A bilincshasználat korlátai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria eseti döntése a rendőrség által alkalmazott bilincs használatának jogszerűségéről.


Ami a tényállást illeti, az előzetes letartóztatásban lévő felperest a bv intézet épületéből a rendőrségi épületbe vitték kihallgatásra, bilincs és vezetőszíj alkalmazásával. A 10 órától 14 óráig tartó meghallgatás során a kihallgató helységben a felperes, nyomozóhatóság részéről egy rendőrnő, valamint felperes jogi képviselője volt jelen. A felperesen a kihallgatása alatt folyamatosan rajta volt a bilincs. Ezt követően a felperesről a bűnügyi nyilvántartásba vétele során fényképfelvételt készítettek, valamint ujj- és tenyérnyomatot vettek, sőt a visszakísérését megelőzően elfogyaszthatta a részére biztosított hideg élelmiszert, de a bilincs ezen idő alatt végig rajta volt.

 

A hatósági eljárás

A bilincs alkalmazása miatt a felperes panaszt terjesztett elő, amit első- és másodfokon is elutasítottak. A jogerős határozat indokolása szerint a felperes előzetes letartóztatását az alapozta meg, hogy a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel a felperes szökésétől, elrejtőzésétől lehetett tartani. Megállapította azt is, hogy a bilincs alkalmazásánál az rendőrségi törvény (Rtv.) rendelkezései szerint az azt alkalmazó rendőrnek mérlegelési lehetősége van különösen, ha a kihallgatást egyedül végzi. Ennek során jelentősége van az esetleges testi súlykülönbségnek, a fizikai állapotnak, valamint annak a ténynek, hogy az előzetes letartóztatásban lévő személy szándékos bűncselekmény gyanúja miatt folyamatban lévő büntetőeljárás során kerül átkísérésre a bv intézetből. Így a bilincs használatának szükségességét őrzésbiztonsági szempontok határozzák meg. A meghallgatást az eljáró rendőr egyedül hajtotta végre, a környezetben található más rendőröknek nem az őrzés biztonság garantálása volt a feladatuk, a biztonságos őrzésből eredő követelményeket pedig nem csökkentette az a körülmény, hogy az eljárási cselekményekre a Teve utcai Rendőrségi Igazgatási Központban került sor. A határozatban kiemelték, hogy az eljárás a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (IM rendelet) rendelkezéseinek megfelelően történt.

 

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság eljárása

A bíróság a határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Tévesnek tartotta, hogy az alperes az IM rendeletre alapítottan hozta meg a határozatát, hiszen annak a személyi hatálya a büntetés-végrehajtási szervezetre terjed ki, melynek kihallgatás során eljáró rendőr nem része.

Meglátása szerint a határozat jogszerűségét az Rtv., valamint a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló BM rendelet rendelkezései szerint lehet vizsgálni, amik helyesen meg is jelentek az alperesi határozat indokolásában. A bíróság megállapította, hogy a felperes őrzésével megbízott rendőr volt az, aki mérlegelhette a bilincs levételét. Ennek kapcsán viszont teljesen lényegtelen volt az, hogy a felperes kérte annak levételét vagy sem. Kiemelte, hogy mivel a meghallgatás a rendőrség Teve utcai épületében egy olyan zárható kihallgató helységben volt, amely a legmagasabb biztonsági követelményeknek is megfelelt, így nem volt jelentősége annak, hogy egyedüli nőként a kihallgató helyiségben két férfival volt jelen. Egy esetleges felperesi szökés megkísérlése során nem kellett számolnia azzal, hogy ebben a felperes jogi képviselője segítséget nyújt számára.

