A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésébe foglalt előreláthatósági korlát szabályának tényállási elemeiről

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az előreláthatósági korlát szabályának lényege könnyen összegezhető akként, hogy a szerződésszegő csak a szerződéskötéskor előrelátható károkat tartozik megtéríteni. Kérdés ugyanakkor, hogy mikor, milyen körülmények között mondható egy adott kárfajtáról, kártípusról, hogy az a szerződéskötéskor előrelátható volt. A szerző[1] tanulmányában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) előreláthatósági korlátjának szabályát – a miniszteri indokolásra is tekintettel – tényállási elemei alapján elemzi, külön figyelemmel az előreláthatósági korlát jogpolitikai céljaira, illetve a common law gyakorlatára.[2]

1. Az előreláthatósági korlát szabályának tényállási elemei

[1] A Ptk. 6:143. § (2) bekezdése kimondja, hogy „a szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt”. A rendelkezést tényállási elemeire bontva a következő pontokban az alábbiak szerint elemzem.

1.1. „... a szerződésszegés következményeként ...”

[2] A szerződésszegés következményeként fordulatból egyértelműen következik, hogy a károsult csak akkor követelheti a kárának a megtérítését, ha a kár és a szerződésszegő magatartás között ok-okozati összefüggés áll fenn, a kár tehát a szerződésszegés következménye, de a bekövetkezett károk közül csak az(ok) térítendő(k) meg, amely(ek) előrelátható(ak) volt(ak). Az előreláthatósági korláttól függetlenül az okozatosságot tehát továbbra is vizsgálni kell mint felelősségalapító feltételt. Kérdés ugyanakkor, hogy szerződésszegésért való felelősség körében az előreláthatósági korlát mellett milyen szerep jusson az okozatosságnak. A kettő viszonyát illetően akként foglalok állást, hogy az okozatosság vizsgálata alapvetően a ténybeli okozatosság, illetve a logikai vagy általános tapasztalati tételek, törvényszerűségek (vagy ahogyan a common law irodalmában megjelenik: a józan ész) alapján lenne leginkább a megfelelő, a megtérítendő károk körének meghatározása pedig már az előreláthatósági korlát segítségével. A common law gyakorlata azt mutatja, hogy az előreláthatósági szabály természetének (az előreláthatóság fogalmát a common law nem okozatossági tartalommal tölti ki!) valójában inkább ez a „munkamegosztás” felel meg.[3] Az előreláthatósági korlát ugyanis kockázati kategória,[4] arra vonatkozik, hogy az üzleti forgalomban milyen veszteségekkel kell számolni. Egy ilyen értelmezés mellett szóló érv lehet az, hogy a miniszteri indokolás is akként jellemzi az előreláthatósági korlátot, hogy az alkalmas „jogi eszköz a szerződésből eredő piaci és egyéb kockázatoknak a szerződő felek közötti igazságos megosztására”, illetve hogy „az előreláthatósági klauzula rugalmas eszköz a bíró kezében a szerződésszegés következtében előállott elmaradt hasznok és a következménykárok felek közötti megosztásához, és jobban illik a szerződési jogi szemlélethez, a piaci megfontolásokhoz, az üzleti gondolkodásmódhoz”.[5] E helyütt indokolt felidézni, hogy a Ptk. kodifikációja során a Kodifikációs Bizottság (már a koncepció kialakításakor) a szerződési jog vezérmotívumaként határozta meg, hogy – tekintettel arra, hogy a szerződés a felek kölcsönös kockázatvállalásával jár – a szerződési jog szabályainak a kockázatok minimalizálását és igazságos elosztását kell szolgálniuk a szerződéskötéstől a teljesítésig (szerződésszegésig).[6] A változtatás indokaként hangsúlyosan került kiemelésre, hogy „a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése kockázatelosztást, és nem az egyéni hiba szankcionálását kell hogy jelentse”.[7] Szerződésszegési kárfelelősségi jogunkra nézve ez tehát azt a változást hozta magával a jogpolitikai célkitűzéseket illetően, hogy a korábbi hagyományos felelősségi felfogás helyébe a kockázatelosztás[8] elve lépett. Az említett jogpolitikai célok alaposabb megismeréséhez járulhatnak hozzá az előreláthatósági korláthoz kapcsolódó joggazdaságtani elemzések, illetve a common law irodalma és mintegy 160 éves joggyakorlatának tanulságai.

[3] A common law szerint az előreláthatósági szabály lényege abban áll, hogy az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket a szerződésszegő félnek mindig meg kell térítenie, a szokatlan kárkövetkezményeket csak akkor, ha az adott kockázatot a szerződéskötés időpontjában a szerződésszegő fél ténylegesen ismerte, mert a másik szerződő fél a tudomására hozta ezeket, és ezen kockázatok ismeretében, e kockázatokat elfogadva szerződött. Hugh Beale ezt akként magyarázza, hogy az előreláthatóság (kiemelés tőlem: diszpozitív) szabálya a kockázatok kölcsönös elosztásának elvén alapul: míg a szokásos kár megtérítésének szabálya a károsultnak, addig a szokatlan kár megtérítésének szabálya a szerződésszegőnek kedvez[9] (lásd részletesebben: 1.7. pont). Az előreláthatósági korlát szabályának hazai adaptációja során követendőnek tartom ezt a common law szemléletet, különös tekintettel arra, hogy maga a miniszteri indokolás is hangsúlyozza egyrészt, hogy „[...] az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket a szerződésszegő félnek mindig meg kell térítenie. A konkrét szerződés szokatlan kockázatát viszont a szerződésszegő félnek csak akkor kell viselnie, ha az adott kockázatot a szerződéskötés időpontjában ténylegesen ismerte, előre látta”, másrészt, hogy „az előreláthatósági korlát fő célja a szokatlan, előre nem látható, rendkívüli és ezért előre nem is kalkulálható károk kizárása”.[10]

Az általános közigazgatási rendtartás - jogszabálytükör

 A jogszabálytükör párhuzamos szerkesztésben mutatja az új és a régi törvény tartalmilag szinkronizált rendelkezéseit. Ezzel a szerkesztéssel egyértelművé, jól láthatóvá válik a két törvény közötti különbség és azonosság is

Megrendelés >>

1.2. „...a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt...”

[4] A törvény a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk és az elmaradt vagyoni előny megtérítendő mértékét a szerződéskötéskor előrelátható károkra korlátozza. Maga a miniszteri indokolás illeti a „jogosult egyéb vagyonában bekövetkezett kárt” következménykár névvel, s ezzel a következménykár fogalmát tehát annyiban meg is határozza, hogy azt a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kártól („tapadó kártól”) elkülöníti, és a „jogosult egyéb vagyonában bekövetkezett kár”-ként definiálja, úgy, hogy a következménykárt a kárkövetkezmények egyik, az elmaradt haszontól különböző fajtájának tekinti.[11] A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésének szempontjából a következménykár alatt tehát csak a jogosult vagyonában bekövezetezett tényleges károkat, illetve költség típusú károkat kell érteni. Ilyen károknak minősülhetnek például a jogosult egyéb vagyontárgyainak sérelmében, értékcsökkenésében jelentkező károk, ezek megjavítására fordított költségek, a jogosult személyében bekövetkezett sérülések miatt a jogosultat ért károk, a kárelhárítás és a kárenyhítés költségei (amennyiben nem a szerződés tárgyával kapcsolatban merülnek fel), az eljárási és ügyvédi költségek, illetve az úgynevezett felelősségi károk is. Felelősségi kárként jelennek meg a gyakorlatban mindazon károk, amelyek megtérítésére a kötelezett szerződésszegésével okozati összefüggésben a jogosult a vele szerződéses kapcsolatban álló további jogosultakkal (vevő, megrendelő stb.) szemben (kontraktuális alapon) vagy akár harmadik személyekkel szemben deliktuális alapon helytállni tartozik. Ugyanilyen megítélés alá esik a kötbérfizetési kötelezettség is. A Ptk. 6:143. § (2) bekezdése a következménykártól különböző, önálló kárfajtaként nevesíti az elmaradt hasznot. Elmaradt haszonként térítendő meg például a továbbeladási veszteség, az üzemleállásból, a termeléskiesésből, illetve a bevételkiesésből fakadó profitveszteség, a kiesett munkabér vagy más jövedelem, a piacvesztésből eredő károk stb.

[5] A következménykár terminológia nem régóta van jelen jogirodalmunkban, joggyakorlatunkban. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) hatálya alatt a következménykár mint terminus technicus a magyar jogi szaknyelvben alapvetően a hibás teljesítés és a termékfelelősség jogintézményéhez kapcsolódóan, az uniós irányelvek átültetésével egyidejűleg jelent meg. Meg kell jegyezni azonban, hogy az 1959-es Ptk. 310. §-ához kapcsolódó hibás teljesítési joggyakorlatunk ismerte az e kárfajtának megfelelő kártípusokat. A magyar bíróságok kezdetben nem illették külön elnevezéssel ezeket a típusú károkat, de jogalapjukban elkülönítették a hibás teljesítés eredményeként a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett vagyoni érdeksérelemtől (az ún. tapadó károktól), s később a járulékos kár, illetve a többletkár kifejezések alkalmazása terjedt el rájuk. E károk alatt pedig olyan károkat értettek, amelyek a hibával ok-okozati összefüggésben a jogosult személyében, egyéb vagyontárgyában, illetve vagyonában keletkeznek. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy míg a korábbi joggyakorlat szerint a járulékos kár/többletkár/következménykár fogalmába beletartozott, annak elemét képezte az elmaradt haszon is, addig a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében az elmaradt haszon a következménykártól különböző kárfajtaként került kodifikálásra.

aláírás

A szerződésszegés következményeként fordulatból egyértelműen következik, hogy a károsult csak akkor követelheti a kárának a megtérítését, ha a kár és a szerződésszegő magatartás között ok-okozati összefüggés áll fenn, a kár tehát a szerződésszegés következménye, de a bekövetkezett károk közül csak az(ok) térítendő(k) meg, amely(ek) előrelátható(ak) volt(ak)

[6] A magyar jog következménykár fogalma kapcsán indokolt hangsúlyozni azt is, hogy a következménykár és a common law-ból ismert, illetve innen a nemzetközi kereskedelmi szerződési gyakorlatba átszűrődő consequential loss tartalmukban nem fedik egymást. A consequential loss kapcsán végzett kutatásaimból kitűnik, hogy a common law-ban a consequential loss egy bizonytalan tartalmú jogi fogalom; hol a szokatlan károk szinonimája, hol pedig valamilyen kárfajtaként (pl. elmaradt haszon, avagy jogosult vagyonában bekövetkezett kár) tűnik fel. A magyar jogalkalmazó számára fontos ezért, hogy az angol nyelven íródott szerződésekben a consequential losst kizáró szerződési kikötések értelmezése során erre tekintettel legyen. Lényeges tehát annak tisztázása egy adott szerződés esetében, hogy milyen károkért is zárják ki a felelősségüket a szerződésben a felek.[12]

[7] A common law-ban és a nemzetközi jogegységesítő dokumentumokban nem jelenik meg önálló szabályként a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár szabálya. A Ptk. szerint az előreláthatósági korlát szabálya nem alkalmazható a Ptk. 6:143. § (1) bekezdése szerinti, a miniszteri indokolásban tapadó kárnak nevezett kár esetében. Az 1959-es Ptk. hatálya alatt a tapadó kár fogalom használata a hibás teljesítési gyakorlatban terjedt el a szolgáltatás hibájában megnyilvánuló, értékcsökkenést eredményező, illetve kijavítási költségként jelentkező teljesítési érdeksérelem megjelölésére. Az ilyen típusú károk a Ptk. hatálya alatt is tapadó kárként minősülnek. Az 1959-es Ptk. hatálya alatt a tapadó kár-következménykár felosztás a dologszolgáltatásokhoz kapcsolódóan volt tekinthető bevett kártipizálási módnak.[13] Ahogy arra egy korábbi munkámban[14] már utaltam, a nemdolog-szolgáltatások esetében, tehát olyan szerződési jogviszonyokban, ahol a jogviszonynak csak közvetlen tárgya van, álláspontom szerint nincsen tapadó kár, s mivel maga a miniszteri indokolás is utal az előreláthatósági korláttal összefüggésben a szokásos, illetve a szokatlan kárkövetkezményekre, ezért a common law ez irányú gyakorlata megfelelően adaptálható a Ptk. előreláthatósági szabályának majdani alkalmazása során.

1.3. „... olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja ...”

[8] A miniszteri indokolás világossá teszi, hogy a kontraktuális felelősség tényálláselemei, a tényálláselemek bizonyítására vonatkozó szabályok és elvek - a szigorúbb kimentéstől eltekintve - változatlanok, vagyis a szerződésszegést, a kár beálltát és mértékét, valamint a szerződésszegés és a kár közötti ok-okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania.[15]

[htmlbox civil_konferencia]

[9] A Ptk. szövegéből egyértelműen következik is, hogy az előreláthatósági korlát felelősségalapító feltétel, és ezért a bizonyítási teher a károsulton van. A miniszteri indokolás is kiemeli, hogy „a károsultat terheli a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a szerződésszegő fél a szerződésszegés kárkövetkezményeit mennyiben látta előre, illetve kellett, hogy előre lássa”.[16] Vékás Lajos szerint ezt a megoldást támasztja alá az előreláthatósági korlát alapgondolata: a későbbi szerződésszegő félnek már a szerződéskötéskor ismernie kell a szerződésből rá háruló kockázatot. Ezzel pedig ellentétes volna egy olyan vélelem felállítása, hogy a szerződésszegő fél a szerződéskötéskor az egész bizonyított kárral számolt, vagy azzal legalábbis számolnia kellett.[17] Fuglinszky Ádám rámutat arra, hogy amennyiben a szerződő fél a kockázatról tájékoztatja szerződő partnerét, arra – egy esetleges jogvitára gondolva – lehetőség szerint bizonyítható formában kerüljön sor. Fuglinszky hangsúlyozza azt is, hogy a jogkérdés (a kötelezett helyében ésszerűen és gondosan eljáró személy mit láthatott előre) ténybeli alapjait illetően szintén a jogosultat terheli a bizonyítás. Az elvárható előreláthatóság szintjének a meghatározása a ténybeli információk alapján pedig a bíróság feladata kell, hogy legyen.[18]

Csöndes Mónika teljes cikkét elolvashatja a Polgári Jog folyóirat 2017/2. számában.

