A hatósági ügyben hozott döntés formája és tartalma az Ákr. szerint

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Mivel az Ákr. hatályba lépését követően indult, valamint a megismételt közigazgatási eljárásokban már az új jogszabályt kell alkalmazni, és az általános szabály 24 órás, 8, illetve 60 napos ügyintézési határidőt enged a hatóságnak, indokolt a döntésekre vonatkozó legfontosabb szabályok mielőbbi megismerése.

2018. január 1-jén – átmeneti rendelkezésekkel - hatályba lép az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.), hatályát veszti továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.). Mivel az Ákr. hatályba lépését követően indult, valamint a megismételt közigazgatási eljárásokban már az új jogszabályt kell alkalmazni[1], az Ákr. általános szabálya pedig 24 órás, 8, illetve 60 napos ügyintézési határidőt enged a hatóságnak[2], indokolt a hatósági döntésekre vonatkozó legfontosabb szabályok mielőbbi megismerése.

munkahely

 

Az Ákr. a Ket.-hez hasonló szerepet szán a hatósági döntéseknek: a hatóság döntése lesz az, amellyel a hatáskör címzettjeként megjelenő hatóság például az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, illetve rendelkezik különböző eljárási kérdésekről[3]. A döntés szólhat tehát az ügy érdeméről, vagy eljárás során felmerült egyéb hatósági rendelkezésekről.   

Az ügy érdeméről történő döntés elsődleges formája változatlanul az, hogy a hatóság határozatot hoz[4].

A kérelmezett jog gyakorlása akkor is megilletheti az ügyfelet, ha a hatóság az ügyintézési határidőn belül „hallgat”, mellőzi az ügy érdeméről szóló határozathozatalt. Az Ákr. az ügy érdemi befejezésének e, „jogszerű hallgatás”-ként nevesített módját részben törvényben vagy kormányrendeletben megfogalmazott tiltás hiányához, illetve megengedő rendelkezéséhez köti[5].

Ugyancsak az érdemi döntéssel egyenértékű, ha a hatóság a jogosultak pénzbeli ellátásának jogszabály szerinti, mérlegelés nélküli emelésére irányuló eljárásokban - tömeges - határozathozatal nélkül emeli meg az ellátást[6].

A hatóság az eljárás folyamán hozott egyéb, nem érdemi döntéseket végzés formájában fogalmazza meg[7].    

Az Ákr. döntés tartalmára és az írásbeli döntés formájára vonatkozó szabálya[8] akkor alkalmazandó, ha a hatóság alakszerű döntést köteles hozni, illetőleg döntést hoz. (A hatóság a jogszerű hallgatás, illetőleg a határozathozatal mellőzésével megvalósítható és megvalósított ellátás-emelés esetén határozathozatal mellőzésével zárja le érdemben az ügyet, a határozat alaki-tartalmi követelményeinek betartását ezért fogalmilag kizárt számon kérni rajta.)

Az Ákr. alakszerű, teljes döntés tartalmát rögzítő szabályát[9] olvasva rögtön szembetűnik: az új szabály a Ket. 72. § (1) bekezdésével szemben már nem írja elő a döntések eddig megszokott záró részének - a döntéshozatal helyének és idejének, a hatáskör gyakorlója és a döntés kiadmányozója pontos megjelölésének, a kiadmányozó aláírásának és a hatóság bélyegzőlenyomatának - megjelenítését.

A döntés záró részére vonatkozó e szabályozási hiány nem könnyíti meg sem a döntésben érdekeltek, sem a döntést felülvizsgáló jogorvoslati szerv dolgát annak megállapításában: a jogalkotásról szóló törvény szabályaira is figyelemmel mely időpontban hatályos szabályok szerint kellett a hatóságnak a döntést meghoznia[10], illetőleg a közigazgatási aktus meghozatalára az előírt rendben, érvényesen került-e sor[11].

A hatóságnak ugyanis az írásbeli döntést külön okiratban megszövegezve, vagy jegyzőkönyvbe foglalva, esetlegesen: az ügyiratra feljegyezve kell meghoznia[12], az Ákr. viszont az okirat fogalmát nem határozza meg, a jegyzőkönyvvel, illetőleg feljegyzéssel szemben pedig nem követeli meg a hiányolt záró adatok és alakiságok nagy részének megjelenítését[13].

