AB: mulasztott az Országgyűlés a kárpótlások terén
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 2016. október 20. napján hatályba lépett, majd 2016. október 21. napján hatályon kívül helyezett, az egyes kárpótlással összefüggő törvények módosításáról szóló 2016. évi CII. törvény 1. §-a és 3. §-a alaptörvény-ellenes volt, és felhívta az Országgyűlést annak biztosítására, hogy az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (Kpt.) 15. § (2) bekezdésében a termőföld tulajdon megszerzésére megállapított vételi jog gyakorolható legyen minden olyan esetben, amikor a módosítás hatálybalépésekor a földalap kijelölése folyamatban volt. A döntéshez Juhász Imre, Stumpf István és Varga Zs. András csatoltak különvéleményt.
1. Az alapügy
Egy, az Országgyűlés által elfogadott módosító törvény (Módtv.) szerint hatályát vesztette Kpt. több paragrafusa. E miatt az indítványozó azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert jogosult lett volna részt venni a Rozmaring Szövetkezet kárpótlási árverésén, ám a Módtv. elfogadásával és hatálybalépésevel a kárpótlási árverés elmaradt, így az neki jogsérelmet okozott. Előadta azt is, hogy tagja a Solymári Érdekegyeztető Fórumnak, amely törvényszerűen működött. Ennek kapcsán kifejtette, hogy a Fórum a termőföldeknek a különböző tulajdonú földalapok céljára történő elkülönítésének törvényes megvalósulását ellenőrzi, a kárpótlási hatóság földalap-kijelölő határozata ellen fellebbezést, illetve keresetet terjeszthet elő. Miután azonban maga a Fórum a kárpótlási árverésen nem vehet részt, nem szerezhet földet, a Módtv. hatálybalépése nem a Fórumnak, hanem az indítványozónak, mint kárpótlásra jogosult természetes személynek okozott jogsérelmet. Kérelme indokolásául felhozta, hogy az országban a Rozmaring Szövetkezet az egyetlen, amelynek a földalap-kijelölése még nem zárult le jogerősen, de miután a Módtv. a kárpótlási árverésre vonatkozó szabályokat hatályon kívül helyezte, ha meg is állapítják jogerősen a kárpótlási földalapot, a kárpótlásra jogosultak kárpótlási jegyeikkel – árverés hiányában – nem tudnak elvett földjeikhez hozzájutni. A Kpt. irányadó szabályai szerint ugyanis a szövetkezet vagy annak jogutódja jelöli ki az árverés céljára szolgáló földterületet, amire a Kpt. 15. § (2) bekezdése vételi jogot alapít a kárpótlásra jogosultak számára. Az indítványozó szerint, amennyiben ezt a jogukat elvonják, sérül az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog.
[htmlbox karteritesi_jog]
2. A döntés indokai
Az ügy befogadása során a testület megállapította, hogy a panaszos előadása kétséget ébreszt az iránt, hogy a Módtv. kifogásolt szabályozása megfelel a tulajdonjogból fakadó szabályozási követelményeknek tekintettel arra, hogy a hatályos törvényi előírás ellenére megakadályozza a vételi jog gyakorlását.
A jelen ügy eljárási érdekessége az volt, hogy jogsérelmet okozó, de már nem hatályos jogszabályi rendelkezést kellett vizsgálnia az Alkotmánybíróságnak. A Módtv. alkotmányjogi értelemben vett specialitása az, hogy törvényt, illetve törvényi rendelkezéseket helyezett hatályon kívül, s ezzel éppen azt akadályozta meg, hogy a korábban hatályos joganyag a továbbiakban alkalmazható legyen. Vagyis a Módtv. „hatályosulása folytán” következett be a jogszabály alaptörvény-ellenességét közvetlenül megalapozó jogsérelem.
