Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság elutasította az adózás rendjéről és egyes adótörvények módosításáról szóló, 2015-ben született CLXXXVII. törvény 146. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt. A kifogásolt rendelkezés nyomán ugyanis nem sérült a visszaható hatály tilalma, a törvényhely a hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra nem vonatkozik, így kötelezettséget sem állapít meg, jogot visszaható hatállyal nem von el, illetve nem korlátoz, továbbá a hatályba lépése előtti időre nem nyilvánít jogellenessé valamely magatartást.
Az Alkotmánybíróság elutasította az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló 2015. évi CLXXXVII. törvény 146. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt. A döntéshez Czine Ágnes párhuzamos indokolást, Hörcherné Marosi Ildikó, Salamon László és Stumpf István különvéleményt csatoltak.
1. Az alapügy
Az Art. indítványozó által támadott szabályai az adóregisztrációs eljárásról szólnak. Az adóregisztrációs eljárás a társas vállalkozások első, vagy a működő vállalkozások változás nyomán státuszt nyert vezető tisztségviselőinek és képviseleti joggal, vagy 50 százalékos szavazati joggal rendelkező tagjainak adózói előéletét vizsgáló eljárás. Ennek eredményeként az adószám megállapítása megtagadható, vagy a vállalkozás adószáma törölhető. Az eljárásban ügyfél a társas vállalkozás adózó, a hatóság a társas vállalkozás adószámáról dönt. A cél, hogy meghatározott kritériumoknak megfelelő személyek új adózó alapításában, vagy működésében meghatározott körülmények fennállásáig, vagy meghatározott ideig ne vehessenek részt. A cél elérése érdekében az adóhatóság az adózó adószámának megállapítását megelőzően megvizsgálja, fennáll-e olyan, a törvényhelyben felsorolt kizáró ok az adózó vezető tisztségviselőjével, képviseletre jogosult tagjával, vagy korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal rendelkező tagjával, vagy részvényesével szemben, amely az adószám megállapításának akadályát képezi. A módosító törvény több ponton szigorított, illetve pontosított az adóregisztrációs eljáráshoz kapcsolódó jogszabályi rendelkezéseken. Az adóregisztrációs eljárással összefüggő – adótartozásra vonatkozó – összeghatárok a korábbi 15, illetve 30 millió forintról 5 és 10 millió forintra csökkentek és a törvény beemelte a cégvezetőket is az adóregisztrációs eljárás során vizsgált személyi körbe. Az 50 százalékot elérő mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tag, ennek hiányában valamennyi tag vizsgálata, valamint az adótartozás folyamatos fennállásának 180. napját megelőző 180. nap helyett 360. napig terjedő időszak vizsgálata szintén a törvény új, szigorúbb szabályain alapul.
A panasz szerint az állami adóhatóság levelében tájékoztatta az indítványozót, mint gazdasági társaság ügyvezetőjét, hogy vele szemben az Art. 24/C. § (2) bekezdés ac) pontjában meghatározott akadály áll fenn, és felszólította az akadály 30 napon belül történő megszüntetésére. Az adóhatóság utalt arra, hogy az indítványozó 2009. 12. 30-ától 2015. 04. 10-éig tagja volt egy másik gazdasági társaságnak, amely 2015. 04. 10-én 14.501.012 forintnyi adótartozással szűnt meg.
A módosító törvény hatályba lépése előtt a tisztségviseléstől eltiltás az olyan, más adózó jelenlegi, vagy volt vezető tisztségviselője, vagy tagja esetében állt fenn, amely 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 15 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik. A panasz szerint az Art. új rendelkezései a jogszabály hatálybalépését megelőző időben bekövetkezett események jogi megítélését a jogalanyokra nézve hátrányosan megváltoztatják. Az Art. 2015. 04. 10-én hatályos 24./C § (2) bekezdésének ab) pontjában meghatározott 15 millió forint, illetve 30 millió forint értékhatárokat ugyanis az Art. 2016. 01. 01-jétől hatályos 24/C. § (2) bekezdésének ab) pontjában alacsonyabb, 5 millió forintban, illetve 10 millió forintban határozták meg, még pedig oly módon, hogy az adózókra jelentősen hátrányosabb rendelkezéseket a törvénymódosítás hatályba lépését megelőző 5 éven belüli jogviszonyokra is alkalmazni kell. A panasz szerint mindez a visszaható hatály tilalmának elvébe ütközik, és ez a visszaható hatály tartósan kizárja az indítványozó számára vállalkozási tevékenység folytatásának lehetőségét.
