Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adósságbehajtás egy igen nehéz terület, nem csak azért, mert ebben a szakaszban már elég csekély esély mutatkozik a tartozások beszedésére, hanem azért is, mert számos adatvédelmi szabályt tudni kell ahhoz, hogy később ne legyen megtámadható a lefolytatott eljárás. A személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülését az Alaptörvény VI. cikke, valamint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban Info tv.) értelmében a Nemzeti Adatvédelmi Hivatal (a továbbiakban: NAIH) ellenőrzi, ezért a követeléskezelési tevékenységgel járó adatkezelés adatvédelmi aspektusainak megítélése a NAIH feladat- és hatáskörébe tartozik. A Hivatal nagy hangsúlyt fektet az adatvédelmi szabályok betartatására ezen a területen is, ezért ajánlást bocsátott ki a követeléskezelés, tartozásbehajtás, adósságbehajtás és a faktoring tevékenység adatkezelésére vonatkozóan, miután számos állampolgári bejelentés kifogásolta a fenti tevékenységet végző vállalkozások eljárását.
Adatkezelő és adatfeldolgozói minőség
Fontos különválasztani az adatkezelő és az adatfeldolgozói minőséget, ugyanis nem mindegy, hogy a követeléskezeléssel foglalkozó vállalkozás melyik jogosultsággal veszi át az adatokat. Amíg csak adatfeldolgozói tevékenységet végez, tehát például a felszólításokat postázza az adósok részére, addig nem szükséges beszereznie az érintettek hozzájárulását, mivel az Info tv. 10. §-a alapján önálló döntéseket ebben az esetben nem hozhat. Amennyiben azonban adatkezelői minőségben az adatokon már érdemi műveleteket is végez a követeléskezelő (például egyeztetés, jogérvényesítés, részletfizetési kérelem elbírálása, önálló döntéshozatal), akkor külön belső szabályzattal és eljárási renddel kell rendelkeznie. Ennek tartalma (és a megbízási szerződés) a meghatározó akkor, amikor azt szeretnénk vizsgálni, hogy például az adatfeldolgozással megbízott követeléskezelő tevékenysége valóban erre korlátozódik-e a gyakorlatban. Ugyanis ez dönti el, hogy az Info tv. mely szakaszát kell alkalmaznia a tevékenységre.
Az adatkezelés lehetséges jogalapjai
A követeléskezelő vállalkozások a tartozások behajtása során egyértelműen kezelhetnek adatot, azonban nem mindegy, hogy ahhoz saját hitel-, illetve kölcsönügyleteikből, vagy megbízás révén jutottak-e hozzá. Saját követeléseik közé tartoznak a polgári jog szabályai szerinti engedményezéssel szerzett követelések is. Az engedményezés és a megbízás közötti különbség abban áll, hogy az előbbi esetében a faktoring cég saját nevében próbálja teljesítésre bírni az adósokat, mint a teljesítés jogosultja. Azonban amennyiben ez megbízással történik, akkor a behajtó cég harmadik személynek minősül a jogviszonyban, mivel a megbízó (például pénzintézet) nevében végzi a tevékenységét.
Ahhoz, hogy egy vállalkozás akár engedményezettként, akár pedig megbízottként követeléskezeléssel foglalkozhasson, megfelelő jogalap szükséges az adatkezeléséhez. Ebben a tekintetben jelentősen elválik egymástól az engedményezés és a megbízás. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályozza az engedményezés menetét, miszerint az adós adatai ebben az esetben az engedményes birtokába kerülnek és ehhez a kötelezett hozzájárulása nem szükséges, így adatvédelmi szempontból is szabályosnak minősül. A megbízás esete azonban már nem ilyen egyszerű, hiszen a követeléskezelés alapját az a megbízási szerződés adja, amely egy kétoldalú jogügyletet feltételez a megbízott és a megbízó részéről. Ebben az esetben az adatvédelmi törvény szabályainak betartása alól nem lehet mentesülni.
Az Info tv. 5. §-a szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény rendeli el. Az alábbiakban láthatjuk, hogy eszerint milyen jogcímeken kezelhetünk adatot, amennyiben megbízási szerződés alapján történik a követeléskezelés.
1. Az érintett hozzájárulása alapján:
Amennyiben magánszemély a követelés kötelezettje, adatai kizárólag a hozzájárulásával adhatók át követeléskezelő vállalkozásnak. A hozzájárulás akkor szabályos, ha önkéntes és határozott kinyilvánítást tartalmaz az adós részéről, amely megfelelő tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok kezeléséhez. A hozzájárulás nem fontos, hogy külön be legyen szerezve, elegendő, ha a követelés alapjául szolgáló szerződésben már megtörténik.
