A közös megegyezés tartalma

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közös megegyezés munkáltatói gyakorlata című cikk folytatásaként a közös megegyezéses megállapodás tartalmi elemit és az ehhez kapcsolódó bírói gyakorlatot mutatjuk be.

A megállapodás tartalma

A közös megegyezéses munkaviszony megszüntetési megállapodás tartalmát a felek maguk határozzák meg alkupozíciójuktól is függően. Az ítélkezési gyakorlat azonban kimunkált kötelező tartalmi elemeket is, melyek nélkül a megállapodás érvénytelen.

1. Kötelező tartalmi elemek: a munkaviszony megszüntetés módja, időpontja

A kötelező tartalmi elemek közül az első, hogy a megállapodásból ki kell, hogy tűnjön a felek kifejezett, feltétel nélküli, félreérthetetlen és valódi akaratelhatározása a munkaviszony megszüntetés tekintetében. A közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés akkor jön létre érvényesen, ha kétséget kizáróan megállapítható a feleknek az a szándéka, hogy a munkaviszonyt minden egyéb körülmény és feltétel nélkül meg akarják szüntetni (Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10783/1994/2.). Ehhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.

Perekben találkoztunk olyan munkaviszonyt megszüntető irattal, ami tartalmazta a „cimkét”, hogy közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésről van szó, de aztán kitűnt, hogy az a munkáltató egyoldalú jognyilatkozata, felmondása. Ez egyértelműen jogellenes.

Szintén nélkülözhetetlen tartalmi elem a munkaviszony megszüntetés időpontja, melyet a bíróság nem is pótolhat. A munkaviszony megszüntetése lehet azonnali hatályú is, de a felek felmondás időben is megállapodhatnak.

2. Eshetőleges tartalmi elemek

A felek szabadon megállapodhatnak bármilyen egyéb kérdésben, illetve juttatásban. Megállapodhatnak felmondási időben, végkielégítésben, a magáncélú gépkocsi használat feltételeiben. Nem kötelező mindazt a juttatást biztosítani a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés esetén, mint ami a felmondás során járna, erre azonban gyakran sor kerül és ilyen esetben még kevésbé merül fel a munkavállaló megtévesztése kényszerhelyzete. Amennyiben pedig a munkavállaló még ki is tudott alkudni a maga számára valamilyen plusz juttatást, kényszerítésről nem lehet szó. 

Önmagában – egyéb körülmények híján – azonban az előnytelen, kedvezőtlen szerződéses kikötések sem szolgálhatnak megtámadás alapjául.

3. Jogorvoslati tájékoztatás?

A kialakult bírói gyakorlat szerint a munkáltatónak a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésben nem kell jogorvoslati tájékoztatást adnia, mert ilyen kötelezettség a munkáltatót csak az egyoldalú intézkedés kapcsán terheli (például felmondás, azonnali hatályú felmondás esetén), a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés azonban kétoldalú megállapodás.

A Legfelsőbb Bíróság EBH2010. 2247. számú eseti döntésében teljes egyértelműséggel mondta ki, hogy a jogorvoslat módjára és határidejére vonatkozó munkáltatói kioktatási kötelezettség nem vonatkozik a közös megegyezésre.

Amennyiben azonban adunk jogorvoslati tájékoztatást, az semmiképpen ne legyen hibás. Így nem felel meg a jogszabályi előírásoknak az a formula, hogy „a munkavállaló a megállapodással szemben harminc napon belül bírósághoz fordulhat”. A munkavállalónak ugyanis először a munkáltatónál kell a megállapodást megtámadnia. A megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés felismerésétől vagy jogellenes fenyegetés, kényszerítés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. Hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. A megtámadás megfelelő formája a munkáltatónak címzett írásbeli okirat, melyben a munkavállalónak fel kell tüntetni a megtámadás okát is, azt, hogy álláspontja szerint miért érvénytelen a megállapodás: például mert a munkáltató megtévesztette, vagy jogellenes fenyegetéssel vette rá a megállapodás aláírására. Ezek ismeretében dönthet a munkáltató a megtámadásról. Annak helyt adhat, vagy azt nem fogadja el. Ez utóbbi esetben, illetve, ha a megtámadásra a munkáltató 15 napon belül nem válaszol, fordulhat a munkavállaló bírósághoz 30 napon belül [Mt. 28.§ (4) bek., 287.§ (3) bek.].

