Átalakul a közigazgatási eljárás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Főszabállyá válik a bírósághoz való közvetlen fordulás lehetősége (kizárva ezzel a fellebbezést), és kivételes esetekben válik lehetővé a perlést megelőzően a fellebbezés magasabb szintű közigazgatási hatósághoz.


 

A törvényjavaslat szövege ezúttal a Netjogtáron is elolvasható.

 

A közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslattal egy időben került az Országgyűlés elé az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat (Ákr.), mely a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (Ket.) fogja felváltani.

A szabályozás szükségességét a törvényjavaslat indokolása szerint az indokolja, hogy mivel a hatóságok évente több tízmillió közigazgatási ügyben járnak el, így az állampolgárok mindennapos találkozása az államhatalommal a közigazgatási ügyeken keresztül történik. Ezért elengedhetetlen, hogy az ügyek elintézése során a közigazgatás az Alaptörvénynek megfelelő, az ügyfelek jogait és jogos érdekeit garantáló, magas színvonalú, korszerű, az eljárások gyors lezárását és az időszerűséget biztosító, hatékony, átlátható és kiszámítható működéséhez szükséges hatósági eljárásjogi keretek között járjon el.

Kiemeli az indokolás, hogy a felgyorsult társadalmi és technológiai fejlődés, valamint az egymást váltó kormányok eltérő szemlélete miatt a Ket. nem tudott a hatósági eljárások kiérlelődött törvényi alapjává válni. 10 év alatt szinte minden rendelkezése módosult, némelyik többször is, szövege egyre bővült, ugyanakkor a koherenciája meggyengült, (pl. törvénybe nem való ügyviteli jellegű előírások is kerültek bele), és végül valamiféle „ügyintézői kézikönyvvé” vált. Ezzel párhuzamosan egyre több eljárás került ki a Ket. hatálya alól, gyakorlattá vált az ún. „mögöttes” jogszabályként való alkalmazása, ami megkérdőjelezte a Ket. átfogóan általános jellegét. A javaslat már az általános indokolásában előre vetíti, hogy az új norma elfogadása jogszabályváltozások egész sorát fogja eredményezni, ugyanis az eljárásjogi kódex felülvizsgálata mellett mintegy 180 törvény, 420 kormányrendelet, és 470 miniszteri rendelet legalább részleges felülvizsgálatára is sor került.

 

Az általános és különös eljárási szabályok viszonya

A törvényjavaslat maga terjedelmében jóval rövidebb, mint a Ket. szabályrendszere, és kifejezetten az egyszerűségre, közérthetőségre és tömörségre törekszik. A javaslat elkészítése során az alapvető eszme az volt, hogy mivel a több ezer eljárástípus minden lényeges eleme nem rögzíthető egy törvényben, ezért csak azon szabályok kerüljenek megfogalmazására, amelyek valóban minden eljárásban közösek, és az ezen kívül eső szükségszerű eltérések, illetve kiegészítő eljárási szabályok meghatározását az ágazati, különös eljárási jogszabályokra hagyja. Fontos változás lesz továbbá, hogy a jogbiztonság és az átlátható jogi szabályozás biztosítása érdekében miniszteri rendelet nem állapíthat meg a jövőben kiegészítő eljárási rendelkezéseket [Ákr. 8. § (3) bekezdés: „Miniszteri rendelet kivételével jogszabály e törvény szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg.”]

Mindezek miatt azonban a ténylegesen általános szabályoktól való eltérés lehetőségét a Javaslat kizárja, illetve jelentősen szűkíti. Az általános közigazgatási rendtartás ezért csak néhány, szigorúan elvi alapokon kiválasztott eljárást (a szabálysértési eljárás, a választási eljárás, a szuverenitással való szoros összefüggései miatt a menekültügyi és idegenrendészeti, valamint az állampolgársági eljárás, vagy éppen sajátosságai okán a mintaadó európai közigazgatási eljárásjogi törvényekhez hasonlóan az adó- és vámigazgatási eljárás) vesz ki a hatálya alól. A közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok az Ákr. rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt az Ákr. megengedi.

A törvényjavaslat új helyzetet teremt a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárások tekintetében. Szakít a hatályos jogi felfogással, visszatér a két világháború közti jogfelfogáshoz, és hasonlóan a jegyző birtokvédelmi eljárásához, a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat nem tekinti hatósági eljárásoknak. Jóllehet az új Ptk. az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát nem integrálja magába, ugyanakkor megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttérnorma jellegét (Ptk. 2:55. §). Ennek hatására az ilyen ügyeket nem lehet a közigazgatási hatósági eljárások körébe vonni. Az, hogy az általános eljárási kódexek szabályait szűk keretek között itt is alkalmazni lehet, nem jelenti, hogy ezek az eljárások az Ákr. hatálya alá tartoznának. Az új eljárási kódex a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat nem tekinti hatósági ügynek, így azok kivett eljárásként történő felsorolása nem is szerepel a normaszövegben.

 

A sommás eljárási forma bevezetése

Ha a hiánytalanul előterjesztett kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott és nincs ellenérdekű ügyfél, vagyis a benyújtásakor minden, a döntéshez szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, akkor a hatóságnak azonnal – de legkésőbb nyolc napon belül – döntést kell hoznia (41. §). Ha azonban a hatóság megállapítja, hogy nem állnak fenn a döntéshozatal feltételei, akkor végzésben rendelkezik azon szükséges eljárási cselekményekről, melyek az eljárásnak az általános szabályok szerint – teljes eljárásként – történő lefolytatását „kényszerítik” ki. Így minden eljárásban kötelezettség, hogy ha az ügyfél minden szükséges adatot szolgáltat, rövid időn belül, akár azonnal is elintézendő az ügye.

