A gyermeki jogok kialakulása és fejlődése a nemzetközi jogban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A mai európai társadalmakban élő átlagemberek számára felfoghatatlan, hogy létezett olyan kor, amikor a gyermek azután, hogy megtanult járni, és önállóan tudott létezni, „munkába állt”. Azonban a gyermekek kizsákmányolásának csak a társadalmi elfogadottsága szűnt meg, de a jelenség még ma is él. Vannak olyan elmaradott országok, ahol a gyermek – a születések nagy számára tekintettel – nem érték, hanem teher. Naponta gyermekeket adnak el szexuális munkára, vagy dolgoztatnak az olcsó termékek előállítása érdekében, hiszen a fogyasztói társadalom igényli a megvásárolható termékek sokaságát.


Ki a gyermek? A nemzetközi egyezmények gyermeknek tekintik a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyt, kivéve, ha a rá alkalmazandó jogszabályok értelmében már elérte a nagykorúságot. (Egyezmény a gyermekek jogairól – ENSZ Közgyűlés, 1989.)

A középkorban a gyermek iránti érzékenység nem volt jellemző, úgy tekintették, hogy ha a gyermek megélt az anyja vagy a dajkája gondoskodása nélkül is, akkor már a felnőtt társadalom részévé vált. A gyermekekkel szembeni mentalitás volt más a középkorban, amikor a gyermekhalandóság nagyon magas volt, így a szülők egyfajta közönyös távolságtartással vértezték fel magukat. Csak a polgárosodás kezdetén jelenik meg a gyermekkor, mint elkülönített életszakasz. Itt szűnt meg a gyermek önállósága, a szülők és az iskola egyre jobban törekedett arra, hogy a neveléssel formálják a gyermeket.

John Locke a Gondolatok a nevelésről című művében (1693) kifejtette, hogy a gyermekek nevelésénél három fő szempontot kell figyelembe venni. Úgymint az erős, egészséges test, az erényes vallásos lélek és a praktikus ismeretek megléte. Jean-Jacques Rousseau az Emil, avagy a nevelésről című művében (1762) már azt is megjelöli, hogy a gyermeknek meg kell hagyni a gyermekkorát, mielőtt felnőtté válna. Hiszen a gyermek, mint természeti lény eredendően jó, csak a társadalmi együttélés rontja el. Thomas Spence A kisgyermekek jogai (1796) című munkájában megfogalmazta, hogy a gyermeknek joga van a föld gyümölcseinek élvezetében való teljes részesedéshez.

Az első világháborút követően a nemzetközi szervezetek az emberi jogok védelmét tűzték zászlajukra. Az Nemzetek Szövetségének szakosodott szerveként 1919-ben megalapított Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization – ILO) is előtérbe helyezte a gyermekek védendő státuszát. 1919-ben elfogadta a fiatal személyek éjszaki (ipari) munkájáról szóló [Hours of Work (Industry) Convention], majd 1921-ben a mezőgazdasági munka során alkalmazandó korhatárról szóló [Minimum Age (Trimmers and Stokers) Convetion] egyezményeit.

A XIX. század elején még mindig a szüleik tulajdonának tekintették a gyermekeket, habár helyzetük sokat javult. Az első világháború után, a menekült gyermekek megdöbbentő helyzetét látva, a brit Eglantyne Jebb 1919-ben a német és osztrák gyermekek megsegítésére alapítványt hozott létre Save the Children Fund néven. 1920-ban létrehozta az International Save the Children Union néven működő szervezetet, melynek tagszervezetei a brit Save the Children Fund és a svéd Rädda Barnen. Munkássága során megalkotta a Gyermekek Chartáját, melyet eljuttatott a Nemzetek Szövetségének azzal a szándékkal, hogy meggyőződése szerint szót kell emelni bizonyos gyermekjogok elismeréséért és harcolni kell az általános elfogadásukért. A Nemzetek Szövetsége 1924-ben elfogadta a Jebb javaslatát tartalmazó Genfi Nyilatkozatot, mely megfogalmazta a gyermekek jólétét biztosító alapjogokat.

A második világháborút követően, 1945-ben a Nemzetek Szövetsége utódjaként életre hívták az Egyesült Nemzetek Szövetségét [United Nations – ENSZ/UN], melynek közgyűlése 1946-ban létrehozta az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapját [United Nations International Chlidren’s Emergency Fund – UNICEF].

Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, mely hatalmas lépés az emberi jogok elismerése tekintetében, azonban kifejezetten a gyermekek védelmében csak néhány rendelkezést tartalmaz.

