A mobilátjátszó-torony létesítésével okozott kár elévülése


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A mobiltelefon-átjátszó torony létesítése miatt a szomszédos ingatlanokban bekövetkezett értékcsökkenés, mint kár elévülésének kezdete a torony felépítésének az időpontja.


Ami a tényállást illeti, Sz. Megyei Jogú Város jegyzője a 2004. május 3-án jogerőre emelkedett határozatával az alperesnek mint építtetőnek építési engedélyt adott a D., 04/3 helyrajzi számú ingatlanon rádiótelefon-bázisállomás telepítésére. A torony kivitelezése 2004. június 3-án megkezdődött és a kivitelező 2004. október 16-án az építményt a megrendelőnek átadta. A mobiltelefon-átjátszó bázisállomás 50 méter magas fémszerkezetű toronytestből, konténerben elhelyezett elektronikai berendezésből, valamint ezek szerelvényeiből áll. A bázisállomás létesítésével D. és környékének 2G lefedettsége megvalósult. A torony antennáit 2004. november 8-ától 2005. január 6-áig telepítették és a bázisállomás beüzemelésére 2005. január 6-án, az országos hálózatba való bekapcsolására négy nap múlva került sor.

Az I-XCVI. rendű felperesek a D., belterület, különböző helyrajzi számú, szomszédos ingatlanok tulajdonosai, illetve haszonélvezői.

Sz. Megyei Jogú Város Önkormányzatának építési osztálya 2008. október 20-án kelt határozatával az alperesnek használatbavételi engedélyt adott. A felperesek 2010. május 6-án felszólították az alperest az ingatlanok forgalmi értékének 20 százalékát kitevő kártérítés megfizetésére, amely igényüket az alperes visszautasította.

A felperesek kereseti kérelmükben kártérítés jogcímén összesen 58 390 000 forint és ezen összeg után a keresetlevél benyújtásától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Kárigényüket külön-külön, felperesenként is meghatározták. A kereset jogalapját az 1959. évi IV. tv. (1959-es Polgári Törvénykönyv, azaz Ptk.) 100. és 339. paragrafusában jelölték meg. Előadták: a torony felépítése óta gyakoriabbak a villámcsapások és a toronnyal kapcsolatos hanghatások zavarják a környezetet. A torony léte és működése következtében a környékben megszaporodtak a rákos megbetegedések és a környező gyümölcsösökben, dísznövényi kultúrákban jelentkező természetkárosodást is a torony hatásának tudják be. Mindez a torony környezetében élő felperesekben és a potenciális vevőkben félelemérzetet, ellenérzést vált ki, amellyel okozati összefüggésben az ingatlanok forgalmi értéke csökkent. Álláspontjuk szerint a bázisállomás egészség- és természetkárosító hatását az ingatlanok értékcsökkenése körében kell értékelni. Hivatkoztak arra, hogy a bázisállomás felépítése és működése veszélyes üzemi tevékenységnek minősül. A keresetlevél előterjesztésére 2010. október 5-én került sor.

Az alperes elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő. Előadása szerint a torony 2004 végén felépült, 2005 év elejére az antennákat felszerelték és a tornyot bekapcsolták az országos hálózatba. Hivatkozott arra, hogy a hasonló perekben eljárt bíróságok döntései alapján az ingatlanok forgalmi értékének csökkenése, mint kár, a torony felépítéséhez köthető és nem a használatbavételi engedély kiadásának időpontjához. Érdemi nyilatkozata alapján a torony létesítése és működése nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek, és a bázisállomás a felperesi ingatlanok forgalmi értékét nem csökkentette.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást az alperes elévülési kifogása folytán, hogy a károsodás mikor következett be, és a kártérítési igény mikor vált esedékessé. A felperesek által sem vitatottan a bázisállomás 2004 őszén felépült és az antennák felszerelése 2004 végén megtörtént. Az alperes előadásából kitűnik, hogy 2005 januárjában a sugárzást megkezdte. Az ítélet az állandó bírói gyakorlatra is figyelemmel megállapította, hogy a torony felépítésének időpontja az elévülés kezdete, amely 2004 őszére tehető. Felperesek ingatlanaiban az értékcsökkenés, a kár ekkor keletkezett, így a 2010 májusában az alpereshez intézett felszólító levelük nem volt alkalmas az elévülés megszakítására. A felperesek olyan körülményre nem hivatkoztak, amelyből az elévülés nyugvásának megállapítására lehetett volna következtetni, így a 2010. október 5-én történt igényérvényesítés elkésett, a kártérítési igény elévült. Mindezek alapján a per érdeméhez tartozó jogkérdést nem vizsgálta és e körben a kiegészítő szakértői vélemények beszerzése iránti bizonyítási indítványokat mellőzte.