2. A törvény felhatalmazása alapján:
Adatkezelés történhet úgy is, hogy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli, amely tehát kötelező adatkezelésnek minősül. Ebben a körben nem szükséges a külön hozzájárulás. Egy törvény sem hatalmazza fel általánosságban adatok átvételére és kezelésére a követeléskezelőket, azonban vannak jogszabályok, amelyek lehetővé teszik a követeléskezelő igénybevételét. Ilyen például a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 161. § (1) bekezdés c) pontja, amely felmenti a pénzügyi szolgáltatót a banktitok kötelezettsége alól, így engedélyezi a személyes adatok harmadik személynek történő átadását abban az esetben, ha a pénzügyi intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló követelése eladásához vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi. Fontos tudni azonban azt, hogy amennyiben a megbízottak (vagy az engedményezettek) a szerződésben szereplő adatokon felül szeretnének további adatokat gyűjteni, ezt már csak az adósok hozzájárulásával tehetik meg, mivel erre vonatkozóan törvényi felhatalmazásuk már nincsen.
3. Ügyvéd megbízása alapján:
A követelés érvényesítése megbízott ügyvéd útján is gyakorolható, amely szintén személyes adatok felhasználásával jár együtt. Ebben az esetben szintén törvényi felhatalmazással – hozzájárulás nélkül – jut hozzá az ügyvéd a megbízójától a kötelezett személyes adataihoz, azonban lényeges feltétele ennek az, hogy az ügyvéd tevékenysége valóban csak adatfeldolgozásra korlátozódjon, amennyiben a kapcsolódó szerződés alapján ez állapítható meg.
Kommentár a hitelintézeti törvényhez |
|---|
|
Ez a kommentár minden olyan kérdésre választ ad, mely eddig azért vetődhetett fel, mert sem hivatalos magyarázatban, sem egyéb helyen nem volt található semmiféle iránymutatás, támpont e törvénybeli szabályokkal kapcsolatban, legalábbis nem így egy helyen és egy érthető rendszerbe foglaltan, mint ahogyan most és itt. |
Tájékoztatás a követeléskezelés során
A NAIH szerint gyakori hiba a követeléskezelők részéről, hogy nem adják meg a megfelelő tájékoztatást. Például az érintettek a telefonbeszélgetéseket megelőzően nem jutnak megfelelő információkhoz, mivel az előzetesen kiküldött levél nem tartalmaz adatkezelésről szóló tájékoztatást. Általában ugyanígy nem tudnak informálódni a követeléskezelő által működtetett honlapról sem, pedig fontos szabály, hogy az első kapcsolatfelvételkor már konkrét tájékoztatást kapjanak az adósok. Továbbá lényeges az is: amikor a követeléskezelő telefonon próbálja felkeresni a kötelezettet, egyértelműen tájékoztatnia kell arról, hogy a beszélgetés hangrögzítésre kerül, ahogy arról is, hogy ez jogszabályból fakadó kötelezettsége. Ez nem csak azért lényeges az adós szempontjából, mert később a hangfelvételt felhasználhatja, hanem azért is, hogy a tájékoztatást követően eldönthesse, hozzájárul-e a hangrögzítéshez, vagy inkább személyesen intézi el ügyét. Ez a tájékoztatás az egyik legfontosabb eleme az önkéntes hozzájárulásnak, hiszen az Info tv. szerint csak akkor lehet egy hozzájárulás önkéntes és határozott, ha megfelelő tájékoztatáson alapul, tehát, ha az érintett pontosan tudja, hogy ki, mikor és hol, milyen célra használja fel adatait. Ezzel összefüggésben már az Alkotmánybíróság is kimondta 15/1991. (VI. 13.) AB határozatában, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról.
Az Info tv. 20. §-a szól arról, hogy az érintettet az adatkezelés megkezdése előtt egyértelműen és részletesen tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről, így különösen az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamáról, arról, ha az érintett személyes adatait az adatkezelő a hozzájárulás alapján kezeli, illetve arról, hogy kik ismerhetik meg az adatokat. A tájékoztatásnak ki kell terjednie az érintett adatkezeléssel kapcsolatos jogaira és jogorvoslati lehetőségeire is. Tehát, amennyiben adatkezelésre vonatkozó szabályzatot készítünk, nem elegendő, ha a törvényi szakaszokat idézzük, mivel tartalmaznia kell a konkrét követeléskezelő vállalkozásra vonatkozó egyéni adatkezelési szabályokat is, ugyanis ezeket az adós nem tudja jogszabályokból megismerni.