Az ENSZ Közgyűlése 1989-ben egyhangúlag fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt

1959. november hó 20-án az ENSZ Közgyűlése újabb nyilatkozatot fogadott el a gyermekek jogairól, azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. Ez a nyilatkozat szélesebb körben ismerte el a gyermekek jogait, úgymint a névviseléshez való jog, az állampolgársághoz és az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jog, azonban kötelező erővel nem bírt. Ezt követően még számos emberi jogi és humanitárius jogi szerződébe beépítették a gyermekeket védő különleges rendelkezéseket. Azonban világossá vált, hogy szükség lenne nemzetközi szinten egy átfogó, mindenkire nézve kötelező érvényű nyilatkozatra. Alátámasztotta a kezdeményezést a csecsemőhalálozások nagy száma, a nem megfelelő egészségügyi ellátások sora, az oktatás színvonalának elégtelensége, a gyermekek szexuális kizsákmányolás, valamint a nehéz körülmények között élő és a háborús konfliktusok miatt menekültté váló gyermekek megoldatlan helyzete.

Az ENSZ Közgyűlése által 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya már két cikkben is foglalkozott a gyermekek védelmével. A 23. és 24. cikk összefoglalta azokat az általános alapelveket, melyre a gyermekek és a család védelmét alapítani lehet. Hiszen a családnak joga van a társadalom és az állam védelmére, tekintettel arra, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége. Elismeri a megfelelő korban lévő férfiak és nők házasságkötéshez és családalapításhoz való jogát, melyet a házasulandók szabad beleegyezéséhez köt. A gyermekek védelemhez való joga megkülönböztetés nélkül minden gyermeket megillet, nem tehetnek megkülönböztetést e tekintetben neme, faja, színe, nyelve, vallása, nemzeti vagy társadalmi eredete, vagyona vagy születése folytán. Kimondja a gyermek anyakönyvezéshez, névviseléshez, valamint állampolgársághoz való jogát.

Az ugyancsak 1966. december 16-án, az ENSZ Közgyűlése által elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is szentel egy cikket a gyermeki jogoknak. A 10. cikkben felsorolja azokat a jogokat, melyeket a részes államok az egyezségokmány aláírásával elismernek. Szintén a társadalom természetes és alapvető egységének tekinti a családot, mely a legszélesebb körű védelmet érdemli, tekintettel arra, hogy az eltartott gyermekek gondozásáért és neveléséért felelős. Kiemeli a különleges intézkedések jelentőségét a fiatalkorúak és a gyermekek védelmében, ami a származásukra tekintet nélkül megilleti őket. Védelem illeti meg a gyermeket és a fiatalkorút a gazdasági és társadalmi kizsákmányolással szemben. Fokozottan védeni kell azokat a gyermekeket és fiatalkorúakat, akiket olyan munkára kényszerítenek, amely ártalmas az erkölcsükre vagy az egészségükre. Meg kell állapítani azt a minimum korhatárt, ami alatt a gyermekeket foglalkoztatni nem lehet.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat

Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet.
Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos

További részletek, megjelenés >>

A Gyermekek Nemzetközi Évében, 1979-ben kezdődött meg a Gyermekjogi Egyezmény tervezetének kidolgozása, melynek alapját ugyanebben az évben a lengyel kormány terjesztett be az ENSZ Közgyűlése elé. AZ ENSZ Emberi Jogi Bizottsága felállított egy munkacsoportot a Gyermekjogi Egyezmény megfogalmazására, melynek a tagjai között voltak kormánymegbízottak és az ENSZ szerveinek és szakosított intézményeinek vezetői [ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatala (UNHCR), Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), ENSZ Gyermekalapja (UNICEF), Egészségügyi Világszervezet (WHO)], valamint számos nem kormányzati szervezetnek a képviselője is. Igyekeztek egy olyan egyezményt alkotni, amely a sokféle nemzeti, kulturális, politikai és gazdasági helyzetnek megfelel, anélkül hogy csökkenne a védelmi szintje. Tíz évbe telt mire a gondos munka eredményeként megszületett egy széles körben támogatott történelmi fontosságú egyezmény.

Az ENSZ Közgyűlése 1989-ben egyhangúlag fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt (44/25 határozat) és megkezdődött a következő fázis, a tagállamok ratifikációja és egy ellenőrző bizottság felállítása. 1990 szeptemberére már 20 állam – köztük Magyarország is – ratifikálta az egyezményt, így az hatályba lépett. Ugyanezen hónapban az UNICEF, Kanada, Egyiptom, Mali, Mexikó, Pakisztán és Svédország kezdeményezésére New York-ban megrendezték a Nemzetközi Csúcstalálkozó a Gyermekekért elnevezésű eseményt. A tagállamokat az egyezmény elfogadására bátorították, 57 ország ratifikálta 1990 végére. A Bécsben 1993-ban megrendezett Emberi Jogokról Szóló Világkonferencián kijelentették, hogy a cél az egyetemes elfogadás.

Forrás:
Dr. Lux Ágnes – Ki a gyermek? A gyermekkor specialitásai – előadás – 2015. október 16.

Internetes forrás:
http://www.ilo.org/global/about-the-ilo/lang–en/index.htm
https://www.savethechildren.net/about-us/our-story
http://www.unicef.org/about/who/index_history.html
http://unicef.hu/tortenetunk/

Jogforrás:
Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendelet
Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december hó 16. napján elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 9. törvényerejű rendelet


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.