Versenykorlátózó-e a bankközi jutalékokról szóló megállapodás

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A GVH szerint a bankok és a kártyakibocsátó társaságok még a '90-es években megállapodtak az egymás között alkalmazott bankközi jutalék mértékéről, amellyel versenykorlátozást valósítottak meg. A Kúria szerint azonban az EUB gyakorlatából nem állapítható meg egyértelműen a megállapodás versenykorlátozó jellege, ezért előzetes döntéshozatalt kezdeményezett.

Az 1990-es évek közepén a felperesi bankkártya kibocsátó társaságok szabályzataikkal lehetővé tették, hogy a kártyáikat kibocsátó és elfogadó bankok közösen meghatározzák a kibocsátó és elfogadó bankok közötti belföldi bankközi jutalékok (interchange fee) mértékét. Ennek nyomán hét bank, melyeknek többsége mindkét kártyatársaság rendszeréhez csatlakozott és melyek a kártyakibocsátói és elfogadói piac nagy részét lefedték, több tárgyalást követően, 1996. augusztus 28-án fogadták el azt a megállapodást, melyben egységesen szabályozták a két kártyatársaság – különböző tranzakciókhoz kapcsolódó díjainak mértékét. Ehhez a megállapodáshoz idővel a bankkártya-kibocsátói és - elfogadói piacokra belépő további bankok is csatlakoztak.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a 2009-ben kelt határozatával megállapította, hogy a megállapodásban részt vett 22 bank, továbbá a két kártyatársaság, azáltal, hogy mindkét nemzetközi kártyatársaság kártyáira és minden bankra egységesen alkalmazandó bankközi jutalék mértéket és struktúrát határoztak meg, illetve ilyen megállapodáshoz szabályzataikkal keretet biztosítottak és azt támogatták, versenykorlátozó, a tilalom alól nem mentesülő megállapodásokat kötöttek. A GVH határozatában a megállapodást eredetileg létrehozó hét bankot és a két kártyatársaságot különböző mértékű bírságokkal sújtotta, összesen 1.922.000.000 Ft értékben. A GVH határozattal szemben a két kártyatársaság és hat bírsággal sújtott bank nyújtott be keresetet. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperesek kereseteit elutasította. A felperesek fellebbezéssel éltek az ítélettel szemben. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a II. rendű felperes vonatkozásában – jogutódlással összefüggő eljárási okból – a GVH határozatát megváltoztatta és az eljárást megszüntette, míg a többi fellebbező felperes vonatkozásában a GVH határozatát hatályon kívül helyezte, és a GVH-t új eljárás lefolytatására kötelezte.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria megállapította, hogy az ügyben az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése szükséges, mivel a vonatkozó európai bírósági joggyakorlat alapján nem egyértelmű, hogy egy magatartás vonatkozásában megállapítható-e, hogy az egyszerre célja és hatása szerint is versenykorlátozó. Az ügy tárgya szerinti a megállapodás esetében pedig külön kérdéses, hogy az célja szerint versenykorlátozónak tekinthető-e, mivel az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága hasonló megállapodások esetében kizárólag hatás alapon állapított meg versenykorlátozást. Külön kérdésként merül fel az ügyben, hogy a két kártyatársaság, akik a megállapodás megkötésében közvetlenül nem vettek részt, felelőssége azonosan minősül-e a bankokéval, vagy, ha a megállapodásnak nem is voltak részesei, de megállapodással összehangolták magatartásukat.
A Kúria az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte és annak befejezéséig a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.

Az EU-jog alkalmazása

Az Európai Bíróság immár hét évtizedes ítélkezési gyakorlata a tagállami jogalkalmazó számára dzsungelnek tűnhet.

Mikor kell a magyar bíróságnak hivatalból alkalmaznia az uniós jogot?

Melyek a tagállami kártérítési felelősség szabályai?

Melyek az előzetes döntéshozatali kérelem érdemi elbírálásának feltételei?

Könyvünk segít az eligazodásban és választ ad a kérdésekre.

További információ és megrendelés >>

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!