A MÁV felelőssége a mozgó vonatra ugró utasért

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az utas magatartására, mint elháríthatatlan külső okra a MÁV csak akkor hivatkozhat, ha minden lehetséges intézkedést megtett a baleset elhárítására. Az utas felróható magatartása miatt keletkezett kárt az üzembentartónak nem kell megtérítenie – a Kúria eseti döntése.

A tényállás

A felperes balesetet szenvedett, mivel a már mozgásban lévő vonat után szaladt és arra megkísérelt felugrani, azonban az ugrást elvétette és a vonat kerekei alá esett. A baleset következtében az egyik lábát elveszítette és egyik keze megbénult. A felperes kérte a bíróságtól, hogy a Ptk. veszélyes üzem működése során keletkezett károk megtérítésére vonatkozó szabályai alapján [345. § (1) bekezdés] kötelezze a társaságot (alperes) a balesettel összefüggő vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére.

Az első- és másodfokú eljárás

Mivel álláspontja szerint a kárt elháríthatatlan külső ok, mégpedig a felperes szabályszegő magatartása idézte elő, az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Hangsúlyozta, hogy a menetrendszerűen induló vonat a baleset bekövetkeztekor már mozgásban volt. Hozzátette, hogy ugyan a forgalmi szolgálattevő nem tartotta be azt a forgalmi utasítást, hogy a vonatot és az állomást a vonat teljes áthaladásáig és kihaladásáig figyelje, ennek azonban nem tulajdonított jelentőséget, mivel a megfelelő magatartással sem lehetett volna a baleset bekövetkezését befolyásolni. Álláspontja szerint, még akkor is, ha a forgalmi szolgálattevő észleli a felperest és kiáltással figyelmezteti, vitatható, hogy a felperes meghallja-e a figyelmeztetést és ennek megfelelően cselekszik-e.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint a jegyvizsgáló ugyan elmulasztotta a szerelvény valamennyi ajtajának bezárását, a forgalmi szolgálatot tevő pedig a belső szabályzatot megszegve nem a megfelelő helyen tartózkodott és mindezek kétségtelenül jogellenes és felróható magatartások, de nem állnak adekvát oksági kapcsolatban a baleset bekövetkezésével, mivel – hangsúlyozta a bíróság – a felszólítás, figyelemfelhívás objektíve nem alkalmas arra, hogy a mozgó vonatra való felszállástól az utast visszatartsa. Ennek sikere szubjektív körülménytől, az utas magatartásától függ. A bíróság puszta feltételezésnek tartotta, hogy figyelmeztetés, illetve csukott vagonajtó esetén a felperes miként viselkedett volna. Magatartását köztudomásúan balesetveszélyes ítélte, amelyre az alperes alkalmazottjának nem kellett külön felhívnia a figyelmet.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes kártérítési felelősségének megállapítását kérte a Kúriától az alperesre terhesebb 90–10%-os kármegosztással.

A Kúria megállapításai

A Kúria nem vitatta, hogy a felperes károsodása azért következett be, mert mozgásban lévő vonatra ugrott fel. Az irányadó Ptk. 345. § (1) bekezdésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ilyenkor fennálló felelősség vétkességtől független felelősség, ami alól az alperes, mint a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Ez lehet a felperes magatartása is, azonban erre az alperes nem hivatkozhat eredményesen, ha nem tett meg minden lehetséges és célszerű intézkedést a baleset elhárítására. Ha a károsult vétkességétől független közrehatása elháríthatatlan, az üzembentartó teljes mértékben mentesül a felelősség alól, viszont a felperes önhibáján alapuló, nem elháríthatatlan közrehatása esetén pedig a kárt annyiban nem kell megtérítenie, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott.

Az üzembentartó akkor mentesülne, ha minden lehetséges és a baleset megakadályozására alkalmas intézkedést megtett, ennek hiányában az elháríthatatlanságra nem hivatkozhat. A mentesülés szempontjából nem azt találta döntőnek a Kúria, hogy a felperes az alperes alkalmazottainak szabályos magatartása, a figyelmeztetés, a becsukott állapotban lévő vonatajtók ellenére megkísérelné-e a vonatra történő felugrást, hanem azt, hogy a baleset elkerülésére alkalmas intézkedések ténylegesen megvalósultak-e.

A vonatindulás figyelemmel kísérésének elmulasztása, valamint a nyitott ajtóval közlekedés esetén nem állítható, hogy a balesetet a működési körön kívül eső elháríthatatlan ok eredményezte. Ugyanakkor megállapított azt is, hogy a felperes súlyosan gondatlanul járt el, amikor a már mozgásban lévő vonatra felugrott és ezzel közrehatott a kára bekövetkezésében. Döntésében a Kúria az alperes kártérítési felelősségét megállapíthatónak tartotta és a felperes felróható magatartását értékelve megállapította, hogy az alperes 50%-os mértékben felel a felperes balesettel összefüggő vagyoni és nem vagyoni káráért.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 20.703/2013.) a Kúriai Döntések 2014/5. számában 146. szám alatt jelent meg.

---