A célhoz kötöttség és a szükségesség elve
Az előbbiekben írt jogalap megléte nem elegendő a szabályszerű adatkezeléshez. Szükséges ezen felül az Info tv. 4. §-a szerinti célhoz kötöttség és szükségesség elvének való megfelelés is. Eszerint személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető, valamint az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés céljának, továbbá az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. Feltétel az is, hogy csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, valamint a személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető.
Eszerint nem lehet szabályos az az eljárás, amelyet sok követeléskezelő folytat, miszerint a hitelezőkkel jogviszonyban nem álló harmadik személyeket (akár rokonokat vagy szomszédokat) keresnek meg telefonon, annak érdekében, hogy az adósról információt szerezzenek, vagy üzenetek átadását kérjék. Mivel ez nem elengedhetetlenül szükséges a cél eléréséhez, hiszen a követelés behajtása a harmadik személyek adatainak kezelése nélkül is véghez vihető, így a követeléskezelők hiába tartják szabályosnak, attól még jogszabályt sértenek vele. Ehhez hozzájárul az is, hogy a harmadik személyektől az adataik kezeléséhez való hozzájárulás szintén nincs a követeléskezelők birtokában, holott ennek beszerzése is kötelezettségük lenne. A NAIH szerint az ilyen magatartás azért is sérelmezhető, mivel a harmadik személy magánéletének tiszteletben tartásához való joga előnyben részesítendő a hitelező üzleti érdekével szemben, így a jogkorlátozás nem áll arányban az érdekérvényesítéssel.
A szükségességen kívül fontos szempont az is, hogy a cél eléréséhez viszonyítva milyen adatokat kezelnek a követeléskezelők. Ebben a tekintetben követeléskezelőként az adósokról kizárólag olyan adatfelvétel történhet, amely az egyezség elérését szolgálja, tehát amely az adósság rendezését éri el. Természetesen egy jogszabály sem tartalmaz konkrét adatkört arra nézve, hogy mi az, ami még szabályosan kezelhető, és mi az, ami már nem, ezért itt csak azt lehet szem előtt tartani, hogy az adatkezelés ne legyen a célhoz képest túlzott mértékű. Például a követeléskezelő vállalkozás nem mérheti fel az adós jövedelmi viszonyait vagy családi, munkahelyi körülményeit annak érdekében, hogy tudomást szerezzen arról, milyen esélyei vannak a behajtásra, mivel ezek az adatok a szükségesség hiányán túl még túlzott mértékűek is egy egyezségkötési cél eléréséhez.
|
Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban |
|---|
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. |
A tisztességes adatkezelés elve
Az Info tv. 4. §-a szerint az adatkezelésnek a törvényességen kívül tisztességesnek is kell lennie, azonban mégsem lehet leszűkíteni a jogszabályban meghatározottakra azt, hogy az adatkezelő formálisan betartja-e az abban foglaltakat vagy sem. Lényeges ebben a tekintetben, hogy az érintett adós nem válhat kiszolgáltatottá a követelés kezelőjével szemben. Ezt támasztja alá egyébként a Ptk. is, amikor kimondja: a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni. A NAIH minden esetben vizsgálja ennek az elvnek a betartását és a fenti példánál maradva, tisztességtelennek minősíti azt a magatartást, ha a követeléskezelő tudakozó útján megkísérli felhívni az adós szomszédját, rokonait annak érdekében, hogy üzenetet hagyjanak számára, vagy akár további személyes adatot gyűjtsön a kötelezettről. Az utóbbi magatartás tisztességtelenségét nem csak az feltételezi, hogy az így megszerzett adatok valóságtartalma megkérdőjelezhető, hanem az is, hogy ezáltal az adós környezetében hátrányosan befolyásolhatja a rokoni, ismeretségi kapcsolatokat. Ezt megkoronázza az az eset, ha a követelés kezelője egészségügyi adatokat próbál gyűjteni ilyen módon, ugyanis tudni kell, hogy ez különleges adatkörnek minősül, amelynek felfedése főként kiszolgáltatottá teheti az érintett kötelezettet.
A követeléskezeléssel foglalkozó vállalkozások számára tehát nem egyszerű szabályokat fogalmaz meg az Info tv., azonban érthető is annak szigora, hiszen a tartozások behajtásakor minden adós valamennyire kiszolgáltatottá válik, amely szerepet nem lenne ildomos még jobban gyengíteni. Ezért a törvény betartása lényeges szempont a követeléskezelők részéről, főként, ha nem szeretnének a NAIH-tól érkező súlyos bírság kiszabásáról értesülni