 

Az automatikus döntéshozatali eljárás

Az elektronikus ügyintézés megreformálásával összefüggésben bevezetésre kerül az automatikus döntéshozatali eljárás (40. §), amikor is egy napon belül döntést kell hoznia a hatóságnak. Automatikus döntéshozatali eljárás akkor alkalmazható, ha a döntés mérlegelést nem igényel, nincs ellenérdekű ügyfél, minden – a döntéshez szükséges – adat rendelkezésre áll, és azt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. Az automatikus döntéshozatal konkrét eseteit nem lehetséges az általánosság szintjén meghatározni, azt minden esetben az egyes, ágazati jogszabályoknak kell megtenniük. A döntéshozatal konkrét menetét, módszerét, technikáját pedig az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény tartalmazza.

 

A hatóságok együttműködése

Az új szabályozás szerint a szakhatósági eljárás mellett egyéb alternatív megoldások bevezetését is célul tűzi. A sok hatóság közreműködését feltételező eljárások hatékonyabbá tétele érdekében a törvényjavaslat a ma megoldatlan számos, egymásra épülő eljárás ügyfélbarát kialakítását tűzi célul, ezért olyan speciális eljárásforma bevezetését irányozza elő, amely a tényleges egyablakos eljárást segítené elő, egy „fő” hatóság kijelölésével, amely az egyéb, érintett további hatóságoktól beszerzi vagy elősegíti az ügyfél kérelmének teljesítéséhez szükséges hatósági döntéseket. Az indokolás kiemeli, hogy például egy gyermek születése után a szülőnek az új hatósági együttműködési rendszer szerint elég lenne csupán egy hatósággal kapcsolatot létesíteni ahhoz, hogy gyermeke anyakönyvi kivonatát, lakcímkártyáját, adókártyáját megkaphassa, valamint a családtámogatási ellátásokat igénybe vegye. A Ket. rendszere szerint a szülőnek még két hatóságot (jegyző, fővárosi és megyei kormányhivatal) kell személyesen felkeresni ezen ügyek megindításához, az eltérő eljárási határidők miatt többször is.

[multibox]

Ügyintézési határidő

A Ket. szerinti 21 napos általános eljárási határidővel szemben a törvényjavaslat egy olyan „bruttó” ügyintézési határidőt állapít meg, amely alatt az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni. Általános szabályként hatvan nap áll a hatóság rendelkezésére, hogy döntésig eljuttassa az ügyet, amely alól csak az ügyfél mulasztása (késedelme), az ügyfél számára előírt kötelezettség teljesítésének időtartama és az indokolt döntéssel történt felfüggesztés, továbbá a szünetelés jelent kivételt. Az ügyintézési határidő a hivatalbóli eljárásokban és azon kérelemre induló eljárásokban, melyekben nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, gyakorlatilag objektívvé válik, ezekben ugyanis csupán a felfüggesztés és a szünetelés eredményezi az ügyintézési határidő nyugvását. A bonyolult ügyek szűk körében ágazati törvény ennél hosszabb végső határidőt is megállapíthat. Az ügyintézési határidő a törvényjavaslat alapján automatikus döntéshozatal esetén 1 nap, sommás eljárásban pedig 8 nap.

 

Jogorvoslati eljárás

A közigazgatási eljárásokra vonatkozó statisztika adatokra vonatkozó vizsgálat során kimutatták, hogy az ügyfelek az ügyek elenyésző számában (átlagosan kevesebb, mint 0,5 %) nyújtanak be fellebbezést, de ezen ügyek jelentős részében (mintegy 20 %-ában) bírói jogorvoslatot is kérnek. Így a megfellebbezett ügyek jelentős hányada bíróság elé kerül. A törvényjavaslat ezért főszabállyá teszi a bírósághoz való közvetlen fordulás lehetőségét (kizárva a fellebbezést), és kivételes esetekben teszi lehetővé a perlést megelőzően a fellebbezést magasabb szintű közigazgatási hatósághoz.

A jogalkotó álláspontja szerint a korrupciós kockázatok csökkentésének egyik megfelelő eszköze a bírói jogorvoslat lehetőségének jelentős szélesítése, mivel a bírói függetlenség és a bírósági eljárás nyilvánosságának elvéből fakad a döntési folyamatok átláthatóságának javulása, továbbá a bírósági döntések publikálása eredményeként megismerhető és kiszámítható lesz a joggyakorlat.

Természetesen biztosítja a javaslat, hogy a döntés ellen benyújtott keresetlevél alapján maga a döntést hozó hatóság azt érdemben megvizsgálja, és maga orvosolja a törvénysértő döntést. Sommás eljárás és automatikus döntéshozatali eljárás esetén továbbá az ügyfél kérheti a döntés közlését követő öt napon belül ügyében teljes eljárás lefolytatását.

 

Végrehajtás

A törvényjavaslat nem rendelkezik részletes végrehajtási szabályokkal, azok majd a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendszerébe kerülnek átemelésre.

 

Olvassa el a Polgári perrendtartásról és a Közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslatról írt összefoglalónkat is.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 17.

Szolgáltató közigazgatás – 2. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

2024. április 15.

Jogszabályfigyelő 2024 – 15. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2024/42-44. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.