Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkahelyi stressz miatti egészségi problémák az utóbbi években emelkedő tendenciát mutatnak. A WHO előrejelzése szerint 2020-ra a depresszió lesz a munkaképtelenség második leggyakoribb oka. A kérdéssel több nyugat-európai országban már külön törvény foglalkozik és kiterjedt a bírói gyakorlata. Hazánkban a probléma kezelése még gyerekcipőben jár, jóllehet a jogszabályi keretek adottak hozzá.
Munkahelyi stressz Európában
A munkahelyi stressz és annak káros hatásai valamilyen formában szinte minden nap szóba kerülnek. Gyakran hallhatjuk kollégáktól, ismerősöktől, hogy stresszesek egy feladat, határidő vagy éppen a főnök megjegyzése miatt. Tréningekre járunk, ahol megtanulhatjuk, hogy mit tehetünk a stresszhelyzetek megelőzésére és a feszültség oldására. A különböző internetes portálok is ontják az információt ebben a témakörben.
A téma aktualitásáról és a helyzet komolyságáról sokat elárul az a tény, hogy az Egyesült Királyságban a munkahelyi stressz miatt évente 60 millió munkanap esik ki. Több mint bármely más betegség miatt! Németországban a munkahelyi stressz okozta problémák kb. 2 millió munkavállalót érintenek. Hazánkban egyes felmérések szerint minden második (!) munkavállaló valamilyen fokú stressz-hatásnak van kitéve a munkahelyén.
A munkahelyi stressz és annak következménye tehát az Európai Unió versenyképességét komolyan befolyásoló tényező, így azzal munkáltatóként nyilvánvalóan foglalkozni kell. Főként, ha számításba vesszük azt is, hogy az érintett munkavállalók száma évről évre emelkedik.
A hétköznapi példa
A probléma összetettségét a következő – valóságban megtörtént eset – jól megvilágítja.
Még pályakezdő voltam, amikor egy alkalommal egy szakszervezeti tanácsadásra a munkáltatóm és egyben mentorom nem tudott elmenni és engem kért meg arra, hogy helyettesítsem. A megbeszélt időpontra egy ötvenes éveiben járó hölgy érkezett, a férje kíséretében. A hölgy elmondta, hogy néhány hónapja új főnök érkezett a munkahelyére. A problémák ekkor kezdődtek. Rendszeressé váltak a túlórák, a főnök elvárásait egyszerűen képtelenség volt teljesíteni, míg végül egy napon egy közös megegyezést íratott alá vele. Nyugdíj előtt nem sokkal gyakorlatilag fillér nélkül utcára került.
Az asszony és a férje nagyon el voltak csüggedve. Jobb híján – miután azt láttam, hogy a jog eszközével a gondjukon nem tudok segíteni – rákérdeztem, hogy hogyan is néztek ki a mindennapok közvetlenül a munkaviszony lezárása előtt. A férj, aki addig nem igen szólt, felkapta a fejét, és a lényeget a következő szavakkal fejezte ki:
– Ügyvédnő kérem, a feleségem az elmúlt hónapokban háziasszonyként gyakorlatilag összeomlott. – közölte tömören és ezzel rá is mutatott egy nagyon fontos összefüggésre, a munka és a magánélet, a munkahelyi stressz és a családi problémák szoros kapcsolatára.
A stressz hatásai
A fenti történet is jól mutatja, hogy mi minden lehet stresszor a munkahelyen. Feszültséget okozhat a munkavállalókban a feladatok nagy mennyisége, az időkényszer, a rendszeres túlórák. Gyakori stressz forrás, hogy nem megfelelő munkakörülmények között – például erős zajban, fény- vagy hőhatásnak kitéve – kell a munkavállalónak a napi 8-10 vagy 12 órás munkaidejét letöltenie.
A munkavállalók közérzetét a fizikai körülmények mellett a munkatársakkal való kapcsolat minősége legalább ugyanolyan szinten befolyásolja. A kollegákkal, vagy különösen a vezetővel való rendszeres konfliktusok – folyamatos piszkálódás, alaptalan kritikák, diszkrimináció – jelentős stressz tényező. A szakirodalom ez utóbbi jelenséget a munkahelyi terror – mobbing fogalmi körbe sorolja.
Napjainkban a gyakori munkahelyi változások, a munka és a magánélet összeegyeztetésének nehézsége, a foglalkoztatás és ezáltal a megélhetés bizonytalansága, és ez utóbbi miatt a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzése ugyancsak komoly pszichés megterhelést jelent a munkavállalók számára.
Kutatások igazolják, hogy a krónikus stressz általános betegségkockázatot jelent. Az, hogy kinél konkrétan milyen betegség fog kialakulni, genetikai hajlam függvénye. A tartós munkahelyi stressz folytán kialakulhat gyomor- és bélrendszeri betegség (pl. fekély), szív- és érrendszeri betegségek (pl. vérnyomás problémák, szívritmus zavar). Gyakori, hogy az érintett munkavállalóknál légzőszervi, vagy bőrtünetek, illetve endokrin betegségek (pl. pajzsmirigy alul- vagy túlműködés) jelentkeznek. Súlyosabb esetben depresszió, autoimmun, sőt akár daganatos betegség is előfordulhat.
Fontos továbbá – ahogyan arra a fenti történet kapcsán is utaltam – hogy a munkahelyi stressz nem csak a munkavállaló egészségében, hanem magán viszonyaiban, családi kapcsolataiban is okozhat károkat, elindíthat nemkívánatos folyamatokat. Nem ritka eset, hogy a munkahelyi konfliktusba kerülő munkavállaló néhány hónap múlva már a válópere megindításáról számol be.
