-nak a jogbérleti (franchise) szerződésre vonatkozó szabályait. A franchise a magyar gazdaság működése és fejlődése szempontjából egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Különösen a kis- és középvállalkozások finanszírozásában és növekedésében játszik meghatározó szerepet. Ehhez azonban a Ptk. szabályozása semmilyen módon nem járult hozzá, hiszen a legtöbb esetben a felek a franchise szerződésükben kizárják a Ptk.-nak a franchise szerződésre vonatkozó szabályai alkalmazását. Ez is azt tükrözi, hogy a franchise egy olyan bonyolult szerződéses technika, amelyet nem lehet sikeresen kodifikálni.

 

4. Jogi személyek, gazdasági társaságok

 

A Ptk. a jogi személyek szabályai körében is bevezette (nem teljesen pontos kifejezést használva) a diszpozitivitást, ami korábban csak a szerződések körében volt főszabály. Ennek megváltoztatása és a kógenciához való visszatérés ma már nem javasolt. Szükséges azonban az eltérést engedő szabályozás korlátainak a (nyelvileg is) pontos meghatározása. Emellett a jogbiztonság érdekében egyértelművé tenni, hogy a jogi személyekre nézve mely szabályok kógensek, vagyis eltérést nem engedőek.

Ennek körében felül kell vizsgálni a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályokat, mert a hatályos normaszöveg komoly értelmezési problémákat vet fel.

A vezető tisztségviselő belső felelőssége kapcsán felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e célszerűbb visszatérni a régi Gt. 30. § (2) bekezdésében foglalt felelősségi szabályozáshoz. Ebben az esetben a vezető tisztségviselő belső felelősségére nem a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályait kellene alkalmazni. A vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti jogviszony ugyan szerződésen alapul, a jogi személyek és különösen a gazdasági társaságok ügyvezetése körében azonban más az elvárhatósági szint, mint szerződésszegés esetén, ezért a jogi személyekre nézve (különösen a társasági jogban) indokolt a kontraktuálistól eltérő felelősségi alakzat alkalmazása. Ha azonban meg is maradna a kontraktuális felelősség, akkor is indokolttá tenné a régi Gt. 30. § (2) bekezdésében foglalt felelősségi szabály kimondását az a tény, hogy a vezető tisztségviselő és a jogi személy között egy gondossági kötelem áll fenn. Gondossági kötelmek esetén pedig szerződésszegésről csak akkor lehet szó, ha a kötelezett nem az általában, és az adott hivatást gyakorló személyektől e körben elvárható fokozott gondossággal törekedett a szerződésben meghatározott cél elérésére, vagyis e gondosság elmulasztásával megszegte a szerződést.

A vezető tisztségviselők külső (deliktuális) felelősségéhez kapcsolódóan a lényegi kérdés az, hogy miért van szükség egy önálló felelősségi tényállásra, amelyet az 1959-es Ptk., illetve a régi Gt. nem tartalmazott, és miben tér el ez a Ptk. 6:540. §-ában foglalt alkalmazottért való felelősségtől, továbbá a Ptk. 6:542. §-ában szereplő megbízottért való felelősségtől. Megnyugtató választ a jogirodalom eddig nem tudott adni arra a lényegi kérdésre, hogy egyáltalán miért volt szükség erre az új, önálló felelősségi tényállásra.

Minderre tekintettel jelenlegi formájában nincs szükség a Ptk. 6:541. §-ában foglalt felelősségi szabályra. Minden lehetséges felmerülő kérdés valamennyi érintett számára méltányosan rendezhető a Ptk. 6:540. §-a, valamint a Ptk. 6:542. §-a alapján. Ezzel egyidejűleg nemcsak a Ptk. 6:541. §-ához kapcsolódó, rendkívül szerteágazó értelmezési kérdések kerülhetők el, de egyúttal a háromféle deliktuális felelősségi tényállás egymáshoz való viszonyát érintő problémák is.

