A versenyjog művészete


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar és a nemzetközi verseny- és a kartelljog egyik legjobb specialistájaként jegyzett dr. Fejes Gábor ügyvéd, az Oppenheim Ügyvédi Iroda partnere napi munkájának nagy részét a Gazdasági Versenyhivatal, illetve kisebb részben az Európai Bizottság előtt folyó versenyügyekben történő képviselet, valamint tanácsadás és általában versenyjogi tényállásokkal kapcsolatos polgári és közigazgatási peres eljárások teszik ki. Emellett tagja a PPKE Versenyjogi Kutatóközpont Tudományos Tanácsának, kutatási területe az antitröszt versenyjog (ezen belül is a kartelljog és a fúziókontroll), illetve a versenyjog és a magánjog találkozási pontjai, közös metszetei (például kartell-kártérítési perek, semmisség versenyjogi jogsértés miatt, stb). Publikációi is elsősorban e témakörökben jelentek meg. Emellett ő írta az Európai Unió működéséről szóló Szerződés Kommentárjának versenyjogi fejezeteit, valamint a kartelljogi részeket a versenytörvény Nagy Kommentárjában. Alelnöke a Magyar Versenyjogi Egyesületnek. Szakvizsga cenzor.


Korábban a magánjog iránt érzett vonzalmat, de igazából a versenyjogi praxis a területe, ezt a csoportot vezeti irodáján belül is, a versenyjogi csoport másik cégtársával, Marosi Zoltánnal, szép sikerekkel, szakmai megbecsüléssel. 2014-ben a Magyar Ügyvédi Kamara „Kiváló Ügyvédi Munkáért” díjjal tüntette ki.

Amikor a pályámat kezdtem, 1998-ban, mindenképpen valamilyen, a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolt ügyvédi irodát képzeltem el munkahelyemként, és „kényszeríteni” szerettem volna magamat a magyar mellett lehetőleg több munkanyelven is dolgozni. Ezért tudatosan kerestem erősen német orientációjú irodát. Egyetemi professzoraim ajánlásával érkeztem a Bruckhaus Westrick Heller Löberhez. E hálózat magyar irodáját – mely második volt a maga nemében a magyar porondon – 1989-ben alapította Oppenheim Klára. Roppant élvezetes, sűrű munkába csöppentem, és fantasztikusan sokat tudtam tanulni. Az irodában három nagy mentorom volt: Oppenheim Klára, Ulrike Rein és Bánhegyi Ilona, mai napig is hatalmas tisztelettel nézek fel rájuk, szakmailag és emberileg egyaránt rengeteget tanultam tőlük. Aztán elnyertem egy ösztöndíjat (a Flamand Közösségtől) a Leuveni Katolikus Egyetemre. Itt egy csodálatos évet töltöttem, miközben elkezdtem részmunkaidőben a hálózatunk brüsszeli irodájában is dolgozni. Közvetlen szemináriumi tanárom volt például az a Koen Lenaerts, aki ma az Európai Unió Bíróságának elnöke, illetve Walter van Gerven, az EU Bíróság egykori legendás főtanácsnoka (aki sajnos nemrég hunyt el). Oktatott minket Jacques Steenbergen, aki ma a belga versenyhatóság elnöke, illetve Jules Stuyck, az európai gazdasági jog Európa-szerte elismert (és több egyetemen katedrát viselt) professzora. Szóval fantasztikus gárda volt, és az egyetem mellett lassan elkezdtem integrálódni a brüsszeli irodába is, ahol pedig az EU-jog (főleg az uniós versenyjog és az antidömpingszabályok) gyakorlati alkalmazását tanulhattam és figyelhettem. A versenyjog iránti lelkesedés itt kerített végleg a hatalmába. Az egyetemi év után felajánlották, hogy maradjak még egy évre teljes állásban a brüsszeli irodában: ezt nagy örömmel azonnal elfogadtam. Tényleg izgalmas idők voltak, mert éppen akkor zajlott a fúzió a mi irodánk, a Bruckhaus Westrick Heller Löber és a nagy múltú angolszász (de akkor már német kötődéssel is rendelkező) iroda, a Freshfields Deringer között. Érdekes, hogy a fúzió után csaknem egy évig például Brüsszelben két külön irodaházban maradt a két csapat, mert időbe telt az összebútorozás megszervezése. Ez pedig egy sor vicces hétköznapi dolgot jelentett: naponta kétszer jött belső irodai shuttle-bus, hogy ide-oda vigye az embereket és az iratokat, és hetente kétszer volt (természetesen a cég által fizetett…) csapatépítés (értsd: sörözés), amit főleg mi, fiatalok szerettünk nagyon. És persze rengeteget dolgoztunk. Egy nagy tudású fiatalabb partner volt az én közvetlen főnököm, Vanessa Turner (később Neelie Kroes versenyjogi biztos kabinetjének lett a tagja, de ma is praktizáló ügyvéd Brüsszelben és Londonban). Rengeteget tanultam tőle a jogról, de talán még többet a munkaszervezésről, a precizitásról és a profi idő-menedzselésről. Aztán 2001-ben visszatértem Budapestre, lelkesen, tele ötletekkel és (sokszor naiv) elképzelésekkel.