 

Az Ákr. továbbá megengedi a döntés szóbeli közlését is[14], a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének jelenleg hatályos, általános előírásai pedig csak a külső szervhez vagy személyhez továbbítandó iratok esetén fogalmaznak meg – elsősorban a kiadmányozás egyes alakiságaira vonatkozó - követelményeket[15].  

Egyelőre az Ákr. 8. § (3) bekezdésével összhangban alkotott jogszabályok kiegészítő rendelkezéseitől várhatjuk tehát azt, hogy a döntésben érdekeltek, illetőleg a közigazgatási ügyekben eljáró jogorvoslati szervek megnyugtatására a döntések valamennyi esetben változatlanul tartalmazzák majd a döntéshozatal helyét és idejét, valamint a hatáskör gyakorlója és a döntés kiadmányozója pontos megjelölését, utóbbinak aláírását és a hatóság bélyegzőjét.

A teljes, alakszerű döntés bevezető, illetőleg rendelkező részének és indokolásának Ákr.-ben elvárt tartalma a Ket. 72. § (1) bekezdésének a-e) pontjaihoz képest lényegi változtatáson nem esett át. A bevezető rész az eljáró hatóság, az ügyfelek és az ügy azonosításához szükséges adatokat; a rendelkező rész a hatóság döntését, a szakhatóság állásfoglalását, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatást és a felmerült eljárási költséget; az indokolás a megállapított tényállást, a bizonyítékokat, a szakhatósági állásfoglalás indokolását, a mérlegelést és a döntés indokait, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését tartalmazza[16].

Az indokolás csak a döntést megalapozó jogszabályhelyek megjelölését szerepelteti, ha önállóan nem fellebbezhető végzést hoz a hatóság[17]. Hasonló, szűkített indokolású és még a jogorvoslati tájékoztatást is mellőző egyszerűsített döntés hozható, ha a hatóság egyezséget hagy jóvá, vagy a kérelmet teljes egészében teljesíti és nincs ellenérdekű ügyfél, vagy annak jogát, jogos érdekét az egyszerűsített döntés nem érinti[18].

Az Ákr. az előzőekben leírt, a teljes, illetőleg egyszerűsített döntések tartalmi elvárásainak teljesítését nemcsak a külön okiratban megszövegezett, hanem a jegyzőkönyvbe foglalt, illetőleg ügyiratra feljegyzett döntésekkel szemben is megköveteli.

A közigazgatási döntés rendelkező része és indokolása vonatkozásában – a Ket. hasonló tartalmú 72. §-a okán - igen terjedelmes joggyakorlat, illetőleg törvény-magyarázatok, kommentárok segíthetik a jogalkalmazót. Általánosan megfogalmazható követelmény: az Ákr. alapján meghozott döntés rendelkező részének (a hatóság megfogalmazott döntésének) is egyértelműnek kell lennie, emellett összhangban kell állnia az indokolással - utóbbiból kell a döntésnek következnie. E cikk szerzőjének közel másfél évtizedig közigazgatási szervnél töltött gyakorlata, illetőleg a közigazgatási és munkaügyi bíróságon bírósági titkárként szerzett tapasztalata alapján a hatóságok e követelménynek az esetek többségében igyekeznek eleget tenni.

Gyakran visszatérő hiba észlelhető viszont a határozatok bevezető részében. Mind a Ket. elvárta, mind az Ákr. elvárja e részben a hatóság megnevezését, akár külön okiratba, akár jegyzőkönyvbe, vagy feljegyzésbe foglalt döntésről legyen szó[19].

Hatóság a közigazgatási eljárásban az a szerv, szervezet, vagy személy, akit/amelyet jogszabály a hatósági hatáskör gyakorlására jogosít, vagy arra kijelöl[20]. A közigazgatási döntések bevezető részében azonban sokszor tévesen nem a hatóság, hanem annak szervezeti egysége jelenik meg döntést hozó közigazgatási szervként.

Utóbbi rossz gyakorlat az Ákr. és a 2018. január 1-jén hatályba lépő, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) szabályai szerint sem fogadható el. A Kp. fő szabálya szerint ugyanis – a jelenleg hatályos polgári perrendtartáshoz hasonló módon – a közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálatát a döntést hozó hatóság (és nem annak szervezeti egysége) mint alperes elleni közigazgatási jogvitában engedi elvégezni[21]. Szükségtelen eljárási cselekményektől, pl. külön perbeállítástól, esetleges hiánypótlásra felhívástól[22] mentesítheti a pert a döntés bevezető részének pontos adattartalma.

Mindemellett a pontossággal elkerülhető az Ákr. azon semmisségi okának, vagy súlyos eljárási  hibájának gyanúja: a döntés nem tartozott az eljárt hatóságként szerepeltetett szerv, személy mint hatóság hatáskörébe, illetőleg a döntésből nem állapítható meg, mely hatóság hozta azt[23].

 

[1] Ákr. 141-143. §-ai

[2] Ákr. 50. § (2) bekezdése

[3] Vö. Ákr. 7. § (2) bekezdését, 80. § (1) bekezdését és a Ket. 12. § (2) bekezdését, valamint 71. § (1) bekezdése

[4] Ákr. 80. § (1) bekezdése

[5] Ákr. 80. § (2)-(3) bekezdései

[6] Ákr. 80. § (4) bekezdése

[7] Ákr. 80. § (1) bekezdése

[8] Ákr. 81. §

[9] Ákr. 81. § (1) bekezdése

[10] ld.pl. a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. §-át, 

[11] E körben figyelmet érdemel a Legfelsőbb Bíróság, jelenleg: Kúria Kfv.II.37.232/2009/4.számú, Kfv.II.37.474/2011/11. számú és Kfv.I.35.795/2011/12. számú ítéleteiben is megjelenő jogértelmezés, valamint Barabás Gergely / Baranyi Bertold / Boros Anita / Demjén Péter / Dobó Viola / F. Rozsnyai Krisztina / Fazekas János / Fazekas Marianna / Forgács Anna / Hoffman István / Hoffmanné Németh Ildikó / Huber Gábor / Kapa Mátyás / Kovács András György / Kovács Tamás / Lapsánszky András / Mudráné Láng Erzsébet / Nagy Marianna / Szalai Éva / Szegedi László szerzők Nagykommentár a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényhez kiadványa Ket. 121. §-ához fűzött magyarázatának 6/f-k) pontjait   

[12] Ákr. 81. § (4)-(5) bekezdések

[13] ld. Ákr. 78. §-a

[14] Ákr. 85. § (4) bekezdése

[15] ld. pl. a jelenleg hatályos, a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről szóló 335/2005. (XII. 29.) Kormányrendelet 52-54. §-ait

[16] Ákr. 81. § (1) bekezdése

[17] Ákr. 81. § (3) bekezdése

[18] Ákr. 81. § (2) bekezdése

[19] Ket. 72. § (1) bekezdésének a) pontja, (2) és (4)-(6) bekezdései, 73. § (2) és (4) bekezdései, valamint Ákr. 81. § 

[20] Ket. 12. § (3) bekezdése és 19. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ákr. 9. §-a

[21] Kp. 1. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja, 18. § (1) bekezdése

[22] Kp. 25. § (2) bekezdése és 46. § (3) bekezdése

[23] ld. Ákr. 123. § (1) bekezdésének a) pontja és a 11. számú lábjegyzetben hivatkozott joggyakorlat, illetőleg kommentár

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • Darák Péter WKJK

    Darák Péter a III. Wolters Kluwer Jogi Konferencián tartott előadásában a közigazgatási eljárásjog és közigazgatási perrend megújításának kérdéskörével foglalkozott. Előadásában emlékeztetett rá, hogy egy ilyen időszakban, amikor egy törvényt már elfogadtak, de még nem lépett hatályba, különös gondossággal kell megválasztani azokat a kérdéseket, melyeket szóba hozunk, hiszen a kodifikáció már lezárult, ugyanakkor nem állnak még rendelkezésre azok a jogalkalmazói gyakorlatból leszűrhető elvek, melyek mérhetővé teszik a kodifikáció sikerét.

  • WKJK

    Erre a kérdésre jelenleg még nem lehet pontos választ adni, de annyi bizonyos, hogy a trendek már jól láthatóak, hiszen számos új, kiemelt jogszabály, így a polgári perrendtartás, a közigazgatási perrendtartás, az általános közigazgatási rendtartás és a nemzetközi magánjogi törvény 2018. január 1-jei hatálybalépését már kihirdették. Ezek a nagy ívű változások újabbakat generálnak, hiszen a rendszerszerűen megreformált, koncepcionálisan is új alapokra helyezett kódexekhez kell igazítani a jogrendszer tárgyban kapcsolódó minden jogszabályát, törvényi és rendeleti szinten is.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!