A területfejlesztés polgári jogi következményei

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A települési önkormányzat a helyi közút közlekedési rendjének a kialakítása során nem hatósági jogkörben jár el. Ha ezzel kapcsolatos feladatai során valamely intézkedése polgári jogi szabályt sért, akkor az ebből eredő igény érvényesítése polgári peres útra tartozik – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes tulajdonában álló társasüdülőt a település sétánya felül lehetett autóval megközelíteni. Az alperes önkormányzat még 1975-ben területfejlesztés során alakította ki az ingatlan északi részén M. utcát, így az ingatlan két oldalról is közvetlen kapcsolatba került a közúttal. Az elmúlt években az alperes a sétány fejlesztését határozta el, lehetővé téve rajta a megnövekedett gyalogos- és kerékpárforgalmat. Ezzel párhuzamosan célja volt a gépjárműforgalom minimálisra csökkentése is, így az alperes a sétány két bejárati oldalán a korábban „Behajtani tilos, kivéve célforgalom” kiegészítő táblát „Kivéve áruszállítás és engedéllyel” kiegészítő táblára cserélte, minek hatására a felperes ingatlanának a tulajdonosai az épületek parkolóhelyeit a sétányon keresztül gépjárművel nem tudják jogszerűen megközelíteni.

A felperes arra kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest, hogy a „Behajtani tilos” közlekedési tábla alatt „Kivétel áruszállítás és engedéllyel” kiegészítő táblákból az utóbbit cserélje vissza az eredeti állapotnak megfelelően a „Kivétel áruszállítás és célforgalom” feliratú táblákra vagy adjon az alperes részére behajtási engedélyt. Másodlagosan útszolgalom alapítását kérte.

Az alperes álláspontja szerint a táblák kihelyezéséhez és azok cseréjéhez joga van, ez nem jogellenes magatartás, a célja a sétány településfejlesztési koncepciónak megfelelő fejlesztése. Kiemelte továbbá, hogy a felperes ingatlana az M. utcai oldalon közúttal közvetlen kapcsolatban van, ezért az átjárási szolgalom alapításának a feltételei nem állnak fenn.

út

 

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, mivel arra a következtetésre jutott, hogy az érdekkonfliktus kiegyenlíthető, illetve feloldható a felperes ingatlanának más utcából történő megközelítésével, ezért tartotta alaptalannak a keresetet.

Döntését a másodfokú bíróság más jogi álláspontra helyezkedve, de helybenhagyta. Álláspontja szerint a keresetben kért jogkövetkezmény levonására a polgári perben nincs lehetőség, mivel a felek a közlekedési tábla elhelyezését illetően nem állnak egymással polgári jogi jogviszonyban. Az utak forgalmának szabályozása a jogszabályban meghatározott kivételekkel az út kezelőjének a feladata, aki köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. A közút forgalmi rendjét a közút kezelője alakítja ki, aki a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat. A bírói gyakorlat pedig a közúti forgalom szervezését, a jelzőtáblák elhelyezését a közhatalom gyakorlása körébe tartozó szervező tevékenység ellátásának tekinti. A bíróság szerint, mivel az alperes a kiegészítő táblák cseréjével közhatalmat gyakorolt, ezért hatósági jogkörben járt el, és a korábbi tábla visszahelyezésére az alperest a polgári ügyben eljáró bíróság nem kötelezheti. Megállapította, hogy nem létezik olyan közigazgatási eljárásban hozott határozat, ami a felperesnek az eredeti tábla visszahelyezéséről szóló kérelmét elutasítaná, így nincs olyan határozat, amely ellen a felperes közigazgatási úton jogorvoslatot kérhetne.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint forgalombiztonsági és a környezeti szempontok együttes értékelésével nem választható le a felperes területén belül az út úgy, hogy a sétány mellett kiépített parkoló az M. utca felől megközelíthető legyen. Úgy vélte, egyfelől az ő napi személygépkocsi-forgalma nem zavarja a sétány használhatóságát, továbbá az alperes által javasolt behajtási megoldás lényegesen korlátozza őt az üdülője rendeltetésszerű használatban, másfelől a helyi ingatlantulajdonosok gépjárműforgalma nem okoz szükségtelen zavarást a gyalogos- és kerékpár-közlekedésben. Mindezen kérdéseket pedig polgári perben elbírálhatónak tartotta.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria alaposnak találta a felülvizsgálati kérelmet. Kiemelte, hogy a hatályos szabályozásból megállapítható, a települési önkormányzatnak, mint a helyi közutak kezelőjének a feladatkörébe tartozik a helyi forgalomszabályozás, ideértve a közúti jelzőtáblák elhelyezését is. Ez olyan közérdekű szervezési tevékenység, amelyhez nem kapcsolódik hatósági jogkör, az önkormányzat azt szervei vagy gazdasági társasága útján nem hatóságként látja el. Az egyes intézkedések nem minősülnek közigazgatási aktusnak. Ez nem jelenti azt, hangsúlyozta a Kúria, hogy maga a települési önkormányzat tevékenysége felett bizonyos ügyekben más hatóság (közlekedési hatóság) nem lát el felügyeletet, de nincs olyan hatósági jogköre, amely alapján lehetőség lenne a közúti forgalom szervezése, a közút rendjének kialakítása körében a kezelőt tilalmi tábla elhelyezésére vagy eltávolítására utasítani.