Az indítvány által felvetett alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés súlya és jellege megkívánta a kárpótlás, ezen belül is a termőföldre vonatkozó szabályozás indokainak áttekintését. Ennek keretében a testület utalt arra, hogy a rendszerváltozással összefüggésben a volt tulajdonosok részéről erőteljes igény jelentkezett a magántulajdonban igazságtalanul okozott egykori sérelmek, károk orvoslására. A piacgazdaságot létrehozó, a magántulajdont elismerő és védő állam erkölcsi kötelessége, hogy az intézkedései által vagyoni sérelmet szenvedettek anyagi kárpótlásáról gondoskodjék. A termőföld ugyanakkor korlátozott mértékben rendelkezésre álló, az általánostól eltérő jövedelmezőségű és sajátos jogi jellegű tulajdoni tárgy, ezért a kárszámítás módja tekintetében az általánostól eltérő megoldást igényelt. A kárpótlás körébe vont termőföldeknek a jogosultak körében árverésre való bocsátását olyan megoldásként intézményesítette a törvény, amely a kárpótlási jegy földre váltása során a kereslet-kínálat szabályozó hatását engedi érvényesülni, ami egyben ez a megoldás elősegítette a termőföld piaci értékének kialakulását is.
A föld megszerzésének jogi eszközeként a Kpt. 15. § (2) bekezdése vételi jogot biztosított a kárpótlásra jogosultak számára. A vételi jog a Ptk. indokolásának szóhasználata szerint hatalmasságnak számít, olyan erős, a törvény által védett dologi jogi jogosultságként funkcionál, amelynek alapján a vételi jog jogosultja egyoldalú akaratelhatározásával akkor is megveheti a dolgot, ha a tulajdonos azt nem akarja eladni.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Módtv. a vételi jogról szóló rendelkezést nem helyezte hatályon kívül, így az továbbra is a kárpótlási igény gyakorlati megvalósításának eszközéül szolgál. Ugyanakkor a törvényen alapuló tulajdoni váromány a kárpótlásra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezése révén elenyészik. A Módtv. megalkotásakor ugyanis a garanciák fenntartásából fakadó követelményeket a törvényalkotó figyelmen kívül hagyta: úgy szüntette meg a termőföld árverésre vonatkozó szabályokat, hogy a kárpótlási igények érvényesítését szolgáló vételi jog a jogosultakat továbbra is megilleti. Az indítványozónak, mint kárpótlásra jogosultnak tehát továbbra is kétségtelen jogcíme van a tulajdonszerzéshez, ezért a Módtv. Valójában olyan jogos várakozást törölt el, amely alaptörvény-ellenes beavatkozásnak minősül az Alaptörvény XIII. cikke által védett jogba. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy Módtv. 1. §-a és 3. §-a alaptörvény-ellenes volt.
[htmlbox BDT]
Minthogy azonban ez az utólagos alaptörvény-ellenessé nyilvánítás az indítványozó jogsérelmét nem orvosolta, az AB hivatalból vizsgálatot folyatott le és felhívta a jogalkotót a hiányzó szabályok megalkotására.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvényalkotó figyelmen kívül hagyta a folyamatban lévő eljárások tényét, és az ehhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések megalkotásának szükségességét, ami ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével. A jogalkotó ugyanis valamely jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezésekor akkor jár el kellő gondossággal, ha ezzel nem hagy hátra le nem zárt jogviszonyokat, illetve nem lehetetleníti el azon törvényben biztosított jogosultságok érvényesítését, amelyek a XIII. cikk (1) bekezdéséből következően alaptörvényi oltalom alatt állnak. A jogalkotói felelősség pedig minden olyan esetben fokozott, amikor több évtizede tartó folyamat lezárásáról van szó. Ilyennek minősül a még meglévő és törvényi jogosultságon nyugvó kárpótlási igények érvényesítésének földárveréseken történő biztosítása olyan esetben, amikor a Módtv. hatálybalépésekor a földalap kijelölése folyamatban volt. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség fennállását megállapította.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szabó Marcel volt.