Találkozhatunk ugyanakkor olyan javaslattal is, amely szerint a vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemleges felelőssége csak a szándékosan okozott károkra terjedjen ki. Ennek alapján, ha a vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenysége során szándékosan okoz kárt harmadik személynek, akkor a károsulttal szemben a jogi személlyel együtt a vezető tisztségviselő egyetemlegesen felel. Ez azt jelentené, hogy a vezető tisztségviselők harmadik személyekkel szembeni felelőssége a Ptk.-nak a tagok és az alkalmazottak felelősségére vonatkozó általános szabályai szerint kerülne szabályozásra.

Végül a Polgári Törvénykönyvről szóló (hatályba nem lépett) 2009. évi CXX. törvénynek a vonatkozó rendelkezéseire is érdemes röviden utalni. A 2009. évi CXX. törvény 5:553. §-a a felelősség az alkalmazott és a tag károkozásért, valamint a felelősség áttörése címet viselte. Az idézett szakasz (1) bekezdése szerint, ha az alkalmazott a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyával, valamint a vállalkozás tagja tagsági viszonyával, továbbá a vállalkozás vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, törvény eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató, illetve a vállalkozás a felelős. A (2) bekezdés szerint azonban a tag és a vezető tisztségviselő a tagsági jogviszonya alapján, illetve vezetői tevékenysége körében az (1) bekezdés szerint okozott kárért a munkáltatóval, illetve a vállalkozással egyetemlegesen felel, ha a tagsági jogviszonyával, illetve vezetői tisztségével visszaélve járt el. Végül a (3) bekezdés szerint az (1)-(2) bekezdést kell alkalmazni a vállalkozás vezető tisztségviselője, illetve tisztségviselője károkozása esetén akkor is, ha feladatát megbízottként látja el.

Amennyiben a jogalkalmazói gyakorlat valóban igényli, hogy a Ptk.-ban egy külön felelősségi tényállás rendelkezzen a vezető tisztségviselő deliktuális felelősségéről, akkor egy erre vonatkozó, dogmatikailag is kimunkált javaslat elfogadható lenne, feltéve, hogy az kizárólag a szándékosan, vagy a visszaélésszerű magatartással okozott károkra korlátozná a vezető tisztségviselő felelősségét. Ezen a körön kívül sem indokoltnak, sem méltányosnak nem tartjuk a vezető tisztségviselő deliktuális felelősségének a törvényi kimondását. A legtisztább megoldást ugyanakkkor a Ptk. 6:541. §-ának hatályon kívül helyezése jelentené, mert a vezető tisztségviselő által szándékosan vagy visszaélésszerűen okozott károk megtérítésére akkor is megfelelő eszközök állnának a károsult rendelkezésére.

Az egyesületekre vonatkozó szabályok felülvizsgálata során figyelemmel kell lenni arra, hogy előkészület alatt áll egy új egyesülési törvény. Emellett módosítani kell a civil szervezetek nyilvántartására vonatkozó szabályokat is, lényegesen egyszerűbbé és gyorsabbá kell tenni a civil szervezetek bejegyzését, illetve a változásbejegyzéseket is.

Az alapítványokra irányadó szabályok körében egyrészt egyértelművé kell tenni, hogy melyek az eltérést nem engedő, kógens szabályok. Másrészt meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására (pl. vagyonkezelési céllal) is lehessen alapítványt létrehozni. Ez utóbbit össze lehetne kapcsolni a közalapítványokra vonatkozó külön törvényi szabályozás kialakításával, amely jelenleg hiányzik a magyar jogrendszerből.

 

[1] A jelentés címe: „A magyarországi vállalati hitel restrukturálási és felszámolási környezet elemzése”

[2] A CRR rendelet 402. cikkének (3) bekezdése a jelzáloghitelezésből adódó kitettség csökkentése kapcsán külön szól a nem-járulékos önálló zálogjogról, amelyet azonban a Ptk. (szemben az 1959-es Ptk. 269. §-ával) nem szabályoz. Ebből a szempontból a Ptk. által

 

Vékás Lajos, aki korábban az új Ptk. előkészítését vezette, nyílt levélben tiltakozik a kormányzati szándék ellen. Trócsányi László igazságügy-miniszternek írt levelét itt olvashatja.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

Hozzászóláshoz lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, vagy regisztráljon!

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!