A szindikátusi szerződés – avagy gondolatok egy nem létező szerződéstípus érvényességéről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szindikátusi szerződések kikényszeríthetőségével kapcsolatban mindig voltak bizonytalanságok. Az új Ptk. ebben a kérdésben további kockázatokat hozott, melyek egyenesen a szindikátusi szerződések érvényességét veszélyeztetik.

Szindikátusi szerződés és létesítő okirat

Az új Ptk. hatálybalépése óta számtalan tanulmány és szakmai cikk vizsgálta azt a kérdést, hogy milyen esetekben lehet eltérni a Ptk. társasági jogi rendelkezéseitől és mely esetekben kógens a szabályozás. (Legátfogóbban lásd Sárközy Tamás: Még egyszer a Ptk. jogi személy könyve állítólagos diszpozitivitásáról, Gazdaság és Jog, 2015/11., 8-14. o.) Jóval kevesebb szó esett arról a „földrajzi” kérdésről, hogy ez az eltérés hol tehető meg: csak a létesítő okiratban vagy szindikátusi (részvényesi, befektetési, joint venture, stb.) szerződésben is. Kicsit élesebben fogalmazva: hogy vajon érvényesek-e egyáltalán a szindikátusi szerződések az új Ptk. szabályainak tükrében. Kérdéses továbbá az is, hogy tehetünk-e valamit a biztosabb kikényszeríthetőség érdekében, csökkenthetjük-e valahogy az érvénytelenség kockázatát.

[multibox]

Az új Ptk. sem kanonizálta a szindikátusi szerződéseket, az továbbra sem létező szerződéstípus. Ez azonban mit sem ront a népszerűségén, számtalan esetben használják a felek, ha egynél több személy teszi kockára befektetését egy társaságban. A sosem létezett ideális szindikátusi szerződést pedig az érintett feleken kívül legfeljebb csak az ügyvédeik ismerik, az az üzleti szempontok védelme érdekében rugalmasan eltér a Ptk. szabályaitól és persze az utolsó betűjéig kikényszeríthető a bíróság előtt. A két fő szempont tehát a titkosság és a kikényszeríthetőség, mely szempontok azonban talán a korábbiaknál is jobban ellentmondani látszanak egymásnak.

Az új Ptk. hatálybalépésekor sokan gondolták(tuk) úgy, hogy egy fentieknek megfelelő, ideális szindikátusi szerződés megalkotása már nem is olyan elérhetetlen, hiszen a polgári jogi szabályok közé illesztett (gyűrt) társasági jogban immár a szerződéses szabadság elvei érvényesülnek és némi észszerű korlátozással használható a „mindent szabad amit a törvény nem tilt” elve. (Itt most nem térnék ki a nálam avatottabb szerzők által már hosszan elemzett kérdésre, hogy mit jelent a diszpozivitás és a szerződéses szabadság a társasági jogban, ha egyáltalán értelmezhetők ezek a fogalmak a szerződések jogán kívül.)

Van azonban két jogszabályhely, ami óvatosságra int abban a tekintetben, hogy mennyire bízhatunk a szindikátusi szerződések kikényszeríthetőségében, hovatovább érvényességében.

A tagok és a társaság kapcsolata

Az egyik kritikus rendelkezés a Ptk. 3:4. § (2) bekezdésében a jogi személyek létesítésére vonatkozó általános szabály, mely szerint „a jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – eltérhetnek e törvénynek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól.”

Egy szindikátusi szerződés rendelkezéseinek jelentős hányada a tagok egymás közötti vagy a jogi személyhez fűződő viszonyának, netán szervezetének vagy működésének szabályozására irányul, melyekre egyébként valamilyen szintű és részletezettségű szabályt a Ptk. harmadik könyve is tartalmaz. Így – ha az idézett rendelkezést kógens, eltérést nem engedő szabálynak tekintjük – akkor az a szindikátusi szerződés tartalmát a tagok és a társaság közti olyan jogviszonyokra, illetve a jogviszonyoknak olyan elemeire korlátozza, melyekről a Ptk. harmadik könyve nem rendelkezik.

A fent idézett szabályozás akár módosíthatja a korábbi bírói gyakorlatot, mely nagyon leegyszerűsítve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szindikátusi szerződésekhez társasági jogi joghatás nem fűződik, de az a felek közötti kötelmi viszonyként kikényszeríthető, illetve legalábbis kártérítés útján szankcionálható. A gyakorlat azonban még a Gt. hatálya alatt alakult ki, mely ugyan kógens alapállású volt, viszont így értelemszerűen nem tartalmazott rendelkezést arról, hogy hol, milyen módon térhetnek el a felek a rendelkezéseitől. Az új Ptk. 3:4. § (2) bekezdése azonban akár úgy is értelmezhető, hogy a létesítő okiraton kívüli eltérés érvénytelen, mert a tagok és a társaság viszonya más okiratban nem szabályozható.