Az akkori időkben meglepetés volt sokak számára a versenyjog, nem volt különösebben ismert jogterület itthon. Az ön számára mégis számos lehetőség kínálkozott, majd partnere lett az Oppenheim Ügyvédi Irodának.

A visszajövetelem után megkezdett munka néhány év alatt kezdett beérni, amit persze az is segített, hogy ekkor komoly versenyjogi specializációjú ügyvédi iroda még kevés volt. Én úgy éreztem, és ezen – persze kellemesen – meg is lepődtem kissé, hogy viszonylag hamar belekerültem a versenyjogi vérkeringésbe: elkezdtek konferenciákra hívni, kikérték a véleményemet a Versenyjogi Egyesületben, megjelentek publikációim, hívtak egyetemi kurzusokat tartani stb., szóval egyre több lehetőség kínálkozott. Mint praxis is szépen fejlődtünk, melyben oroszlánrésze volt a 2003-tól legközvetlenebbül mellettem dolgozó „lelki ikertestvéremnek”, Marosi Zoltánnak (aki ma már szintén Oppenheim-partner). 2007-ben kiváltunk a Freshfields Bruckhaus Deringer hálózatból, és azóta független irodaként működünk. Ez nem volt könnyű döntés, de azt hiszem, az idő minket igazolt. Az induló csapat dandárja máig megmaradt: erre nagyon büszkék vagyunk. Jövőre pedig már 10 éves lesz az Oppenheim ebben a felállásban!

Ügyvédi munkája mellett 2001 óta oktató mind az ELTE, mind a PPKE Jogi Karán. Mindkét egyetemen elsősorban polgári jogi és versenyjogi tárgyakat oktat. Vezetőségi tagja a Bibó István Szakkollégium Európai Jogi Műhelyének. Emellett a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) által szervezett ügyvédjelölti oktatásban is tartott előadásokat.

Fejes Gábor: A hazai versenyjognak nagy támasza az uniós versenyjog felhajtóereje, és ez az, ami miatt a versenyjog a jogterületek „evolúciós küzdelmében” egyelőre nagyon jól teljesít

Nagy hatással volt rám az egyetem alatt Vékás Lajos és Kisfaludi András. Harmadéves koromtól demonstrátor voltam az ELTE Polgári Jogi Tanszékén, és volt is egy olyan elképzelésem, hogy egyetemi oktatói karriert fussak be. Volt tehát ilyen irányú vonzalmam, és ebből meg is maradt bennem sok, csak sajnos az ügyvédi munka mellett nem jut időm annyi elmélyült tudományos gondolkodásra, oktatói munkára és főleg írásra, mint szeretném. A hiteles és magas szintű szakmai tudás fenntartására ma is a tanítást tartom a legjobb módszernek, bármilyen furcsán hangzik is. Az órákra készülés és a hallgatók kérdései alapján ugyanis rengeteg ötlete támad az embernek, szóval sok érdekes felfedezést lehet tenni.

Misztikus kérdés, hogy miért választ egy ügyfél adott ügyvédet?

Mindig azokra az esetekre vagyok büszke, amikor olyanok választanak minket, ahol legkisebb az információs asszimetria: itt olyan – jellemzően nagyméretű és a belső jogi csapatban is specializált szaktudással rendelkező jogászokkal felvértezett – vállalkozásokra gondolok, amelyek maguk is értik a versenyjogot, és így meg tudják ítélni a versenyjogi praxisok valós „beltartalmi értékét”. Ez azért fontos, mert a választék ma már nagyobb: alig akad olyan ügyvédi iroda, melynek ne lenne versenyjogi kapacitása, és kétségtelen, hogy a 2000-es évek elejéhez képest tényleg több, kifejezetten jó és megbízható csapat érhető el.

A hazai és nemzetközi versenyjogi szakmában a „kiváló kommunikációs és tárgyalási képességei” és „páratlan versenyjogi tapasztalatai” miatt dicsérik. Ma már alap érteni a versenyjoghoz? És vajon mi alapján döntenek az ügyfelek?

