Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az idei visegrádi I. Wolters Kluwer Jogi Konferencia kártérítési jogi szemináriumának előadásai egyértelművé tették, hogy a felelősségi szabályok átalakítása az új Ptk. egyik alapvető újdonsága, amely lényegében valamennyi magánjogi jogviszony körében kiemelt jelentőséggel fog bírni.
Az I. Wolters Kluwer Jogi Konferencia kártérítési jogi szemináriumán Kovács Kázmér levezető elnöksége mellett Csehi Zoltán, Lábady Tamás és Bán Dániel vitatták meg az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) kártérítési jogának egyes aspektusait.
Csehi Zoltán előadásában három kérdésre fókuszált: a szerződésszegés fogalmára, a felelősség korlátozására és a non-cumul új szabályára. Kiindulópontként rögzítette, hogy míg a régi Ptk. csak a szerződésszegés nevesített eseteit szabályozta, addig az új kódex már definiálja a szerződésszegés fogalmát. A 6:137. paragrafus értelmében a szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása. A szerződésszegés általános szabályai a régi Ptk.-nál tágabb eszköztárat biztosítanak a fél számára. E körben szabályozza például a Ptk. a közbenső és az előzetes szerződésszegést, és itt jelenik meg a bírói gyakorlatban korábban is létezett fedezeti vétel szabálya is. A törvénykönyv ezen túlmenően általános jelleggel biztosítja a visszatartás jogát.
Csehi Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy az új Ptk. a korábbinál tágabb körben teszi lehetővé a felelősség korlátozását. Már csak a szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötést szankcionálja semmisséggel. Az új kódex a felelősség korlátozásának és kizárásának érvényességéhez már nem várja el, hogy a szerződés az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlítse. Az előadó ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a felelősség kizárása nem csupán kifejezett rendelkezéssel lehetséges. Ha a szerződéskötéskor a fél valamely körülményről a másik felet tájékoztatja (pl. az eladott dolog hibája), akkor az adott tény felmerülése nem eredményez szerződésszegést, ezért e körben értelemszerűen kártérítési igény sem érvényesíthető.
Végül az előadó az új Ptk. úgynevezett non-cumul szabályára hívta fel a figyelmet, amely szerint a jogosult kártérítési igényét a kötelezettel szemben akkor is a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti, ha a kár a kötelezett szerződésen kívül okozott károkért való felelősségét is megalapozza. A szabály relevanciáját a kontraktuális és a deliktuális felelősségi rezsim különválasztása adja, hiszen az új Ptk. alapján már nem csupán elméleti, hanem tényleges gyakorlati jelentőséggel bír majd, hogy a felperes szerződésszegéssel vagy szerződésen kívül okozott kár megtérítését követeli-e.
Bán Dániel azt vizsgálta, hogyan alakul a felelősség érvénytelen szerződés esetén. Az előadó rámutatott: e körben az új Ptk. jelentős változást hozott. A kiindulópont az, hogy az érvénytelen szerződés megkötésével a másik félnek okozott károkat a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni. Ha a szerződés akár a felek, akár a bíróság beavatkozása eredményeként érvényessé válik, akkor az ezt követő szerződésszegéseket már a kontraktuális felelősség szabályai szerint kell megítélni.
További kártérítési tényállás a restitúciós kötelezettség megszegésével kapcsolatos kártérítési tényállás. Kárveszélyviselés esetén – az érvénytelen szerződéssel kapcsolatban is – a kárveszély a teljesítő félről a másik félre száll át. Kárfelelősség esetén az egyik a fél a restitúciós kötelezettségének azért nem tesz eleget, mert e kötelezettségét a másik fél felróható magatartása zárja ki. Tehát az új Ptk. normatív letisztulást hoz.
Amíg a régi Ptk. csak a harmadik személyekkel szembeni kártérítési kérdéseket szabályozta, addig az új Ptk.-ban az intern, a felek egymás közötti viszonyában vizsgált kártérítési felelősség önálló szabályozást kapott.
A felelősségi szabályok átalakítása lényegében valamennyi magánjogi jogviszony körében kiemelt jelentőséggel fog bírni
Az előadó felhívta a figyelmet: a Ptk. kizárja, hogy megtámadhatja a szerződést az, aki tévedését felismerhette vagy a tévedése kockázatát egyébként elvállalta. E körben a kódex azon alapul, hogy aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (pl. a szerződéskötést megelőző írásbeli tájékoztatás elolvasásával a tévedését felismerhette volna), azt a jog elzárja a tévedés miatti érvénytelenségre való hivatkozástól.