Gyakran elhangzó kritika az új Ptk.-val és különösen annak társasági jogi fejezeteivel kapcsolatban, hogy nem egyértelmű, melyek a kógens, eltérést nem engedő normái. Itt sem egyértelmű, hogy a rendelkezés „létesítő okiratban” kitételétől el lehet-e térni és lehet-e ezeket a viszonyokat egy külön, a Ptk.-ban nem szabályozott atipikus szerződésformában, így szindikátusi szerződésben rendezni, a szerződések jogának szabályai szerint. Lehet úgy érvelni, hogy kifejezett tiltás („ettől érvényesen eltérni nem lehet”) hiányában a fenti rendelkezés megengedi ezt az eltérést. Lehet azonban úgy is, hogy ha nem csak a létesítő okiratban lehetne eltérni, akkor miért jelölte azt meg kifejezetten a jogalkotó kvázi az eltérés módjaként. Egyelőre nem látjuk, hogy a bírói gyakorlat ebben a kérdésben hogyan foglal majd állást.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

Speciális korlátozás a részvénytársaságok vonatkozásában

A fentinél is határozottabban tereli a létesítő okirat irányába a tagok egymás közötti és a társasággal kapcsolatos legfontosabb viszonyainak szabályozását a Ptk. 3:250. § (2) bekezdése, mely alapján egy részvénytársaság alapítói „érvényesen az alapszabályban rendelkezhetnek” többek között „az egyes részvényfajtákhoz, részvényosztályokhoz, illetve részvénysorozatokhoz kapcsolódó jogokról és a részvényekhez fűződő egyes jogok esetleges korlátozásáról” , illetve a „részvények átruházásának korlátozásáról vagy annak a részvénytársaság beleegyezéséhez kötéséről”. Ez a rendelkezés megfogalmazása szerint már egyértelműen kógens szabály és részvénytársaságok esetében a létesítő okiratba foglaláshoz mint érvényességi kritériumhoz köti egy szindikátusi szerződés számos olyan alapvető elemét, mint például a szavazási megállapodások, a társaságból teljesíthető kifizetések szabályai vagy az exit rendelkezések. Hasonló szabályt a korlátolt felelősségű társaságokkal kapcsolatban nem tartalmaz a Ptk.

A két hivatkozott szabály együttes értelmezésével pedig arra is juthatunk, hogy pont a részvénytársaságokra vonatkozó ezen különös szabály adja meg a választ arra a kérdésre, hogy a Ptk. fent hivatkozott, minden társaságra (sőt, minden jogi személyre) vonatkozó 3:4. § (2) bekezdése diszpozitív-e: ha kógens lenne, akkor nem lenne szükség erre a speciális érvényességi szabályra a részvénytársaságok esetében, hiszen ezek a témák az összes jogi személyre vonatkozó általános szabály alapján eleve csak a létesítő okiratban kerülhetnének szabályozásra.

Ha biztos(abb)ra akarunk menni

Releváns bírói gyakorlat egyelőre nem alakult ki a kérdésben. Addig is, amíg ez körvonalazódik, szindikátusi szerződés készítésekor érdemes lehet az alábbi, az érvénytelenség kockázatát csökkentő óvintézkedéseket megtenni:

1. Amennyire lehetséges és nem sérti a felek bizalmasságra vonatkozó igényeit, a szindikátusi szerződések azon rendelkezéseit, melyek a Ptk. harmadik könyvében szabályozott témaköröket érintenek, ismételjük meg a létesítő okiratban is. Ilyen rendelkezések például a tőkebevonási, tőkekivonási, osztalékfizetési, szavazati rendelkezések vagy az exitet szabályozó elsőbbségi jogok (opciók, illetve ezek angolszász mintára használt formái, mint buy-out, drag-along, tag-along) és azzal párhuzamos korlátozások.
2. A Ptk. harmadik könyvében nem szabályozott témakörökre vonatkozó rendelkezések maradjanak csak a szindikátusi szerződés részei, ezeket nem szükséges a létesítő okiratba foglalással kivonni a szindikátusi szerződés bizalmas rendelkezései közül. Ilyenek például magának a befektetésnek a pénzügyi feltételei, az üzleti stratégiára, versenykorlátozásra, számviteli beszámolókra, titoktartásra vagy adatszolgáltatásra irányuló rendelkezések.
3. Ha valami más, jelentős szempont egyébként nem indokolja a részvénytársasági forma használatát, a szindikátusi szerződést alkalmazó társaságnál társasági formaként válasszuk inkább a korlátolt felelősségű társaságot.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

---