AB: a végrendeleti örökös tulajdonszerzési akadály miatt az állammal szemben nem maradhat megváltás nélkül

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg azzal kapcsolatban, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.) 34. § (3) bekezdése hatályba lépésével egyidejűleg az Országgyűlés nem gondoskodott olyan szabály megalkotásáról, amely a végintézkedésen alapuló tulajdonszerzés jóváhagyásának megtagadása esetére, amennyiben a törvényes öröklés rendjén az állam öröklése áll be, a végrendeleti örökös javára megváltást állapít meg.  A döntéshez Pokol Béla párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Salamon László és Stumpf István különvéleményt csatoltak.

1. Az alapügy

Egy elhunyt örökhagyó 2012. október 6-án végrendeletet készített. A közjegyző által is megállapítottan alakilag kifogástalan írásbeli magánvégrendeletében az indítványozót tette meg örököséül három külterületi szántó művelési ágú föld-ingatlan tekintetében. Az örökhagyó mind a három ingatlant kárpótlási árverésen eredeti jogosultként szerezte, ahol meghatalmazottjaként az indítványozó járt el. Az örökhagyó a birtokába kapott földjeinek művelése és rendben tartása kapcsán is az indítványozó segítségét vette igénybe.

A végrendelet végrehajtása azonban meghiúsult: a közjegyző megkeresésére a Kormányhivatal megtagadta az arról szóló hatósági bizonyítvány kiadását, hogy az indítványozó földművesnek minősül, megállapította azt is, hogy az indítványozó tulajdonában már jelenleg is 1 hektárt meghaladó, 4 ha 8694 m2 föld van. Ezért a közjegyző hagyatékátadó végzése a Földforgalmi tv. 34. §-ára hivatkozva a végrendelet indítványozó javára szóló rendelkezését érvénytelennek tekintette, a föld-ingatlanok tulajdonjogát pedig törvényes öröklés címén a Magyar Államnak adta át. A Fővárosi Törvényszék a közjegyző végzését helybenhagyta, az indítványozó pedig az Alkotmánybírósághoz fordult.

2. A döntés indokai

Az alkotmányjogi panasz befogadása során az AB alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette azt, hogy termőföld tulajdonjogának végrendeleti öröklés útján való megszerzését törvény hogyan korlátozhatja, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az is, hogy új korlátozó szabály hatályba lépése hogyan érintheti a korábbi végrendelkezéseket.

Az Alaptörvény a XIII. cikk (1) bekezdése alapján „Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez.” Az Alaptörvény tehát a tulajdonhoz való alapvető jogról szóló rendelkezésben szabályozza az örökléshez való jogot is, ez a kontextus pedig arra enged következtetni, hogy az alkotmányozó a tulajdonhoz való jog egy speciális részjogosítványaként tekintett erre a jogra. Az AB szerint az örökléshez való jogba beletartozik a végintézkedéshez való jog, másik oldalról a kedvezményezett joga az örökség megszerzéséhez. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az örökhagyó és az örökös örökléshez való joga az Alaptörvény védelme alatt áll, ezért minden olyan szabály – így a jelen ügyben vizsgáltak is –, amely az öröklés címén való tulajdonszerzést korlátozza, az örökös passzív öröklési jogába való beavatkozás.

Jelen esetben a hagyaték megszerzése elé korlátot állít a Földforgalmi tv. 10. § (2) bekezdése, 34. § (1) és (3) bekezdése. A szerzőképesség korlátozása az, hogy földművesnek nem minősülő személy akkor szerezhet földtulajdont, ha a birtokában álló föld területnagysága az 1 hektárt nem haladja meg.

KKonferencia a termőföldről és a Földforgalmi törvényről

2017. október 17.