Az Országgyűlés 2015-ben módosította az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. és más adótörvényeket. Az Alkotmánybíróság szerint nem alaptörvény-ellenes a 2015. évi CLXXXVII. törvény 146. § (2) bekezdése, ezért elutasította az erre irányuló alkotmányjogi panaszt
2. Az AB-döntés indokai
A panaszban vitatott szabály szerint az adószám kiadását meg kell tagadni, illetve az adószám törlését el kell rendelni, ha az adózó vezető tisztségviselőjével szemben kizáró ok áll fenn. Az Alkotmánybíróság a panasz befogadhatóságának elbírálása során közvetlenül érintettnek tekintette az indítványozót, akinek az ügyében a támadott jogszabály alkalmazása, azaz végrehajtása megkezdődött. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a befogadhatóság szempontjából releváns közvetlen érintettség a panaszos oldalán fennáll, mivel az adózó társas vállalkozó a törvény előírásait alkalmazni köteles, ez pedig az indítványozó jogi helyzetére közvetlenül kihat. Az indítvány továbbá azt az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést is felvetette, hogy az Art. módosított szabálya alkotmányosan tiltott visszaható hatályú-e.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a módosító törvény számos részletszabályt illetően szigorította az adóregisztrációs eljáráshoz kapcsolódó rendelkezéseket. Az adóregisztrációs eljárásban egyebek között vizsgálandó az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napját megelőző 5 éven belül az adózóhoz köthető korábbi adótartozás. A módosító törvény 146. § (2) bekezdése második fordulata azonban értelmezhető úgy, hogy 2016. január 1-jét követően az adószám megállapítására irányuló kérelemnek akadálya az, ha az adózó vezető tisztségviselője a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül olyan adózó tagja volt, amelynek a csökkentett összeghatárok szerinti adótartozása állt fenn. Ennek megfelelően a panaszt benyújtó magánszemély 2016. január 19-től vált társaság ügyvetőjévé.
Az Alkotmánybíróság többször kifejtett álláspontja szerint valamely új szabályozás kiterjedhet a múltban keletkezett jogviszonyokra is, azonban e jogviszonyokból származó jogokat-kötelezettségeket hátrányosan csak a hatályba lépés utáni időtől érintheti. Az adóregisztrációs eljárás 2012. január 1-jétől létezik. A panaszban kifogásolt új szabályok az adótartozásnak a mértékére vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a módosítás ugyan alkalmazható a múltban keletkezett tényeket illetően is, de jogalakító hatása a jövőre nézve van, azaz a módosító törvény csak a hatályba lépése utáni időtől állapít meg kötelezettséget. Az indítványban kifogásolt rendelkezés által ezért nem sérült alaptörvény-ellenesen a visszaható hatály tilalma, a törvényhely a hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra nem vonatkozik, és a hatálybalépése előtti időre kötelezettséget sem állapít meg, kötelezettséget terhesebbé nem tesz, jogot visszaható hatállyal nem von el, illetve nem korlátoz, továbbá jogellenessé nem nyilvánít a hatályba lépése előtti időre valamely magatartást. A jogszabály csupán előre jelzi, hogy ha meghatározott adózói előélettel – viszonylag jelentős adótartozás felhalmozásában közreműködéssel – rendelkező magánszemélyt kísérelnek meg bejelenteni vezető tisztségviselőként vagy a törvény szerinti szavazati joggal rendelkező tagként, akkor az akadályozni fogja az adószám megállapítását.
Az AB szerint valamely tisztség elnyerésének vagy betöltésének feltételeit meg lehet változtatni. Mindez nem a tiltott visszaható hatály kérdését veti fel, hanem a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idővel hozható kapcsolatba, ami a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. A jelen esetben azonban nincs kellő következtetési alap annak megállapítására, hogy a felkészülési idő a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztette volna.
Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Varga Zs. András volt.
