A Kúria a menekültügyi joggyakorlatról – II. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Kúria Menekültügyi joggyakorlat-elemző csoportjának két éve született véleménye ma is jelentőséggel bír: cikkünk első részében általánosságban mutattuk meg az összefoglalót, ezúttal a dokumentum nem-peres ügyek gyakorlatát elemző részét ismertetjük. Lényege: az egyes eseti döntéseknél a felhasznált források naprakészségét ellenőrizni kell.
A Kúria Menekültügyi joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye (http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/menekultugyi_jecs_osszefoglalo_velemeny_2014okt20.pdf ) alaposan elemzi a nem-peres ügyek gyakorlatát. A cikkünk első részében általánosságban ismertetett véleményben foglaltak egyik fő megállapítása: a csoport szükségesnek tartja, hogy az egyes eseti döntéseknél a felhasznált források naprakészségét ellenőrizni kell, ugyanis mind az ország-információk használatában, mind a visszaküldés tilalma tekintetében előfordult, hogy elavult ország-információkat használtak fel, és egyes bírósági végzéseknél az ország-információkra „sablonosan” utaltak.
„Sablonszerű” jogalkalmazás
A csoport – a fentieknek megfelelően – a véleményében megállapította, hogy a rendszeresen előforduló esetkörre a bíróságok az egyszer már részletesen kidolgozott hivatkozást később sablonszerűen alkalmazták.
A 2005/85/EK-irányelv
Itt kell utalnunk a 2005/85/EK-irányelvre, melynek 8. cikke kimondja, a bíróság köteles arra, hogy a kérelmek elbírálása során a kérelmek tárgyában történő határozathozatalra egyénileg, tárgyilagosan és pártatlanul kerítsen sort. Pontos és naprakész információt szerezzen be különböző forrásokból, mint például az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától a menedékkérők származási országában, és ahol szükséges, az azon országokban uralkodó általános helyzetről szóló információkat, melyeken át a kérelem benyújtásának államáig eljutottak. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a hatósági eljárás törvényességi felülvizsgálata során a bíróság felhasználhassa és bizonyítékként értékelhesse az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentését. Ha ez a jelentés más ügyben jutott a tudomására, az abban foglalt általános információkat úgy kell kezelnie, mint amiről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Az irányelvből is az következik, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentését – mint külön nevesített információforrást – minden esetben értékelni kell. Ez azt is jelenti, hogy mind az alaphatározat indokolásában, mind a bírói végzés indokolásában ki kell térni arra is, ha az adott ország vonatkozásában nincs ilyen jelentés, vagy olyan régi, hogy az abban lévő információk már nem naprakészek. Ez utóbbi körülményt részletesen indokolni kell.
Az elfogadhatatlan kérelem
A csoport az összefoglaló véleményében gyakran idézi a Met. (2007. évi LXXX. törvény) szakaszait. Az eredeti jogszabály az évek során többször is változott. Az eredeti szakasz értelmében:
„Ha a dublini rendeletek alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, a menekültügyi hatóság dönt a kérelem elfogadhatósága kérdésében. Elfogadhatatlan a kérelem, ha a kérelmező az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára; a kérelmezőt más tagállam menekültként ismerte el; a kérelmezőt valamely harmadik ország menekültként ismerte el, feltéve, hogy ez a védelem a kérelem elbírálásakor is fennáll, és a szóban forgó harmadik ország a kérelmezőt visszafogadja; a jogerős elutasító döntést követően ugyanaz a személy azonos ténybeli alapon nyújt be kérelmet.”
A Kúria épülete. A legfőbb bírói fórum joggyakorlat-elemző csoportja megállapította, hogy a rendszeresen előforduló esetkörre a bíróságok az egyszer már részletesen kidolgozott hivatkozást később sablonszerűen alkalmazták
A 2010. évi CXXXV-ös törvény értelmében beiktattak egy plusz okot, melynek alapján még el lehet utasítani a kérelmet. E szerint elfogadhatatlan a kérelem, ha a kérelmező vonatkozásában van olyan harmadik ország, amely rá nézve biztonságos harmadik országnak minősül. Ez akkor állja csak meg a helyét, ha a kérelmező a biztonságos harmadik országban tartózkodott, vagy azon átutazott, és lehetősége volt megfelelő hatékony védelemre, illetve annak igénylésére. Abban az esetben is hivatkozhat az eljáró hatóság erre az elutasítási okra, ha a kérelmező a biztonságos harmadik országban rokoni kapcsolatokkal rendelkezik és így ennek az országnak a területére beléphet, vagy a biztonságos harmadik ország az elismerését kérő kiadatását kéri.