Ha a települési önkormányzat feladatai ellátása során valamely cselekményével (mulasztásával) másnak kárt okoz, vagy azzal más polgári jogi igényt alapoz meg, a jogvita elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik, ezért azt az elsőfokú bíróság, szemben a másodfokkal helyesen állapította meg, hogy a jogvita elbírálása polgári peres útra tartozik.

A felperes elsődleges kereseti kérelmét a Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapította. Eszerint a tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog kikerült a birtokából, követelheti a visszaadását. Az elsőfokú bíróság azonban a kérelmet ténylegesen a Ptk. 100. §-a alapján bírálta el, amely szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Ez a Kúria szerint nem jogszabálysértő, mivel a bíróság a kereset jogcíméhez nincs kötve, ráadásul a szankciók is adott esetben megegyeznek. A különbség, hogy birtokháborítás esetén nincs helye az érdekek mérlegelésének, a zavaró szomszédjogi áthatás (Ptk. 100. §) esetén lehet csak vizsgálni, hogy az ingatlan (közút) használatának, a tulajdonosi jogok gyakorlásának módja eléri-e azt a mértéket, amit a szomszéd már nem köteles tűrni. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a két fél érdekeinek egybevetése (az alperes tulajdonában álló sétány fejlesztéséhez és másik oldalon a társasházi közös tulajdon gépjárművel való megközelítéséhez fűződő tulajdonosi érdek) során jutott arra a következtetésre, hogy az érdekkonfliktus kiegyenlíthető, illetve feloldható a felperes ingatlanának más utcából történő megközelítésével, és ezért tartotta alaptalannak a felperes keresetét.

A másodfok részéről azonban helytelennek tartotta azt a következtetést, miszerint az alperes a tiltótáblák cseréjével összefüggésben hatósági jogkörben járt el, így a táblák elhelyezésének a jogszerűsége és az azzal járó érdeksérelem polgári perben nem vizsgálható. Mindezek alapján a Kúria a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, melynek során figyelembe kell vennie a fellebbezésben foglaltakat.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. I. 21.922/2015.) a Kúriai Döntések 2017/3. számában 88. szám alatt jelent meg.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • kórház

    A sérült gyermek ápolásával, gondozásával felmerült tevékenység miatt érvényesített kárigény elbírálása során abból kell kiindulni, hogy a gondozást végző hozzátartozó ténylegesen milyen munkát lát el, és nem abból, hogy az ehhez szükséges képesítéssel rendelkezik-e – a Kúria eseti döntése.

  • pénz

    A túlzott mértékű kötbért a bíróság kivételesen, a szolgáltatás értéke és a kötbér összege közötti kirívó aránytalanság esetében mérsékelheti – a Kúria eseti döntése.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!