Azzal kapcsolatban, hogy a felperesnek az ételt is összebilincselt kézzel kellett elfogyasztania, a bíróság kiemelte, hogy a rendőrnőnek lehetősége lett volna a felperesről a bilincset levenni, őt a kihallgató helyiségben egyedül hagyni, és a helység mindkét ajtajának bezárása mellett az ablakon keresztül figyelemmel kísérni. Mindezek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Rtv. azon rendelkezése, hogy a fogvatartott jogait csak annyiban lehet korlátozni, amennyiben az a szökés vagy elrejtőzés, a bizonyítási eszközök megváltoztatásának vagy megsemmisítésének megakadályozását, újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzését, illetőleg az őrzés biztonságát, a fogda rendjének megtartását szolgálja [18. § (3) bekezdés], a jelen ügyben nem alapozta meg a bilincs fennhagyását.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes vitatta, hogy az IM rendeletben foglaltak ne lennének az ügyben alkalmazhatóak, kiemelte, hogy bár a rendőri intézkedések jogalapját az Rtv., valamint az BM rendelet szabályai rendezik, azonban akkor, amikor a rendőr előzetes letartóztatottal szemben büntetés-végrehajtási intézeten kívül végez eljárási cselekményeket, nem hagyhatja figyelmen kívül az előzetes letartóztatottakra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sem. Meglátása szerint a kihallgatás során az előzetes letartóztatás alatt álló felperes őrzéséért kizárólag a kihallgatást folytató nyomozónő volt a felelős, ezért az őrzésbiztonsági szempontok és az eljárási cselekmény biztonságos lefolytatásának biztosítása érdekében, ő dönthetett a mozgáskorlátozó eszköz alkalmazása mellett. Vitatta, hogy jelentősége lett volna annak, hogy a szomszédos irodákban más személyek is jelen voltak, hiszen e személyek feladata nem a felperes őrzése volt, ők a kihallgatás végrehajtásában sem vettek részt. Az étkezéssel kapcsolatban pedig azt emelte ki, hogy mivel arra csak a kihallgató helységben lehetett sort keríteni, így az őrzésbiztonság fenntartása érdekében továbbra is szükségesnek találta a mozgáskorlátozó eszköz alkalmazását.

[multibox]

A Kúria megállapításai

A Kúria megalapozatlannak találta a felülvizsgálati kérelmet. Kiemelte, hogy az IM rendelet szerint az a szabadságvesztés, az elzárás és az előzetes letartóztatás végrehajtásából a büntetés-végrehajtási szervezetre háruló részletes feladatokat határozza meg. Mivel az érintett eljárási cselekmények során a bv szervei nem vettek részt, ezért az IM rendelet a személyi hatálya miatt nem alkalmazható, így az eljárási cselekményeket az Rtv. és a BM rendelet alapján lehet vizsgálni.

A Kúria kiemelte, hogy mind a bírósági joggyakorlat mind a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint a bilincs használatának elrendelése kérdésében kétségtelenül az azt alkalmazni kívánó hatóság tagja széles mérlegelési jogkörében dönt, azonban a használat jogszerűsége kérdésében annak vizsgálatát írja elő, hogy az adott egyedi esetben fennálló körülmények mennyiben támasztják alá az intézkedést. Ennek kapcsán azt kell előtérbe helyezni, hogy van-e indok annak a feltételezésére, hogy a kényszerintézkedéssel, bilincseléssel érintett személy ellenáll, megszökik, sérülést, vagy kárt okoz, bizonyítékokat tüntet el. Hangsúlyozta, hogy nem elegendő csupán arra hivatkozni, hogy az adott személy szabadlábon történő védekezése esetére fennállna a szökésének veszélye, hanem azt kell indokolni, hogy az adott esetben a bilincs használatát milyen speciális és egyedi körülmények alapozhatják meg, ezért jelentősége van annak, hogy az adott eljárási cselekmény hol történik, az adott helyszínhez képest mennyire reális a szökés, illetve a támadás veszélye. Ezek értékelését a hatóság elmulasztotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.III.37.713/2015.) a Kúriai Döntések 2016/11. számában 318. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.