A fellebbezések tartalma

Mobiltelefon. Mindenkinek kényelem, némelyeknek veszteség is lehet

Az elsőfokú ítélet ellen az I-XCVI. rendű felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérték, valamint, hogy keresetüknek a bíróság adjon helyt. Álláspontjuk szerint a kártérítési igény érvényesítésének lehetősége a torony szabályszerű működésének megkezdésével nyílt meg. Az alperesi létesítmény megépítését megelőzően a helyi önkormányzat lakossági fórumot nem tartott, nem volt tudomásuk arról, hogy az alperes mobilátjátszó-tornyot akar építtetni lakóterületük közvetlen közelében. A kiadott építési engedélyről sem értesültek. A torony működésének megkezdéséről ismereteik nem voltak, ezért nem a felépítés időpontjától vált esedékessé az igényérvényesítés, hanem 2008-tól kezdődően a működési engedély kiadásának időpontjától. Az alperes egyoldalúan állította és dokumentumokkal nem igazolta, hogy 2005-ben a sugárzást megkezdte, és ha ez ténylegesen megvalósult, illegális üzemeltetésnek minősül, amelyre mint saját felróható magatartására, eredményesen nem hivatkozhat.

Tévedett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, amely szerint a 2010 májusában írt felszólításuk az elévülés megszakítására alkalmatlan volt. A kártérítési igényt érdemben kellett volna vizsgálni, ugyanis a periratok és a bíróság által kirendelt ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye egyértelműen igazolta, az átjátszó torony sugárzása és az ingatlanokban bekövetkezett értékcsökkenés között az okozati összefüggés fennáll. Hivatkoztak a testi és lelki egészséghez fűződő alapjog által védett jogaikra, arra, hogy az elektromágneses sugárzásnak az élő szervezetre kifejtett hatását több, független kutatóintézet igazolta, továbbá az alperes maga is szakértő csoportot bízott meg a probléma feltárására.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan.

Az 1959-es Ptk. 324. paragrafusának (1) bekezdése alapján a követelések 5 év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Az 1959-es Ptk. 326. paragrafusának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A dologi jog megsértéséből származtatott, a tulajdonjog háborításával okozott kár megtérítése iránti igények alapvetően kötelmi természetűek és elévülés alá esnek. A felperesek ilyen jellegű kártérítési igényt terjesztettek elő. Az 1959-es Ptk. 360. paragrafusának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, és a kártérítési követelés esedékessé válásával az elévülés megkezdődik.

Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy jelen ügyben a károkozás időpontja és a károsodás bekövetkezésének időpontja megegyezik, és ez a torony felépítésével azonos időpont. Az emberek tudatában félelemérzet alakulhat ki az átjátszó-tornyok közelében és ez a szubjektív emberi értékelés vezethet – a környezetet megváltoztató torony közelében – az ingatlanok értékének csökkenéséhez. Vagyis az ingatlanok értékcsökkenése alapvetően a közvélekedés, a létesítménnyel szembeni ellenérzés miatt következhet be, és nincs köze ahhoz, hogy a torony megkezdte-e már a működését vagy sem, hiszen kívülállók számára ennek időpontja nem is ismert. A felperesek keresetükben az átjátszó-torony felépítése, illetve a sugárzás megkezdése, utóbb – a 46. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatból kitűnően – egyértelműen a torony felépítésének időpontjához kötötték a károsodás bekövetkezését. A beruházás kivitelezése 2004 októberében a megrendelőnek történt átadással befejeződött, így a felperesek az ettől az időponttól számított 5 éven belül érvényesíthették volna igényeiket. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében megalapozottan hivatkozott az e tárgykörben kialakult bírói gyakorlatra, arra, hogy a Kúria iránymutató döntéseiben is a torony felépítéséhez köti az elévülés kezdő időpontját (BH2009. 65. jogeset, BH2006. 172. jogeset). A Legfelsőbb Bíróság ez utóbbi eseti döntésében kifejtette azt az álláspontját is, hogy az elévülési határidő számítása szempontjából nincs jelentősége annak az időpontnak, amikor a torony ténylegesen megkezdte a működését, mert a károsodás bekövetkezésével nem a torony működése folytán, hanem önmagában a torony ottléte miatt, tehát a felépítésétől számítani kellett. Ha a felpereseket kár érte az ingatlanjaikban bekövetkezett értékcsökkenés miatt, akkor a károsodásnak a torony felépítésével kellett bekövetkeznie.

Az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a jogosult a követelését bíróság előtt menthető okból nem tudja érvényesíteni [1959-es Ptk. 326. § (2) bek.]. A helyi önkormányzat előzetes tájékoztatásának, valamint az építésügyi hatósági eljárás és döntés ismeretének hiánya azonban az elévülés szempontjából nem bír jelentőséggel. A felperesek észlelhették a beruházás megvalósulását, az 50 méter magas toronytest felépültét. A megvalósult beruházás látványa okán a követelés érvényesíthetőségének helyzetébe kerültek, vagyis birtokában voltak az igényérvényesítéshez szükséges valamennyi információnak és nem voltak akadályoztatva.

Megalapozatlanul hivatkoztak a felperesek arra is, hogy az alperes nem igazolta a sugárzás megkezdésének időpontját. Az elsőfokú eljárásban csatolt BTS Site Specific Documentation megnevezésű okirat megjelöli a beüzemelési időpontot (2005. január 6.) integrálási jelentéssel (2005. március 11.). A beüzemelés és a sugárzás megkezdésének időpontjához képest is bekövetkezett az elévülés. Téves az a felperesi érvelés, amely szerint a torony működési engedélyének kiadásától, 2008-tól kezdődően nyílt meg a kártérítési követelés érvényesítésének lehetősége, mert álláspontja szerint ezt megelőzően „illegális” üzemeltetés zajlott. Az előzőekben kifejtettek értelmében a fennmaradási engedély kiadása nem tekinthető olyan jogcselekménynek, amelyhez a károsodás bekövetkezte, a kárigény érvényesítése köthető, mert a károsodás a torony felépítésével már bekövetkezett.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

Az 1959-es Ptk. 327. paragrafusának (1) bekezdése alapján a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést, amelynek jogkövetkezményeként a (2) bekezdés értelmében az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik. Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperesek 2010 májusában írt és az alpereshez intézett felszólító levele alkalmatlan volt az elévülési határidő megszakítására, mert az elévülés megszakítása az elévülési határidő alatt következhet be, és a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás a határidő letelte után történt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesek elkésve terjesztették elő keresetüket, így az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári Perrendtartás (Pp.) 253. paragrafusának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. III. 20 089/2013.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/11. számában 173. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

2024. április 23.

A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások versenyre gyakorolt káros hatásai és kivételes körülmények közötti alkalmazhatósága 

A Közbeszerzési Hatóság Elnöke a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás kapcsán hangsúlyozza, hogy az ajánlatkérőknek a közbeszerzési eljárás előkészítése során, az eljárásfajta kiválasztásakor törekedniük kell a gazdasági versenyt támogató beszerzési megoldások és eljárásfajták alkalmazására. Az ajánlatkérők formális indokok alapján nem alkalmazhatnak hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást.