AB: Hiányosak a Ve. kézbesítésre vonatkozó szabályai

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogot sértő, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényben (Ve.) nem alkotta meg azokat a szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a másodfokú választási bizottság és a felülvizsgálati bíróság közölje a határozatát mindazokkal, akikre a jogorvoslati eljárás során hozott határozat rendelkezést tartalmaz. A döntéshez Czine Ágnes, Stumpf István és Sulyok Tamás párhuzamos indokolást csatoltak.

1. Az alapügy

Az Alkotmánybíróság korábban két különböző médiaszolgáltató alkotmányjogi panaszai alapján indított eljárásai során a 19/2016. (X. 28.) AB-határozatban, illetve a 20/2016. (X. 28.) AB-határozatban megállapította a Kúria két végzésének alaptörvény-ellenességét. Azokban az ügyekben az indítványozó műsorszolgáltatók által közzétett társadalmi célú reklámok miatt egy magánszemély fordult a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB). Utóbbi a kifogásokat elutasította, mert szerinte a vitatott médiatartalom nem a választói akarat befolyásolását célozta, így a műsorszám közérdekű üzenetnek minősült. A kifogásokat benyújtó magánszemély a határozatok felülvizsgálatát kérve a Kúriához fordult, amely kimondta, hogy az indítványozók megsértették a választási eljárás politikai reklám közzétételére vonatkozó rendelkezését. A műsorszolgáltatók alkotmányjogi panaszaikban arra hivatkoztak, hogy a Kúria végzései sértik a véleménynyilvánítás szabadságát. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az indítványokat, mert szerinte a kúriai végzések alkalmasak voltak arra, hogy – mintegy öncenzúraként – a műsorszolgáltatókat visszatartsák társadalmi célú reklámok közzétételétől.

Az egyik megsemmisített végzést a Kúria 2016. október 10-én hozta, és aznap rövid úton közölte is azt a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező magánszeméllyel és az NVB-vel, továbbá nyilvánosságra is hozta. A helyzet problematikussága az volt, az indítványozó a nyilvánosságra hozott végzésből értesült arról, hogy a Kúria döntése rá vonatkozó kötelezettséget tartalmaz. Az indítványozó 2016. október 21-én, a végzés közzétételétől számított tízedik munkanapon nyújtotta be alkotmányjogi panaszát. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítvány határidőben érkezett, mivel az iratok tanúsága szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz benyújtásáig nem közölte az indítványozóval a végzését.

Az Alkotmánybíróság a 20/2016. (X. 28.) AB-határozat meghozatala során észlelte a Ve.-nek a jogorvoslati eljárás során hozott határozatok közlésére vonatkozó szabályainak a hiányosságát, ezért a döntés meghozatala előtt elrendelte a Ve. 232. §-ának – hivatalból eljárva és elkülönítve történő – alkotmányossági vizsgálatát és elbírálását.

2. A döntés indokai

Az Abtv. 46. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során – hivatalból eljárva – megállapíthatja, hogy a jogalkotó jogalkotói feladatának elmulasztása következtében alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn.

Az Alkotmánybíróság döntésében felidézte a 6/1998. (III. 11.) AB-határozatát, amelyben összefoglalta a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját. E szerint a tisztességes eljárás (fair trial) követelménye nem pusztán a tisztességes (igazságos) tárgyalást foglalja magában, hanem kiterjed az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételére is. Az ezt követő döntéseiben az Alkotmánybíróság esetről-esetre határozta meg a tisztességes eljárás által megkövetelt konkrét ismérveket. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata szerint az összes részletszabály betartása, vagy egyesek megszegése ellenére lehet az eljárás igazságtalan, méltánytalan vagy nem tisztességes.

Választás

Az AB szerint a választási eljárás során a hatályos szabályozás következtében előfordulhat, hogy valakivel az elsőfokú választási bizottsági határozatot nem közölték, mivel az rá vonatkozóan nem tartalmazott rendelkezést, ám a fellebbezés nyomán hozott másodfokú választási bizottsági határozat következtében a jogorvoslati eljárás során utóbb érintetté válik

Az Alkotmánybíróság a 17/2015. (VI. 5.) AB-határozatban foglalkozott a kézbesítés(i vélelem) alkotmányosságával a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal összefüggésben. A határozatban az AB rámutatott arra, hogy „[a]z Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvényhozó nagy szabadságot élvez az egyes közigazgatási eljárási határidőkre vonatkozó, a döntésekről és más jelentős eljárási cselekményekről való értesítés és azok közlési szabályainak kialakítására. Különösen nagy ez a szabadság a nem az Alaptörvényből fakadó jogorvoslati eljárásra vonatkozó szabályok esetén. A jogorvoslati lehetőség igénybe vételének határideje a közlés módjára és a benyújtás feltételeire irányadó rendelkezésekkel együtt nem lehet annyira bizonytalan, hogy az igénybe vételére jogosultakat ténylegesen megfossza attól, hogy éljenek ezzel a jogukkal, ez ugyanis ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikke (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljárás és ésszerű határidő követelményével.” Az AB szerint az alapjog alkotmányos indok nélküli (szükségtelen) korlátozása, ha ezen érdekeltek tekintetében a személyes tájékoztatás nem érvényesül, s ezáltal az érintettek jogainak gyakorlása, a jognyilatkozataik megtételére nyitva álló határidő teljesítése jelentősen (aránytalanul) elnehezül.

Egy másik, a 35/2015. (XII. 16.) AB-határozatban az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy „a bírósági döntések közlésének funkciója kettős természetű: a bíróság tekintetében annak igazolására szolgál, hogy a kézbesítés szabályszerű volt-e. A kézbesítés szabályszerűsége előfeltétele annak, hogy a további eljárási cselekmények, a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatályosak legyenek. A másik funkciója, hogy a fél értesüljön a rá nézve jelentős eljárási cselekményekről és a jogi helyzetére kiható döntésekről annak érdekében, hogy az adott döntéssel összefüggésben eljárási jogait gyakorolni, kötelezettségeit (határidőben) teljesíteni tudja.” Annak érdekében, hogy a közlés mint a tisztességes eljáráshoz való jog egyik lényeges eleme alkotmányjogi értelemben biztosított legyen, az szükséges, hogy a közlés olyan formában történjen, amely az érintett számára tényleges értesülést tesz lehetővé. Ez a követelmény az egyszerűsített eljárások tekintetében is irányadó.”

Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a jogszabályi környezetet megvizsgálva megállapította, hogy a Ve. 48. § (1) és (3) bekezdései értelmében a választási bizottság az általa hozott határozatot a meghozatala napján rövid úton a kérelmezővel, valamint azzal közli, akire a határozat jogot vagy kötelezettséget keletkeztet vagy származtat. A Ve. 232. § (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárás során hozott határozatot a másodfokon eljárt választási bizottság a fellebbezővel közli és azokkal, akikkel az elsőfokú határozatot közölték. A (3) bekezdés értelmében pedig a bírósági felülvizsgálat során hozott határozatot a kérelmezővel és azokkal kell közölni, akikkel a másodfokú határozatot közölték. A választási eljárás során tehát a hatályos szabályozás következtében előfordulhat, hogy valakivel az elsőfokú választási bizottsági határozatot nem közölték, mivel rá az elsőfokú határozat nem tartalmazott rendelkezést, azonban a fellebbezés nyomán hozott másodfokú választási bizottsági határozat következtében a jogorvoslati eljárás során utóbb érintetté válik. Sőt, az is előfordulhat – mint a most előforduló két alapügyben is –, hogy valakivel sem az elsőfokú, sem a másodfokú választási bizottsági határozatot nem közlik, azonban a felülvizsgálat nyomán hozott bírósági határozat következtében mégis érintetté válik.

Az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányos indokát annak, hogy a másodfokú választási bizottságnak a fellebbezés folytán hozott határozatát, valamint a bíróságnak a felülvizsgálat során hozott határozatát miért ne kellene közölni azzal is, akire a határozat jogot vagy kötelezettséget keletkeztet vagy származtat, pusztán azért, mert az eljárás korábbi szakaszában hozott döntéseket vele nem kellett közölni. Mindez ugyanis a jogosultakat megfosztja attól, hogy éljenek a számukra nyitva álló jogorvoslati lehetőségekkel, ami a tisztességes eljárás követelményével ellentétes. Mivel a Ve. hatályos szövegéből hiányzik az erre vonatkozó szabályozás, az Alkotmánybíróság felhívta a jogalkotót annak pótlására.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szívós Mária volt.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!