A hatékony védelemre vonatkozóan kimondja a törvény, miszerint a kérőnek kell bizonyítania, hogy az említett harmadik országban nem volt lehetősége a hatékony védelemre.
A csoport az összefoglaló véleményében gyakran hivatkozik a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának egy korábbi összefoglaló véleményére. (Lásd a menekültügyi joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményét a biztonságos harmadik országok megítélésének egyes kérdéseivel kapcsolatban – 2/2012 /XII. 10./ KMK.-vélemény.)
A 2/2012 /XII. 10./ KMK.-vélemény
A KMK vélemény az alábbi megállapításokat tette:
– A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (Met.) 51.§ (2) bekezdése e) pontján alapuló végzések felülvizsgálata során hivatalból kell figyelembe venni a bíróság döntésének időpontjában rendelkezésre álló, a bíró bármely eljárása során megismert pontos és hiteles, az ügyben érintett harmadik országra vonatkozó azon ország-információt. E körben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának ország-információit minden esetben értékelni kell. Kétség esetén a Met. végrehajtásáról szóló 301/2007.(XI.9.) kormányrendelet (Met.vhr.) 70.§ (3) bekezdése szerint megkereshető a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (mint ország-információs központ), továbbá más, ellenőrizhető források is igénybe vehetők a tájékozódásra. Az ország-információs központ megkeresése esetében a 8 napos eljárási határidőbe a megkeresés időtartama nem számít bele.
– Valamely harmadik ország menekültügyi rendszere túlterheltségének lehet az a következménye, hogy ebben az országban lehetetlenné válik a menedékkérőket megillető jogok biztosítása. Az ilyen harmadik országot menekültügyi szempontból nem lehet biztonságosnak tekinteni.
– Önmagában az a tény, hogy a kérelmező nem kísérelte meg az adott harmadik országban a menedékkérelem előterjesztését, nem alapozza meg annak megállapítását, hogy ezt a harmadik országot a kérelmező vonatkozásában biztonságos harmadik országnak kell tekinteni.
A bizonyítási teher
Amennyiben a kérelmező biztonságos harmadik országban tartózkodott, vagy annak területén átutazott, és lehetősége lett volna ebben az országban a megfelelő hatékony védelem igénylésére, akkor azt a kérelmezőnek kell bizonyítania, hogy a harmadik országban nem volt lehetősége hatékony védelemre.
A Met. szerint biztonságos harmadik országnak minősül az az ország, amelyre vonatkozóan a menekültügyi hatóság meggyőződött arról, hogy
– a kérelmező életét és a szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási okból, nemzeti hovatartozása, valamely társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződés miatt, illetve nincs kitéve súlyos sérelem veszélyének;
– a genfi egyezménnyel összhangban, tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét;
– elismerik és alkalmazzák a nemzetközi jog azon szabályát, amely szerint a kérelmező olyan ország területére nem utasítható ki, ahol az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdésében meghatározott magatartásnak lenne kitéve;
– a menekültkénti elismerés kérelmezésének lehetősége biztosított, és
– a menekültkénti elismerés esetén biztosított a genfi egyezménnyel összhangban álló védelem.
|
|
Válogasson kiadványaink, szolgáltatásaink közül és vegyen részt szakmai rendezvényeinken!
Polgári Perrendtartás 1952- 2016. – jogszabálytükör
Pp. és Ptk. Expo egy csomagban
|
A Met. szerint tehát a kérelmezőnek kell bizonyítania, hogy az adott országban nem volt lehetősége hatékony védelemre, noha az adott ország biztonságos harmadik ország. Ugyanakkor azt mégis a menekültügyi hatóságnak kell vizsgálnia és a bírósági nem-peres eljárásban szükség esetén bizonyítania, hogy az adott ország biztonságos harmadik országnak minősül. Ha ez bizonyított, akkor a Met. alapján viszont a kérelmező kötelessége annak alátámasztása (a valószínűsítés szintjén), hogy rá nézve az adott ország mégsem biztonságos harmadik ország.
Értelemszerűen a nem-peres eljárásban az is vitatható – mondja ki az elemzett vélemény –, hogy a hatóság által biztonságos harmadik országnak minősített harmadik ország valójában nem az, illetve csak a kérelmező tekintetében nem az. A kérelmezőre háruló bizonyítást így megelőzi a hatóság azon kötelezettsége, hogy maga tisztázza az érintett harmadik ország vonatkozásában, hogy megfelel-e a „biztonságosság” követelményének.