Jöjjön el szakmai napunkra, ahol az alábbi témákkal várjuk:

  • A földszerzés anyagi jogi és eljárásjogi kérdései
  • A föld tulajdonjogának és használati jogosultságának megszerzésével kapcsolatos gyakorlati kérdések
  • A polgári jogi és a közigazgatási szemlélet ütközése a földhivatalok eljárási gyakorlatában
  • A termőföldre vonatkozó hazai szabályozás uniós szabályoknak való megfelelése

További részletek és jelentkezés >>

Az Alkotmánybíróság mindig figyelembe vette, hogy a földtulajdon sajátos természeti és vagyoni jellemzői, nevezetesen a föld véges jószág volta, nélkülözhetetlensége, megújuló képessége, különleges kockázatérzékenysége és alacsony nyereséghozama a földtulajdon különös szociális kötöttségét testesítik meg. Ezek a körülmények indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését vagy a tulajdonjogszerzés korlátozását.

A jelen esetben az AB szerint a korlátozások objektív körülményeken nyugszanak. A földművessé válás feltételei nem eleve teljesíthetetlenek, ennek előírása nem jelent aránytalan és túlzott terhet a termőföldet művelés céljából szerezni kívánók számára. Annak meghatározására pedig, hogy a földművesnek nem minősülő személy milyen területnagyságig szerezhet termőföldet az Alaptörvény XIII. cikke alapján, nincs alkotmányossági mérce.

A vizsgált szabály arra az esetre, ha a földművesnek nem minősülő végrendeleti örökös nem szerezheti meg a birtokmaximum feletti föld tulajdonjogát, azt írja elő egyetlen jogkövetkezményként, hogy a végrendelet érintett rendelkezését érvénytelennek kell tekinteni. A Ptk. szerint, ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, a többi rendelkezés érvényes vagy hatályos marad, feltéve, hogy az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, és a végrendelet részleges fennmaradása feltehető akaratával nem ellentétes. A törvényes öröklésre vonatkozó rendelkezések között található az állam öröklése. Eszerint más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.

A törvényeknek megfelelő végintézkedésnél függő jogi helyzet állt fenn, amelyen az örökség megnyílásától a kedvezményezett személynek jogos várakozása van. Az Ab szerint az olyan jogszabály, amely jogos várakozást eltöröl, önmagában is beavatkozásnak minősül az Alaptörvény XIII. cikke által védett jogokba. Ez az öröklési jogtól való teljes és ellentételezés nélküli megfosztás, amelynek eredményeként az állam örököl, még akkor sem igazolható törvényes közérdekkel, ha a célja a termőföld védelme. Ezért a Földforgalmi tv. 34. § (3) bekezdés utolsó mondata – amely egyedüli, kizárólagos jogkövetkezményként az érvénytelenségről rendelkezik – nem tekinthető az elérni kívánt céllal arányos korlátozásnak, ezért alaptörvény-ellenes.

Ezen kívül az AB megállapította azt is, hogy a jelen esetben a Földforgalmi tv. szabályozása hiányos is. A vitatott szabályozás alapján a végintézkedésben kedvezményezettként megjelölt személynek a jogai a törvény erejénél fogva megszűntek. Mindez a kedvezményezett oldalán olyan vagyoni hátrányt jelent, amelyet a Földforgalmi tv. szabályozása megfelelően nem ellentételez, nem kompenzál, és amely másképp sem orvosolható.

Ráadásul öröklés esetén az örökös általában nincs abban a helyzetben, hogy szerzőképessége szubjektív feltételeit teljesíthesse. Ezért az AB szerint az öröklési jog ilyen mértékű csorbítása szükségtelenül szigorú jogkövetkezmény arra az esetre, ha az örökhagyó olyan személyt jelölt örökösnek, aki a Földforgalmi tv. szerint a végrendelet megírásakor épp nem lehetne örökös. Ebben a helyzetben az Alkotmánybíróság szerint az arányosság követelményét az biztosíthatja, ha a vagyoni hátrány kompenzálására lehetőséget biztosít a törvényi szabályozás. Tekintettel arra, hogy a Földforgalmi tv. szabályozásában ilyen, a közérdekű korlátozás arányosságát a kedvezményezett oldalán kompenzáló szabály nem ismerhető fel, a törvényalkotót az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti örökléshez való jog alapján mulasztás terheli.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Varga Zs. András volt.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!