Így ha adunk jogorvoslati kioktatást – bár arra a törvény minket nem kötelez – annak helyes módja a következő: a munkavállaló a megállapodást a tévedés felismerésétől vagy a kényszerhelyzet megszűnésétől számított harminc napon belül a munkáltatónál támadhatja meg írásban, majd annak eredménytelensége esetén harminc napon belül bíróságoz fordulhat.

4. A megtámadás jogáról való lemondás?

Gyakran tapasztaljuk, hogy a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésekben szerepel a munkavállaló arra vonatkozó nyilatkozata, hogy lemond a megtámadás jogáról. Ez ebben a formában nyilvánvalóan érvénytelen. A megtámadás jogáról való érvényes lemondás gyakorlatát a polgári ügyekkel foglalkozó rendes bírósági gyakorlat munkálta ki. E szerint a fél ugyanabban a szerződésben nem mondhat le a megtámadás jogáról és ilyen nyilatkozatot csak a megtámadási jog megnyílta után tehet érvényesen.

A Legfelsőbb Bíróság BH2010. 244. számú eseti döntésében foglalkozott a megtámadási jog megszüntetésével. Ebben utalt a Ptk. 236. § (4) bekezdésére, mely szerint a megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond. Mindezekből a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a jogszabály rendelkezéséből következően a megtámadási jogot megszüntető nyilatkozatnak írásban kell történnie, és az írásbeli nyilatkozatnak egyértelműen ki kell fejeznie azt a szándékot, hogy a jogosult a megtámadási ok ismeretében sem kívánja a szerződést megtámadni; tehát a megtámadási okra tekintet nélkül a szerződésben foglaltaknak megfelelő teljesítést vállal.

A Ptk. fenti rendelkezését az Mt. 31.§-a kifejezetten alkalmazni rendeli. Mindez azt jelenti, hogy a megtámadás jogának lemondásáról rendelkező szerződéses kikötések a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésekben általában érvénytelenek.

5. Lemondás a munkaviszonyból származó követelésekről

A megállapodás ugyancsak gyakran tartalmaznak olyan nyilatkozatot, mely szerint „a munkavállalónak a munkáltatóval szemben egyéb igénye nincs, a jövőben sem lép fel semmilyen igénnyel”.

Ez a kitétel is csak viszonylagosan lehet érvényes. Az eddigi bírói gyakorlat következetesen akalmazta azt a polgári jogi elvet, hogy a joglemondás kiterjesztően nem értelmezhető (LB. Mfv.I.10.686/2000/3). Ezt a jogelvet immár az Mt. is tartalmazza az értelmezési alapelvek között, kimondva, hogy a jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni [Mt. 5.§ (2) bek.]. Ide kapcsolódik az is, hogy a lemondás csak annak időpontjában ismert követelésekre vonatkozhat (EBH 2003/889), vagyis például, ha a munkavállaló kára még nem is jelentkezett a nyilatkozat megtételekor, akkor arról érvényesen nem is rendelkezhetett.

Az előre történő joglemondás tehát akár munkabérről, akár egyéb igényről (pl. kártérítés) legyen is szó, a továbbiakban is tilos.

A munkabérről való lemondás kapcsán az Mt. egy új rendelkezést tartalmaz a munkabér védelme körében, nevezetesen azt, hogy a munkavállaló munkabérére vonatkozó igényéről egyoldalú jognyilatkozattal nem mondhat le [Mt. 163.§ (1) bek.]. E rendelkezésnek még nem alakult ki a bírói gyakorlata. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor vizsgálni kell-e a viszonosságot, azt, hogy a munkáltató is engedett-e, s ha igen, az arányos-e a munkavállaló joglemondásával?

---