A Ptk. módosítás nyomában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2016. május 5-én került sor a Budapest Marriott Hotelben a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda által szervezett üzleti reggelire, melynek címe „Mely pontokon szükséges módosítani a Ptk. szabályozását?” volt.


A beszélgetés résztvevői Hetényi Kinga (irodavezető partner, Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda), Szalóki Gergely (ügyvéd, banki finanszírozási csoport vezetője, Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda) és Bodzási Balázs (igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkár, Igazságügyi Minisztérium) voltak. A szakmai beszélgetésnek természetesen mi sem adhatott volna nagyobb aktualitást, mint az, hogy 2016. május 3-án Trócsányi László igazságügyi miniszter az Országgyűlés elé terjesztette, az új Polgári Törvénykönyvet érintő módosítást.

Amíg a szakma most kezdi csak feldolgozni és realizálni a beterjesztett módosítást, mely az előzetesen tervezett változtatásokhoz képest jelentősen szűkebb terjedelmű, és nem novelláris jellegű, addig az üzleti reggeli résztvevői első kézből hallgathatták meg Bodzási helyettes államtitkár úrtól a módosítás hátterét.

A Polgári Törvénykönyv esetleges módosításával kapcsolatban – mutatott rá Hetényi Kinga – az egyik legélénkebben végigkísért kérdése volt, hogy vajon szükség-e változtatni a Ptk. jogi személyekről szóló könyvének diszpozitiv jellegén? A hatályos szabályozás főszabályként a diszpozitivitást deklarálja, mikor kimondja, hogy a jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban eltérhetnek a Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól [Ptk. 3:4. §]. A Ptk. szerint a jogi személy tagjai, illetve alapítói akkor nem térhetnek el a Ptk.-ban foglaltaktól, ha az eltérést a Ptk. tiltja, vagy az eltérés a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, vagy a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza. Hetényi kiemelte, hogy már a pár hónappal ezelőtti javaslat is azt tartalmazta, hogy nem javasolt a diszpozitivitástól való eltérés, hiszen ez azt vonná maga után, hogy a teljes Harmadik Könyvet át kellene írni. Azt államtitkár úr is kiemelte, hogy amikor a tervezet társadalmi, szakmai vitára került, a Kúria részéről nagyon egyértelmű álláspont fogalmazódott meg, hogy a Ptk. Harmadik Könyve ne kerüljön módosításra, a Polgári Jogi Kollégiumban még idő előttinek tartják a módosítást, és úgy gondolják, hogy a bírói gyakorlatot mindent mg fog tudni oldani.

Kiemelte ugyanakkor, hogy a diszpozitív / kógens rendelkezések elhatárolása területén meglehetősen nagy a szürke zóna, és a gyakorlat eltérő válaszokat ad arra a kérdésre, hogy az adott rendelkezés a Ptk. rendelkezése alapján kógensnek vagy diszpozitívnak minősül-e. Arra a kérdésre például, hogy a Ptk. azon szabálya, miszerint a tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek, de az egyes törzsbetétek mértéke nem lehet kevesebb százezer forintnál, kógensnek minősül-e, vagy létezhet-e például 1000 forintos üzletrész is, Bodzási államtitkár úr a diszpozitív megoldás mellett foglalt állást. Meglátása szerint, akik ezt a rendelkezést kógensnek vélik, azok hitelezői érdekeket féltenek, jóllehet a hitelezők védelmét az üzletrész mértéke nem befolyásolja, mert ez nem változtat azon a tényen, hogy a korlátolt felelősségű társaság törzstőkéjének 3 millió forintnak kell lennie.

Arra a másik kérdésre, miszerint a cégvezető lehet-e nem munkaviszonyban, az államtitkár nemleges választ adott, mert ellenkező esetben nehéz lenne elhatárolni felelősségi oldalról a vezető tisztségviselőtől.

A vezető tisztségviselő kifelé, deliktuális irányban megnyilvánuló felelősségével kapcsolatban Hetényi kiemelte, hogy a tervezet hatályon kívül helyezi a vezető tisztségviselő károkozásáért való felelősséget szabályozó Ptk. 6:541. §-t [„Ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel.”] A jövőben már csak akkor lesz alkalmazandó, ha a kár 2016. július 1. napja előtt következett be és a kárt a Ptk. hatálybalépését követő károkozó magatartás okozta.

Kiemelte, hogy az új szabályozás visszatér ahhoz, hogy a vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott károkért a jogi személy felelősségét állapítja meg a törvény. Ha azonban kárt a vezető tisztségviselő szándékosan okozta, akkor állapítaná meg a törvény a vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemleges felelősségét [3:24. § (2) bekezdés].