Jogi szabályozás
A jelenség érzékelésén és a problémák megállapításán túl nagyon lényeges kérdés, hogy a munkahelyi stresszre és annak egészségi következményeire van-e a jognak válasza. Jelen írásomban a kérdést elsősorban a munkajogi megoldások felől vizsgálom.
Míg Nyugat-Európában például a munkahelyi zaklatásról, lelki bántalmazásról (mobbing) külön törvény rendelkezik és a kérdésnek kiterjedt bírói gyakorlata van, hazánkban ez a problémakör és a foglalkoztatás kapcsán a pszicho szociális kockázatok értékelése, mint követelmény csak néhány éve – az ezredforduló után – jelent meg jogszabályi szinten.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvénybe (Mvt.) 2008-ban került a pszicho szociális kockázatok fogalom beillesztésre, amely a törvényi meghatározás szerint a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (Mt.) ugyan a munkavállalót a munkahelyén érő negatív pszichés hatások és azok következményei nincsenek kifejezetten nevesítve, az általános magatartási követelményekből (Mt. 6–8. §) és egyes konkrét előírásokból ugyanakkor levezethető, hogy a munkavállaló egészségét, emberi méltóságát, magánéletét aránytalanul sértő munkáltatói magatartás tilalmazott.
A munkáltató alapvető kötelezettségei között mondja ki a törvény, hogy biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit [Mt. 51. § (4) bek.]. A munkaidő-beosztás kapcsán az Mt. ezt a munkáltatóval szemben támasztott elvárást külön megismétli [Mt. 97. § (1) bek.].
Lényeges továbbá, hogy a munkavállaló az egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztető munkáltatói utasítást megtagadhatja [Mt. 54. § (2) bek.]. Súlyosabb esetben – például rendszeres és ellentételezés nélküli túlórák elrendelése miatt – akár az azonnali hatályú felmondás jogával is élhet, amelyhez kapcsolódóan a munkáltatótól a felmentési időre járó távolléti díját és a munkaviszony hossza alapján járó végkielégítését követelheti [Mt. 70.§, 77–78. §].
Amennyiben a munkavállalót a munkahelyi stressz következményeként igazolhatóan egészségkárosodás éri, az emiatti vagyoni és nem vagyoni kára megtérítését munkaügyi per keretei között követelheti (Mt. 166.§).
A fentiekből is látható tehát, hogy jogszabályi szinten a magyar munkavállalók sem részesülnek alacsonyabb szintű védelemben, mint például a nyugat-európai társaik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a munkahelyi stressz témakörnek hazánkban még nincs kiterjedt bírói gyakorlata, viszonylag ritka az ilyen típusú egészségkárosodások miatt a munkáltatók anyagi elmarasztalása.
Ennek hátterében a megítélésem szerint alapvetően két dolog áll. Az egyik a munkaviszony jogi természetéből következő alá-fölérendeltségre és vélhetőleg a munkáltató szigorú utasítási és ellenőrzési jogára visszavezethetően kialakult azon bírói szemlélet, miszerint a munkavállalónak viszonylag sok mindent kell tolerálnia. A jelenlegi bírói gyakorlat a munkahelyi konfliktusokat – laikus szemmel már súlyosabbnak ítélt helyzetekben is – hajlamos a munkaviszony természetes velejárójának tekinteni.
A másik probléma az egyes betegségek és a munkahelyi stressz közötti ok-okozati összefüggés egyértelmű orvosi megállapíthatóságának, illetve annak a szakvéleményekben való konkrét megjelenésének a hiánya okozza. Ez azzal a korábban már említett ténnyel áll összefüggésben, hogy a munkahelyi stressz folytán jellemzően olyan betegség alakul ki, amelyre az érintett személy genetikailag egyébként hajlamos volt. Éppen ezért nehéz azt megállapítani, hogy a betegség milyen mértékben tekinthető sorsszerűnek és ehhez képest mennyiben játszott közre a kialakulásában a munkahelyi megterhelés.
A tapasztalataim szerint a jelen írás keretében tárgyalt jogi igények érvényesítésének sikerét munkavállalói oldalon nagy mértékben elő lehet mozdítani azzal, ha az érintett munkavállaló az őt ért sérelmeket a munkaviszony fennállása alatt írásban rögzíti és az azt tanúsító iratokat (pl. e-maileket) megőrzi, valamint ha a jelentkező egészségi problémák kapcsán a munkahelyi stressz, lelki bántalmazás ténye és az ok-okozati összefüggés az orvosi dokumentációban egyértelműen rögzítésre kerül. A munkavállalói állítás önmagában – konkrétumok és bizonyítékok nélkül – a munkaügyi per sikeréhez jellemzően kevésnek bizonyul.
A munkáltatók számára a munkahelyi stresszből származó problémák – teljesítményromlás, megszaporodó betegállományok, egészségkárosodás miatti jogi eljárások – megelőzésére a konkrét jogszabályi előírások szó szerinti betartásán túl a munkavállalókat összességében érő megterhelés folyamatos nyomon követése és értékelése, a konfliktusok, nem kívánt vezetői és munkavállalói magatartás időben történő kezelése, illetve szankcionálása javasolható.
„A lelki egészségnek két kritériuma van:
képesség a munkára és képesség a szeretetre.”
(S. Freud)
