A Kúria nem érdemi határozatai – 2. rész

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az alábbi írásban ismertetjük a Kúria a büntető ügyszakra vonatkozó nem érdemi határozatainak vizsgálatát. Ez egyebek mellett kimondja: büntetés kiszabása csak akkor támadható, ha a törvénysértő büntetéshez a cselekmény téves jogi minősítése vagy más anyagi jogi szabálysértés vezetett.

Dr. Katona Sándor, a Kúria Büntető Kollégiumának tanácselnöke, az egyik joggyakorlat-elemző csoport tagjaként, a Kúria nem érdemi határozatainak vizsgálatakor érdekes kérdéseket vetett fel a büntető ügyszakra vonatkozóan. Mint tudjuk, a nem érdemi felülvizsgálati határozatok jellemzően az indítványt elutasító végzések, amelyek Katona Sándor szerint számszerűleg is ezen határozatok döntő részét teszik ki. Ezek közül is a legnagyobb rész az azt megállapító végzés, hogy a felülvizsgálat a Büntetőeljárási törvény (Be.) szóhasználatával a „törvényben kizárt”.

Mint köztudott, a felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén nem történik meg az indítvány érdemi elbírálása, hanem mindössze annyi, hogy a vizsgálódásra nincs törvényes lehetőség.

Mint az összefoglaló véleményből megtudható, ez egy úgynevezett „befogadási eljárás”. A Be.-ben ezt így nem találjuk meg, ezt külön nem nevesíti a jogszabály, de az egész kódex rendelkezéseiből ez levezethető. Az indítvány elintézése és elbírálata elnevezések is arra engednek következtetni, hogy a két szakasz elkülönítéséről van itt szó. Ha pedig ez így van, akkor az alábbi következtetésekre juthatunk:
a védő kirendelése ebben a szakaszban nem kötelező;
az úgynevezett abszolút eljárási szabálysértések sem vizsgálandók még kötelezően ebben a szakaszban.

Katona szerint ez utóbbi nem volt mindig így. Korábban a Be. azon rendelkezéséből, amely szerint a más okból előterjesztett indítvány esetén is vizsgálandó az abszolút eljárási szabálysértések megléte, arra a következtetésre jutottak, hogy ez akkor is kötelező, ha egyébként a felülvizsgálati indítvány elutasításának van helye. Később ez úgy alakult, miszerint ez csak akkor szükséges, ha az indítványt támadható bírósági határozattal szemben nyújtották be, de nem felülvizsgálati okra hivatkozott, az elutasítás egyéb eseteiben már nem. Például nem jogosult által előterjesztett, elkésett, nem támadható határozattal szemben nyújtották be.

Az elutasítás–érdemi elbírálás megkülönböztetésének Katona szerint sokáig igen jelentős eljárásjogi következménye is volt. Az elutasítás ugyanis tanácsülésen történt, míg az érdemi elbírálás csak nyilvános ülésen történhetett. Igen szűk körű kivétel volt az abszolút eljárási szabálysértések köre. Ez a megoldás 2014-ben véget ért, és a törvény csak a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány esetén tette kötelezővé a nyilvános ülést. Vagyis, ma már az érdemi elbírálásoknak is a tanácsülés a jellemző elbírálási formája.

A Be. 421. paragrafusának /1/ bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a tanács elnöke az indítvány előterjesztőjét az indítványnak harminc napon belüli kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, a határozatot miért tartja sérelmesnek, vagy ha az indítványban nem felülvizsgálati okra hivatkozik.

ne használd

A Kúránál büntetés kiszabása csak akkor támadható, ha a törvénysértő büntetéshez a cselekmény téves jogi minősítése vagy más anyagi jogi szabálysértés vezetett

Katona szerint a második fordulat nem él a gyakorlatban.

Ha a tanács elnöke úgy értékeli a beadványt, hogy annak elutasítása indokolt, akkor az ügyet tanácsülésre tűzi, a döntést pedig a tanács hozza meg. Ha viszont az indítványt érdemben elbírálandónak tartja, akkor azt az iratokkal együtt a Legfőbb Ügyészégnek indítványtételre megküldi. Ezt mondja ki a Be. 422.§ (1) bekezdése. A probléma itt – Katona szerint – az, hogy a megyei főügyészségi, illetve fellebbviteli főügyészségi indítvány esetén ennek akkor is meg kell-e történnie, ha a tanács elnökének értékelése szerint az elutasítandó, vagy ilyenkor tanácsülésen történő elutasításnak van-e helye?

A gyakorlat persze az, hogy ez esetben is meg kell küldeni a Legfőbb Ügyészségnek azért, mert az indítvány a Legfőbb Ügyészség indítványa után kerül csak olyan állapotba, hogy elbírálandó indítványról beszélhetünk. A Legfőbb Ügyészség ugyanis nemcsak véleményt mondhat az ügyészi indítványról, hanem joga van azt akár visszavonni, akár annak irányát is megváltoztatni. Ez azt jelenti, hogy a terhelt terhére bejelentett indítványt akár a terhelt javára is fenntarthatja.

A törvényben kizárt indítványt pedig akár vissza is vonhatja. Ebben az esetben már nem elutasításnak, hanem az eljárás megszüntetésének van helye.

A legfőbb ügyészségi indítványt ugyanakkor nyilatkozattételre meg kell küldeni az indítvány előterjesztőjének. Katona szerint itt az jelenthet problémát, ha a Legfőbb Ügyészség is elutasítást indítványoz, és ezzel a tanács is egyetért, akkor vajon meghozható-e ez a döntés az előzetes megküldés nélkül is. Katona véleménye szerint a fegyverek egyenlőségének elvéből az következik, ha a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát beszerezték, akkor már elutasításra is csak akkor kerülhet sor, ha lehetősége nyílik az indítvány előterjesztőjének az ügyészi álláspontra reagálni.

Problémát jelent, amikor a tényállást támadják az indítványok. Ezeknél előfordul, hogy látszólag a bűnösség kérdését vagy a minősítést is érintik, mégis elutasító végzés születik.

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia

2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel.

Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa!

Részletes program és jelentkezés >>

Problémát vet fel a vádlott tudatállapotára vonatkozó megállapítások kérdése is. Főszabályként Katona szerint a gyakorlat ezeket úgynevezett „tudati tényként” kezeli. Itt említi azt az esetet, amikor például a terhelt tudta-e, hogy az általa megvásárolt dolog bűncselekményből származik. A bűnösség kérdése azonban jogkérdés, bár ez esetben is szó van egyfajta elkövetői tudatállapotról. Az elhatárolás a konkrét ügy sajátosságaira tekintettel történhet.

A büntetés kiszabása csak akkor támadható, ha a törvénysértő büntetéshez a cselekmény téves jogi minősítése vagy más anyagi jogi szabálysértés vezetett. A „más anyagi jogi szabálysértés” a kialakult gyakorlat szerint nem lehet a büntetés kiszabása általános elveinek a sérelme, de más, e körbe tartozó mérlegelési kérdés sem. Csak a kifejezett, contra legem jogszabálysértések jönnek figyelembe, például a büntetési tételkeret alatt vagy felett kiszabott büntetés – írja Katona az Összefoglaló vélemény elején.
(Részletesebben lásd: http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_3.pdf)

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Hozzászólások

Hozzászóláshoz lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, vagy regisztráljon!

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!