Bodzási államtitkár kiemelte, hogy az értelmezési problémák kiküszöbölése elkerülhetetlen volt. A bírói gyakorlat a jogalkotó szándékát ugyanis nem a kommentárban megfogalmazottak szerint értelmezte. Ezt teljes mértékben ellentétesnek találta a jogalkotó eredeti szándékával és hangsúlyozta, hogy mivel mindez azt mutatja, hogy a Ptk. jelenlegi szövegezése lehetőséget ad abszurd értelmezésnek is. A tiszta helyzetet abban látja, hogy a Ptk. újra kimondja, főszabályként a jogi személy felel, de szándékos károkozás esetén fennmarad az egyetemleges felelősség.

Az iroda oldaláról Szalóki Gergely vezette fel a szerződés átruházással és a zálogjoggal kapcsolatos problémakört. Előadásának vázát a tervezetbe végül bekerült módosítások képezték, illetve azok a problémapontok, melyekkel véleménye szerint a tervezetnek még foglalkoznia kellett volna.

A szerződés átruházásánál az alapvető probléma a biztosítékok megszűnése volt, hangsúlyozta Bodzási Balázs. A helyzetet megpróbálták egyértelművé tenni azzal, hogy a szerződésbe belépő félre átszálló jogosultság biztosítéka fennmarad. A szerződésbe belépő felet terhelő kötelezettség teljesítésének biztosítéka megszűnik, kivéve, ha a biztosíték kötelezettje a szerződésátruházáshoz hozzájárul [Ptk. 6:208. § (3) bekezdés]. Attól függően tesz különbséget a törvény, hogy melyik oldalon történik az alanyváltozás. Ha van egy kölcsön vagy egy hitelszerződés és a hitelezői pozícióban történik változás, akkor a zálogjog fennmarad. Ha az adósi pozícióban történik változás, akkor főszabály szerint megszűnik a zálogjog, kivéve, ha a biztosíték kötelezettje a szerződésátruházáshoz hozzájárul (itt a kötelezett helyzete nem válik terhesebbé). Hangsúlyozta, hogy annyi kedvezményt tesz még a törvény, hogy ezt a hozzájáruló nyilatkozatát a biztosíték kötelezettje előzetesen is megteheti, de ez csak a szerződésátruházás pillanatában válik hatályossá.

Szalóki a zálogjogosulti bizományossal kapcsolatban kiemelte, hogy a jelenleg hatályos szabályozás egyik problémája, hogy csak a zálogjogosultak nevezhetnek ki zálogjogosulti bizományost. Ez ugyanis azt feltételezi, hogy a felek már megkötötték a zálogszerződést, hiszen onnantól válnak zálogjogosulttá, miközben a jogintézménynek az lenne a lényege, hogy kvázi bizományosként a zálogjogosulti bizományos a többi hitelező nevében és javára eljárva kösse meg a zálogszerződést. A dologi jogosultság a többi hitelező részére a zálogjogosulti bizományoson keresztül jön létre. Tehát nem kell egy asztalhoz leültetni az összes hitelezőt és aláíratni velük a zálogszerződést. A zálogjogosulti bizományos bejegyzésével kapcsolatos gyakorlatban felmerült probléma, derült ki Szalóki Gergely és Bodzási államtitkár helyszíni közös gondolkodásából, vélhetően ősszel, ha lesz egy újabb módosítása a Ptk.-nak, akkor kerül majd napirendre.

Szalóki meglátása szerint a biztosított követelés részleges átruházása megfelelően kezelve lett azáltal, hogy már lehetőség van részleges átruházás esetén úgy átruházni a követelésnek az átruházandó részét, hogy azt ne biztosítsa a zálogjog. Az alapvető kógens szabály az, hogy ha megosztom a követelést, akkor megosztom a zálogjogot is. Ami bár szerinte előremutató rendelkezés, a problémát a kógenciában látta. Nem tudnak a felek ettől eltérni, holott lenne rá piaci igény, hogy biztosíték nélkül ruházzanak át egyes követelésrészeket és megtarthassa az átruházó a teljes zálogjogot. Bodzási rámutatott, hogy az új Ptk. lehetővé teszi, hogy bármilyen zálogjogot ne egy konkrét követeléshez, hanem egy vagy több jogviszonyhoz kapcsoljanak. Ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy nem lenne-e szükség, hogy ha az eredeti jogviszony fennmarad a felek között, de a jogviszonyból követelések keletkeznek és szállnak át, akkor ezek a követelések zálogjog nélkül kerüljenek engedményezésre, mert ennek ellentmondana az a kógens járulékossági szabály, hogy a biztosított követelést kizárólag a zálogjoggal lehet átruházni és ettől a felek a szerződésben el sem térhetnek. Ezért ezt a tervezetben picit oldják olyan formában, ha a felek így kívánják, és ebben megállapodnak, akkor kizárhatják a zálogjog átszállását.