A versenyjog fontos jogterület, de szerintem nem tartozik az általános jogi praxishoz (ahogy, mondjuk, a szemsebészet sem tartozik a háziorvosi praxishoz). Nekem az a véleményem, hogy versenyjoggal csak specializált módon érdemes foglalkozni: aki csak egyszer-egyszer lát egy-egy versenyügyet, nagyon nehezen tudja megérteni ennek a jogterületnek a sajátos fogalmi rendszerét, belső dinamikáit és bináris kódjait. Annak pedig nagyon örülök, ha ügyfelek, vagy akár ellenérdekelt felek, vagy a hatóságok munkatársai kedvező visszajelzést adnak a munkánk szakmaiságáról. Ami a tanácsadó kiválasztásának szempontjait illeti, szerintem ez egy külön beszélgetést is megérne. Én csak azt tudom mondani, amikor én választok, vagy adok tanácsot a választásban (például egy több országot érintő fúziós ügy koordinálása során), nekem – azon túl, hogy értelemszerűen bizonyos objektív alapkritériumoknak meg kell felelni – nagyon fontos, hogy érezzem, az adott kolléga igazán és lelkesen szereti a munkáját. Ha ezt nem látom, akkor számomra nem hiteles a szakmaiság, mert az szerintem a lelkesedésből, azaz a lélekből fakad. Aki lélekből, szeretettel foglakozik a területével, az akár „művészi szintre” tudja magát fejleszteni.

Bizonyos fokig ez egy művészet?

Versenyképesség és szellemi alkotások az Európai Unióban

Szerző: dr. Tattay Levente

Ismertető és megrendelés >>

A jog a jó és a méltányos művészete, ez egy római jogi bölcsesség, és én a „művészet” kitételt szoktam hangsúlyozni, amikor ezt emlegetem (persze picit csalok, mert eredetileg nem csak ez volt hangsúlyos és nem is igazán úgy, ahogyan én a magam számára értelmezem). De a kérdésére válaszolva: szerintem igen, a jog bármely területének művelése is lehet művészet, mint minden más szellemi munka. Amikor a belső intellektuális késztetés, a szellem, a lelkesedés, a lélek (nevezzük akárhogyan: van benne valamilyen spirituális elem) az embert a biztos szakmai alap elsajátításán túl is tovább hajtja, akkor jön az „ars”, a művészet. A többlet-elem. Én, ha ilyet látok, azt értékelem a legnagyobbra.

A versenyjog egy viszonylag nagy jogterület, sok munkát igénylő, de roppant érdekes a sokszínűsége miatt. Mi érdekli ebben a legjobban, illetve miben látja a versenyjog erejét?

Nap mint nap új problémák merülnek fel. Én a magánjog területéről jöttem át a versenyjogra. Érdekel a kettő határmezsgyéje, ezek jellemzően a versenyjogi jogsértések miatt indult kártérítési perek, semmiségi perek. A hazai versenyjognak nagy támasza az uniós versenyjog felhajtóereje, és ez az, ami miatt a versenyjog a jogterületek „evolúciós küzdelmében”, ha szabad ezzel a képzavarral élnem, egyelőre nagyon jól teljesít. Vannak jogterületek, amelyek egész egyszerűen a társadalmi-gazdasági viszonyok változásai miatt vesztenek jelentőségükből, esetleg egészen összezsugorodnak, és vannak jogterületek melyeknek felfutó tendenciájuk van. A versenyjogban ez a felfutó tendencia, ez a siker egyértelműen látható az elmúlt 30 évet nézve. Dinamikus, fejlődő jogág, és akármerre terjeszkedik, bármilyen jogterülettel érintkezik vagy kerül átfedésbe (például a szellemi alkotások jogával, a nemzetközi közjoggal, a büntetőjoggal), lenyűgöző szellemi ütközeteknek lehetünk a tanúi. Nagyon érdekel és kíváncsi vagyok, hogy ez a terjeszkedési és kapcsolódási folyamat milyen irányokba fut majd tovább a következő években.

Fejes Gábor
Az ELTE ÁJK-n és a Leuveni Katolikus Egyetemen (Belgium) végzett. Szakterülete a versenyügyek (különösen a kartell- és a fúziós ügyeket kedveli), illetve a kapcsolódó hatósági és peres képviselet. Az Oppenheim Ügyvédi Iroda cégtársa, a versenyjogi csoport vezetője. Angolul, németül és spanyolul beszél. Nős, felesége dr. Lőrincz Anna szintén jogi végzettségű, ám időközben gyógypedagógusi tanulmányai lezárásához közeledik és már ez utóbbi területen is dolgozik. Négy fiukkal, a 12 éves Kristóffal, a 11 éves Balázzsal, a 8 éves Ákossal és az 5 éves Danikával Budapesten élnek.

Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.