Az érvénytelen szerződés megkötésével a másik félnek okozott kárt az általános deliktuális szabályok szerint kell megállapítani. Ha az érvénytelenséget okozó a magatartását kimenti, akkor a másik félnek a szerződéskötésből eredő kárát kell megtérítenie. E körben a Ptk. az érvénytelenség okozását tekinti önálló kártérítési tényállásnak, amely a kártérítési kötelezettséget megalapozza.
|
HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven |
|---|
|
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. |
A Ptk. különbséget tesz e körben a szerződés megkötésével okozott és a szerződéskötésből eredő károk között. A szabályozás célja, hogy olyan helyzetbe hozza a másik felet, mintha az érvénytelen szerződést nem kötötte volna meg. A szerződéskötésből eredő kár a szűk értelemben vett negatív interesse körébe tartozik. Az érvénytelenség okozásának kérdésekor azt kell vizsgálni, hogy az érvénytelenség oka melyik szerződő fél ellenőrzési körében merült fel.
A 6:115. paragrafus (2) bekezdése két kártérítési normát tartalmaz. A megkötéssel kapcsolatos károkat – felróhatóság alapján – a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni. De ha az érvénytelenséget okozó fél mentesül, akkor az objektív alakzat alapján a szerződéskötésből eredő károkat kell megfizetnie.
A szerződés megkötésével összefüggő károkért a fél két esetben vonható felelősségre: ha az érvénytelenségi okról tudott vagy tudnia kellett volna, vagy ha ő maga idézte elő. Az érvénytelenség okozásának tényéhez az új Ptk. automatikus objektív helytállási kötelezettséget kapcsol. Emögött két nagyon fontos, a szerződésszegéshez kapcsolódó jogi gondolat húzódik, a felróhatóságtól elszakított felelősség és a kockázatelosztási szempontok fokozott figyelembe vétele.
Lábady Tamás a sérelemdíj, a károkozás jogellenessége és az előreláthatóság kérdéseit vizsgálta előadásában. Az előadó szerint a sérelemdíj komoly problémát jelenthet a bírói gyakorlatnak. A sérelmek nem károk, mert nem reparálhatóak, ezért a személyiségi jogok megsértésének szankciójaként funkcionálnak. A Ptk. normaszövegéből az következik, hogy minden személyiségi jogsértés megállapítása esetén – akármilyen súlyú is a jogsértés – sérelemdíj jár. Ez azonban nagyszámú perekhez vezethet, amelyekben a bíróságoknak bagatell sérelemdíjakat kellene megítélniük. Az előadó szerint ezért indokolt lenne, ha a bíróságok ilyen esetekben a sérelemdíj iránti igényt elutasítanák, és csupán az adott ügyben alkalmazható objektív szankciót (például megállapítás, eltiltás) szabnák ki. Sérelemdíj megítélése esetén a sérelemdíj összegét úgy kell megállapítani, hogy az az elégtétel és a kompenzáció funkcióját betöltse és egyúttal preventív hatást eredményezzen.
A deliktuális felelősség általános szabályai körében – a régi Ptk. alapján kialakult vitát lezárva – az új Ptk. rögzíti, hogy a törvény tiltja a jogellenes károkozást, és minden károkozás jogellenes. A károkozás jogellenessége alóli kivételeket a Ptk. taxatívan meghatározza. Ezen okokkal kapcsolatban az előadó az alábbiakat jegyezte meg:
– a károsult beleegyezése valójában nem beleegyezés, hanem a kár kockázatának az elvállalása a károsult részéről;
– a jogos védelem esetén a szükségesség vizsgálandó, azonban mentesülhet a fél a felróhatóság hiányának bizonyításával is;
– a jogszabály által megengedett magatartással okozott kár esetén a jogellenességet a Ptk. csak akkor zárja ki, ha a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi. Ezzel kapcsolatban Lábady Tamás rámutatott, sok vitát okozott – elméletben és a gyakorlatban egyaránt – az úgynevezett jogági jogellenesség függetlenségének kérdése: jogellenes-e a károkozás, ha az adott magatartást ágazati jogszabályok jogszerűnek tekintik? Az új Ptk. válasza erre egyértelmű igen: a magánjogi jogellenesség független a közjogi jogellenességtől.
Az előreláthatósággal kapcsolatban az előadó arra utalt, hogy az új Ptk. a »reasonable man« koncepcióra épít, amikor új szabályként rögzíti, hogy nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Lábady Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy az előreláthatóság fogalma három különböző tényállásban is megjelenik az új Ptk.-ban: az okozati lánc elvágásának eszközeként, szerződéses károkozás esetén a kimentés hármas konjunktív feltételei körében, végül pedig a nem tapadó károk esetén a kártérítés mértéke kapcsán.
Összegzésképp elmondható, az előadások egyértelművé tették, hogy a felelősségi szabályok átalakítása az új Ptk. egyik alapvető újdonsága, amely lényegében valamennyi magánjogi jogviszony körében kiemelt jelentőséggel fog bírni. Tekintettel a számos változásra, e körben várhatóan több kérdésben is eltérő értelmezések megjelenése várható.