A követelésen alapított zálogjoggal (Ptk. 5:110. §) kapcsolatban szintén megoldottnak tartja Szalóki azt a korábbi elzálogosított követelés kötelezettjének oldalán felmerült problémát, hogy az elzálogosított követelés kötelezettjének értesítését követően bármilyen módosítás hatálytalan volt a hitelezővel szemben, és ez megint csak egy kógens szabály volt. Ezt alapvetően egy jó hitelezővédelmi szabálynak tartotta, de abban látta a problémát, hogy ettől a felek semmilyen módon nem tudtak eltérni, akkor sem, ha azt a hitelező kívánná, vagy bele tudna egyezni. A tervezet ezt szintén rugalmassá teszi azáltal, hogy az adós vagy az elzálogosított követelés kötelezettje kaphat egy olyan papírt a banktól, hogy az adott módosítást elfogadja, tudomásul veszi, így az vele szemben is hatályossá válik.

Továbbra is megmarad az a szabály, hogy a fizetésiszámla-követelésen alapított zálogjog érvényesítése kizárólag bírósági végrehajtás útján történhet. Ezzel kapcsolatban a minisztérium maximálisan elfogadta az eredeti Ptk. miniszteri indokolásában is megtalálható és Gárdos István által is kifejtett érvelést, miszerint egy fizetési számlához pénzforgalmi szolgáltatások kapcsolódnak, és hogyha nem bírósági végrehajtás útján történne a kielégítési jog gyakorlása, hanem a záloghitelezőnek biztosítana mindenféle jogot és lehetőséget a jogszabály, az zavarná a pénzforgalmi szolgáltatások zavartalan lebonyolítását és a számlavezető jogainak és kötelezettségéinek a teljesítését. A közönség soraiból is megerősítést nyert az a felvetés, hogy tulajdonképpen a fizetésiszámla-követelésen alapított zálogjog a kötelező bírósági végrehajtás miatt egy üres halmaz, és fizetésiszámla-követelés fölött sokkal egyszerűbb óvadékot alapítani. Ugyanakkor ez azért jó, mert nem hozza vissza az inkasszót. Régen azt kellett a bankoknak vizsgálni egy bírósági határozat alapján, hogy a jogosult lehívta-e már az adott összeget, mert a kötelezett még nem teljesített és kvázi egy másodlagos bírói szerepbe kényszerítették a bankokat, ami komoly felelősséget jelent.

Az alzálogjoggal kapcsolatban azt emelte ki Szalóki, hogy nem világos a hatályos szöveg alapján (Ptk. 5:140. §), hogy pontosan milyen tartalommal is jön létre, min is van tulajdonképpen zálogjog. Ez egy zálogjog a zálogjogon vagy tulajdonképpen pozíciócsere történik, és az alzálogjogosult hitelező be át tudja venni az adósának, a zálogjogosulti pozícióját és végrehajtani a zálogjogot? Bodzási államtitkár is azt tartotta problémásnak az alzálogjoggal, hogy nem lehet megállapítani a hatályos 5:140. § alapján, hogy mit is terhel. Kizárólag a zálogjogot? Vagy az azzal biztosított követelést is? Vagy a zálogtárgyhoz is van hozzáférése? A régi magyar magánjogban ennek kikristályosodott dogmatikája volt, amely alapján az alzálogjog jogosultja közvetlenül a zálogtárgyhoz nem férhetett hozzá, az alzálogjog pedig nem csak a zálogjogot, hanem a biztosított követelést is terhelte. Az alzálogjog jogosultja közvetlenül a zálogkötelezett ellen nem indíthatott bírósági végrehajtást, neki a saját kötelezettjével, az eredeti zálogjogosulttal szemben kellett fellépnie. Ez a hatályos szövegből nem derült ki, a módosítás azonban egyértelművé kívánja tenni, hogy a zálogjoggal biztosított követelés alzálogjog alapítás útján terhelhető meg zálogjoggal, az alzálogjog tárgya a zálogjog és az általa biztosított követelés, az alzálogjogra pedig, ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a zálogjogra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ehhez képest az 5:140. §-a abban hoz újat, hogy biztosítja az alzálogjog jogosultjának a közvetlen fellépési lehetőséget a zálogkötelezettel szemben. Ilyen esetben azonban, ha az alzálogjog jogosultja lép fel a zálogkötelezettel szemben és hozzá nem csak a saját követelése folyik be, hanem az eredeti zálogjogosult követelése is, akkor ezt a követelést is köteles behajtani, ilyen esetben az eredeti zálogjogosultat törvényes zálogjog illeti meg az így befolyt összeg fölött.

