Amikor elmarad a sérelemdíj

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A személyiségi jogi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. A körülmények bírói mérlegelése adott esetben azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illet, a felperes szerint az alperes a www.kuruc.info felületen közzétételre került nyilatkozatában annak valótlan állításával, hogy a 2014. október 12-én Ózdon tartott önkormányzati választások során a felperesék 2000 forinttal lefizették a cigányokat azért, hogy rájuk szavazzanak és csaltak a választáson, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Az alperes kijelentései néhány személy magánbeszélgetéséről az alperes tudomása és hozzájárulása nélkül készült hangfelvétel közzétételével került nyilvánosságra. A felperes elégtételadásként arra kérte kötelezni az alperest, hogy a jogsértés tényének elismerésével levélben fejezze ki sajnálkozását, valamint a bíróság jogosítsa fel a felperest arra, hogy ezt a levelet a felperes által választott módon nyilvánosságra hozza. Emellett 250 000 forint sérelemdíj megfizetését is követelte.

jóhírnév

 

A vonatkozó jogszabályi rendelkezések

A Pk 2:52. § (1) bekezdése alapján, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.

A (2) bekezdés szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.

A (3) bekezdés a sérelemdíj mértékével kapcsolatban kimondja, hogy azt a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg.

 

Az első- és másodfokú bíróság döntése

A bíróság szerint az alperes a megsemmisített eredményből, a választási eljárásban született határozatok tartalmából, abból, hogy az egyik jelölt tájékoztatta őt a választás tisztaságát sértő szavazatvásárlással összefüggésben tett rendőrségi feljelentésről, a való tényekből okszerűen következtetve fogalmazta meg kijelentését, ezért az alperes értékítélete a felperes személyiségi jogát nem sérti.

A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogának megsértését. Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint a csalásra vonatkozó alperesi közlés tényállításnak tekintendő, amelynek tartalma, illetve valósága igazolható és bizonyítható. Az adott közlés akkor minősül véleménynek, értékítéletnek, ha azzal kapcsolatban az ún. igazolhatósági-bizonyíthatósági teszt nem végezhető el. Mivel a nyilatkozatokból nem derül ki, hogy a párttól vagy a hozzá köthető személyektől kapták-e a megjelölt összeget, nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes csalt a választáson. Miután ez a közlés valótlan tényállításnak bizonyult, ezért az ítélőtábla a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a jóhírnévsértést.

A sérelemdíj megfizetése iránti igényt azonban alaptalannak ítélte, mivel meglátása szerint annak megállapításához továbbra is szükséges a személyiséget ért nem vagyoni sérelem, amely őt az állított jogsértő magatartás következtében érte. A bíróság az adott ügy egyedi tényállása alapján úgy is dönthet, hogy adott esetben a sérelemdíj alkalmazása szükségtelen. A felperes oldalán az ún. köztudomás-doktrínát alkalmazva sem volt kimutatható nem vagyoni sérelem, amely az alperesi közlés következtében érte, mivel a felperes polgármester-jelöltje nyerte a választást.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes az ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes 250 000 forint sérelemdíj és kamatai megfizetésére kötelezését kérte.

 

A Kúria megállapításai

A Kúria a Ptk. miniszteri indokolására hivatkozva hangsúlyozta, hogy a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése. Önmagában a jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj alkalmazása, a bíróság ugyanis mérlegelheti, hogy a Ptk. 2:51. § (1) bekezdésében meghatározott szankciók (a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, a jogsértés abbahagyása és a jogsértő eltiltása a további jogsértéstől, megfelelő elégtétel adása, a sérelmes helyzet megszüntetése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása, a jogsértéssel elért vagyoni előnyt átengedése) alkalmazása orvosolja-e az érintett személy sérelmét, vagy a jogsértőt e jogkövetkezmények mellett sérelemdíj megfizetésére is kötelezni kell.

A bíróságoknak a mérlegelés körébe kell vonni a sérelmet szenvedett fél személyét, a jogsértés személyére, környezetére gyakorolt hatását, továbbá az eset egyéb körülményeit. A sérelemdíj összegének megállapításánál a sérelmet szenvedett felet ért hátrány és annak súlya, mértéke, ismétlődő jellege, a felróhatóság mértéke, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatása kap jelentőséget. A Kúria kiemelte, hogy a bíróságnak mindezek értékelésével kell megállapítania az adott személyt ért hátrányokat, és annak alapján eldöntenie, hogy a sérelmet szenvedett fél jogosult-e sérelemdíjra, amennyiben igen, milyen összegszerűségben. Így természetesen a bírói mérlegelés adott esetben arra is vezethet, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére.

A Kúria az ítélőtáblához hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy a jogsértés megállapítása és az elégtételadás elrendelése mellett adott ügyben a sérelemdíj alkalmazása szükségtelen, mivel az alperes szűk körben, két magánszemély előtt mondta a jogsértő mondatokat, nem a széles nyilvánosság előtt, illetve nem annak szánta, továbbá annak a helyi választás eredményére nem volt semmilyen hatása. Mindezek alapján a jogsértő közlésnek nem volt értékelhető jelentősége a jogi személy felperes környezetére, személyének megítélésére.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.764/2015.) a Kúriai Döntések 2016/9. számában 241. szám alatt jelent meg.

 

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!