A vádelv sérelme


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vádelv a vád és az ítélet tényállása közötti teljes történeti azonosságot nem követeli meg – a Debreceni Ítélőtábla eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, a terhelt az éjszakai órákban behatolt a sértett kerítéssel körülvett udvarába, majd bement a baromfiólba. Itt 16 tyúknak és egy kacsának vágta le a fejét, és az állatokat két zsákba rakta. A rendőrök ekkor érték tetten, így a bűncselekményt nem tudta befejezni. Megállapításuk szerint a terhelt szándéka mintegy 50 ezer forint értékű baromfi eltulajdonítására irányult.

Az első- és másodfokú eljárás

A terheltet az illetékes járásbíróság bűnösnek találta lopás bűntettének kísérletében [kisebb értékre elkövetett lopást dolog elleni erőszakkal – régi Btk. 316. § (4) bekezdés b/1) pont], ezért 10 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte őt. A másodfokon eljáró törvényszék a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki állatkínzás vétségében [aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza – régi Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pont] is.

A jószágtartók és az állattolvajok, avagy a tettenért állatkínzás megítélése

A másodfellebbezési kérelem tartalma

A másodfokú ítélet ellen az ügyész nyújtott be fellebbezést a vádlott javára, ebben a vádlott felmentését kérte az állatkínzás vétségében megállapított bűnössége alól. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság egyrészt megsértette a vádelvet, másrészt a bűncselekmény törvényi tényállási elemei sem valósultak meg.

Az ítélőtábla megállapításai

Az ítélőtábla törvényesnek találta a vádlott bűnösségének megállapítását a lopás bűntettének kísérletében, az állatkínzás vétségének megállapítását azonban tévesnek tartotta. A vádelv megsértésével kapcsolatosan arra hívta fel a figyelmet, hogy a vádelv a vád és az ítélet tényállása közötti úgynevezett teljes történeti azonosságot nem követeli meg. Ha nem így lenne, a bíróság ténymegállapító tevékenysége nem lenne több a vádban szereplő tények helyességének ellenőrzésénél, holott a bizonyítás során a bíróságnak a tényállás hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie. Mivel a bíróság feladata az igazságszolgáltatás, ezért a perbíróság nem szorítkozhat csupán a nyomozás megismétlése által a vád kontrolljára. Mindezek alapján, és mivel az állatok elpusztításának ténye szerepelt a városi ügyészség vádiratában, az ítélőtábla nem állapította meg a vádelv sérelmét.

Az állatkínzás vétsége megállapításának kérdéskörében az ítélőtábla álláspontja szerint a kiindulópont az, hogy annak törvényi tényállása nem úgynevezett keretrendelkezés, hiszen az nem az állatok védelméről szóló törvényre utal vissza, hanem a büntetőjogban ismert fogalmakkal maga a büntető norma határozza meg az elkövetési magatartást. Így elsődlegesen a büntetőtörvény tényállását kell összevetni a történeti tényekkel, bár – hangsúlyozta az ítélőtábla – nyilvánvalóan nem mellőzhetőek teljesen az állatvédelmi törvény rendelkezései sem.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

Jóllehet a vádlott a tényállás szerint valóban gerinces állatokat pusztított el, de az elkövetés körülményeit, az állatok élete kioltásának indokát és módját figyelembe véve megállapítható, hogy erre csak a lopás sikeres végrehajtása érdekében került sor, így tulajdonképpen eszközcselekményként a vagyon elleni bűncselekmény zavartalan végrehajtását biztosította. Az ítélőtábla szerint a vádlott olyan módon ölte meg az állatokat, mely tipikus a háztáji gazdaságokban, ahol a baromfi életét nyakának elvágásával, fejének eltávolításával oltják ki. Mindezek alapján az ítélőtábla ezt olyan büntetlen eszközcselekménynek ítélte, amely – figyelemmel az állatvédelmi törvény és egyéb jogszabályok rendelkezéseire – nem járt az állatok indokolatlan kínzásával, szükségtelen szenvedésével.

Az ítélőtábla ezért nem látta teljes mértékben megvalósulni az állatkínzás törvényi tényállásának elemeit, így a vádlott bűnösségének megállapítását ebben a részben mellőzte, a másodfokú ítéletet törvényes rendelkezéseit pedig helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Debreceni Ítélőtábla Bhar. II. 637/2013.) a Kúriai Döntések 2015/3. számában B.11 szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 17.

Szolgáltató közigazgatás – 2. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

2024. április 15.

Jogszabályfigyelő 2024 – 15. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2024/42-44. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.