Az utóbbi időben nagy érdeklődés és vita kísérte az önálló zálogjog visszavezetését a magyar polgári jogba. Szalóki rámutatott arra a fontos változásra, hogy önálló zálogjogot majd csak ingatlanra lehet alapítani, míg a régi Ptk.-ban nem volt ilyen megkötés, akár vagyont terhelő zálogjogot is lehetett önálló zálogjogként alapítani. Bodzási államtitkár úr kiemelte, hogy jogosultként csak (prudenciális felügyelet alatt álló) pénzügyi intézmény szerepelhet, és átruházni is csak pénzügyi intézményre lehet. Álláspontja szerint ez, illetve az, hogy csak ingatlant terhelő jelzálogjogként jöhet létre, plusz a kifogás korlátozás szűkítése elegendő biztosíték lesz a megfelelő működésre. Az államtitkár úr meggyőződése szerint több visszaélés nem lesz az önálló zálogjoggal, mint egyébként a normál járulékos zálogjoggal. Álláspontja szerint ehhez kellő garanciát tartalmaz a Ptk.

Szalóki kiemelte, hogy fontos változás lesz, hogy korlátozottan ugyan, de visszavezetik a fiduciárius biztosítékokat, szemben az új Ptk. eddigi teljes fidúcia-tilalmával (6:99. §), de kizárólag olyan követeléseket lehet vele biztosítani, ahol fogyasztó nincs érintve. Ez nem csak fogyasztói szerződéseket foglalja magában, hanem fogyasztók egymás között sem alkalmazhatják. Az államtitkár emlékeztetett rá, hogy a korábbi kodifikáció során mintának tekintett holland Ptk. szól egyedül a fiduciárius biztosítékok tilalomról a nyugat-európai kódexek közül, a holland Ptk. azonban kizárólag a fogyasztói szerződésekre korlátozottan mondja ki a semmiséget, ezért sem jogpolitikai, sem gazdaságpolitikai indoka nincs annak, hogy fenntartsák a teljes tilalmat.

Álláspontja szerint a gazdasági igények és szükségletek felülírják a dogmatikai megfontolást, ezért jutott a minisztérium arra a következtetésre, hogy a vállalkozások egymás közötti ügyeleteinél újra lehetővé teszik a fiduciáris biztosítékoknak az alkalmazását, és csak a fogyasztók egymás közötti ügyleteiben tartja fenn a semmiséget (fogyasztói szerződés, fogyasztók egymás között). A tervezetben nem kísérelték meg maghatározni a fiduciárius biztosíték fogalmát (mint ahogy a korábbi a Ptk. sem tartalmazta). Fontos módosítás azonban még, hogy a korábbi szöveg pénzkövetelés biztosításáról szól, a módosítás követelés biztosításáról, ezáltal növekszik a fogyasztók védelme, mert a fogyasztói ügyletekben nem csak a pénzkövetelés biztosítására szolgáló fiduciárius biztosítékok lesznek semmisek a jövőben, hanem bármilyen fogyasztó által vállalt kötelezettség biztosítása tilos.

 

Dr. Szalóki Gergely a május 11-12-én megrendezésre kerülő II. Wolters Kluwer Jogi Konferencián „Az új Ptk. a gyakorlatban I.” c. szemináriumon lesz levezető elnök, ahol Dr. Bulányi Tamás vezető jogtanácsossal (MOL Petrolkémia Zrt.), Dr. Gadó Gábor ügyvéddel és Dr. Csőke Andrea Kúriai bíróval a Ptk. és más magánjogi és közjogi jogszabályokhoz való kapcsolódását fogja elemezni.

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia

2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel.

Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa!

Részletes program és jelentkezés >>

Fotók: Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda


Kapcsolódó cikkek

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

2024. április 23.

A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások versenyre gyakorolt káros hatásai és kivételes körülmények közötti alkalmazhatósága 

A Közbeszerzési Hatóság Elnöke a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás kapcsán hangsúlyozza, hogy az ajánlatkérőknek a közbeszerzési eljárás előkészítése során, az eljárásfajta kiválasztásakor törekedniük kell a gazdasági versenyt támogató beszerzési megoldások és eljárásfajták alkalmazására. Az ajánlatkérők formális indokok alapján nem alkalmazhatnak hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást.