A mediációnak fontos szerepe van a permegelőzésben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közvetítői eljárás a sérelmek feloldásán keresztül a kapcsolat alapjait képes a jövőre nézve megváltoztatni. Ez pedig elvezet a mediáció legfontosabb szerepéhez, miszerint nem csak a fennálló vita nem jut el a bíróságra, hanem a felek között később sem merülnek fel perre okot adó körülmények, hiszen a probléma gyökerében történik meg a kapcsolat „gyógyítása”.

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény megfogalmazásában a közvetítés olyan sajátos permegelőző vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján – a vitában nem érintett – harmadik személy bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

A közvetítő (vagy más néven mediátor) tehát egy teljesen semleges fél, aki abban nyújt segítséget a feleknek, hogy megoldják vitájukat és közös megegyezésre jussanak. Egyfajta békéltető szerepet is elláthat egy mediátor, azonban alapvetően feladata a megállapodás aláírásáig terjed.

Közvetítés szinte bármely jogvitában, vagy egyéb konfliktus kapcsán lehetséges, akár válásról, szülői felügyeleti jog rendezéséről, továbbá egyéb családjogi kérdésről (főként ha gyermek is van a családban), céges jogvitáról, munkaügyi vitáról, szomszédok közötti konfliktusról, netán hagyatéki vitáról van szó.

A mediáció legnagyobb pozitívuma mindenképp az, hogy a közvetítői eljárásban gyorsan lezárulhat a vita, méghozzá úgy, hogy mindkét fél nyertessé válik, mivel olyan konszenzusos megoldás születik, amely mindkettejüknek egyaránt jó.

A mediáció több mint egyfajta egyezségközvetítés

A fentiekből kiindulva alapesetben azt gondolhatnánk, a mediáció legfontosabb szerepe tehát az, hogy a felek egy adott vitában megegyezésre jussanak, hiszen a közvetítés ezáltal kiküszöböli a pereskedést, mivel a konfliktusban érintettek egyezségük folytán nem jutnak el a bíróságra. Való igaz, hogy nagyon lényeges feladata a mediációnak az, hogy egy adott konfliktust tisztázzanak és a vita peres eljárás helyett megegyezéssel záruljon, megértve egymás álláspontját.

Azonban van egy ennél sokkal mélyebb és fontosabb szerepe is a mediációnak, ami által az több mint egyfajta egyezségközvetítés.

Egy mediációs eljárásban ugyanis azon túl, hogy az épp adott konfliktus feloldására terepet és segítséget kapnak a felek, a sérelmek feloldásán keresztül a közvetítés a kapcsolat alapjait képes a jövőre nézve megváltoztatni. Ez pedig elvezet a mediációnak ahhoz a legfontosabb szerepéhez, miszerint nem csak a fennálló vita nem jut el a bíróságra per formájában, hanem a felek között később sem merülnek fel perre okot adó körülmények, hiszen a probléma gyökerében történik meg a kapcsolat „gyógyítása”.

Miután a bíróságok ügyterheinek csökkentése elengedhetetlen a perek ésszerű időn belüli befejezése érdekében, így már a polgári perrendtartás is kiemelt jelentőséget tulajdonít a mediáció ösztönzésének, elismerve annak jelentős perelterelő hatását

A mediáció és ítélkezés szerepéről

Ahhoz, hogy a fentieket megérthessük, fontos, hogy kettéválasszuk a mediációt, mint konfliktusmegoldást, és a pereskedést, mint jogvita eldöntését. Ugyanis a békés jövőre koncentráló kommunikáció és konfliktusfeloldás nagyban eltér egy múltban keletkezett esemény miatti, vagyoni vagy személyi joggal kapcsolatban felmerült jogvita eldöntésétől.

A mediáció tehát a jelen sérelmek gyökerének feloldásán át a jövőre koncentrál, így lehetősége van arra, hogy mindkét felet nyertes pozícióba hozza. A tárgyalóteremben azonban a múltban történt esemény felboncolására helyeződik a hangsúly és esély sincs arra, hogy a jogi kereteken kívül helyezkedjenek a felek. Hiszen ahol a bizonyítás van a központban és a konkrét jogi érvelések, ott helye nincsen a felek lelkében dúló konfliktusok felszínre hozásának. Pontosan ez az, ami miatt számos esetben a tárgyalóterem helyett a mediáció vezethet csak hosszú távú eredményre.

Hiszen hiába van ítélettel lezárva egy jogvita, ha annak a hátterében zajló konfliktus megoldatlan marad. Ezeket az eseteket általában az ítélet csak statisztikailag oldja meg, de valójában nem. Azoknál az ügyeknél, ahol a tárgyalóteremből kilépve a feleknek nem csupán azt kell megválasztaniuk, hogy ki balra és ki pedig jobbra folytatja az útját, mert a jövőben elengedhetetlen, hogy közös ügyeik legyenek (például közös gyermekeik, vagy céges ügyeik, esetleg testvéri szálaik összekötik őket), ott bizony az ítélet kevés. Ugyanis az nem a valódi problémát oldja meg, csupán az épp felszínen lévő jogvitát. A kettő között pedig óriási lehet a szakadék. Mert ha a jövőbeni együttműködésre vonatkozóan fennmarad a konfliktus a felek között, akkor azok a mélyebben gyökerező problémák, amik miatt egyáltalán a jogvita kialakulhatott, továbbra sem fognak elillanni, és a pervesztes-pernyertesérzés, valamint a fel nem oldott sérelmek újabb és újabb vitákat fognak generálni.

Így az ítélet azon túl, hogy nem szünteti meg a konfliktust a felek között, akár még erősítheti is azt. Ezzel szemben a mediáció nem a jogvita, hanem az ember szintjén dolgozik, magában a konfliktusban, ahol sokszor a jog által nem ismert sérelmek is hatalmas súlyt képviselnek egy ember lelkében. Ezeknek a mélyben megrekedt konfliktusoknak a feltárása és tisztába tétele mindkét fél számára, lehetővé teszi azt, hogy a felek a saját igazságukat éljék meg a végeredmény, vagyis a közös megállapodás által. Mert bizony van, hogy egy bocsánatkérés, vagy maga a megértés elegendő a konfliktus feloldására és a továbblépésre, vagyis az igazság érzésére, de amíg ezt nem mondják ki, lehet bármilyen jogilag felülmúlhatatlanul nagyszerű ítélet, nem oldja meg azt, ami miatt az egész perpatvar elkezdődött. Ezért ezekben az ügyekben célszerűbb nem a jogvitát eldönteni, hanem a konfliktust feloldani. Ez a valódi megoldás, ami a jövőben is tartósnak fog bizonyulni.

Miután pedig a bíróságok ügyterheinek csökkentése elengedhetetlen a perek ésszerű időn belüli befejezése érdekében, így már a polgári perrendtartás is kiemelt jelentőséget tulajdonít a mediáció ösztönzésének, elismerve ezáltal annak – a fentiekben részletezett – jelentős perelterelő hatását.

---