Lábjegyzetek:

[1] Adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Kar, Pénzügyi, Számviteli és Gazdasági Jogi Intézet, Gazdasági Jogi Tanszék, kúriai főtanácsadó.

[2] A tanulmány előzményét illetően lásd: Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. Eötvös, Budapest, 2016.

[3] Lásd részletesebben: Csöndes Mónika: A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlátjáról. Polgári Jog, 2016/7-8. sz., [2]-[18] bekezdéspont (https://uj.jogtar.hu/#doc/db/193/id/A1600702.POJ/ts/10000101/)

[4] Eörsi Gyulának fontos megállapítása az, hogy ez az előreláthatóság nem vétkességi, hanem kockázati kategória, és arra vonatkozik, hogy az üzleti forgalomban milyen veszteségekkel kell számolni. Lásd: Eörsi Gyula: A szerződésszegési kártérítés korlátozásáról. Magyar Jog, 1974/3. sz., 143. o.

[5] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7.a. pont. 586. o., 7.c) pont 588. o.

[6] Vékás Lajos: A szerződési jog elvi kérdései. In Vékás Lajos: Parerga. Dolgozatok az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. HVG-ORAC, Budapest, 2008, 271-272. o.

[7] Vékás Lajos: A szerződési jog elvi kérdései. In Vékás Lajos: Parerga. Dolgozatok az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. HVG-ORAC, Budapest, 2008, 271-297. o.; Kemenes István - Vékás Lajos: Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért. Az 5:121. §-hoz fűzött magyarázat. In Vékás Lajos: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. CompLex, Budapest, 2008, 809. o.

[8] Az, hogy ez a felfogás korábban sem volt idegen már az ítélkezési gyakorlattól, jól mutatja a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 1. pontjában található azon érvrendszer, amely a szerződési kockázatot a szerződési jog szabályrendszerébe helyezve, illetve a szerződési szinallagma szempontjából értékeli, elemzi: A szerződési jog alapvető elve a pacta sunt servanda, amely a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését követeli meg a felektől azzal a tartalommal, ahogyan a szerződéskötéskor megállapodtak. A szerződés lényegéhez tartozik, hogy a szerződés megkötésekor a szerződéssel elérni kívánt előnyök érdekében mindkét (mindegyik) fél önként többletkockázatot vállal, azt, hogy a tevékenységi, ellenőrzési köréhez tartozó körülményekért a másik fél irányában helytáll, ennek fejében viszont számíthat arra, hogy a másik felet is terheli ugyanez a kötelezettség. A szerződésben a felek kölcsönösen felvállalják a rendes (normális) üzleti kockázatot, amely nem más, mint a szerződéskötést követő változások lehetőségének, esélyének felmérése, mindezeknek a szerződéses ellenértékben történő kalkulálása és a saját érdekkörhöz tartozó üzleti kockázat viselése [...].

[9] Beale, H. G.: Remoteness of Damage. In Beale, H. G. (ed): Chitty on Contracts. Volume I. 30th ed. Common Law Library. Sweet & Maxwell, London, 2008. 26-051 szélszám.

[10] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7.c) pont 588. o.

[11] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. A szerződésszegés általános szabályai. 7.c) pont 588-589. o.

[12] Lásd részletesebben: Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. Eötvös, Budapest, 2016, 257-274. o.

[13] Lásd részletesebben: Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. Eötvös, Budapest, 2016, 275-282. o.

[14] Lásd részletesebben: Csöndes Mónika: A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlátjáról. Polgári Jog, 2016/7-8. sz., [28]-[29] bekezdéspont (https://uj.jogtar.hu/#doc/db/193/id/A1600702.POJ/ts/10000101/)

[15] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7.a. pont. 586. o.

[16] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7c) pont 590. o.

[17] Vékás Lajos: Előreláthatósági klauzula szerződésszegésből eredő kártérítési igényeknél. In Eörsi Gyula emlékkönyv. HVG-ORAC, Budapest, 2002, 232-234. o.

[18] Fuglinszky Ádám: A szerződésszegés. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Második, átdolgozott, bővített kiadás. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 286-287. o.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!