Az elkövető és a terhelt nem azonos fogalmak

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az elkövető anyagi jogi, a terhelt eljárásjogi kategória. A büntethetőség elévülését pedig nem a terhelt ellen, hanem az elkövető ellen foganatosított büntetőeljárási cselekmény szakítja félbe - a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a járásbíróság a 2015. május 5-én kelt végzésével a terheltekkel szemben az ellene indított büntetőeljárást elévülés címén megszüntette. Az általuk elkövetett csalás bűncselekmény befejezettsége 2008. szeptember 15-e volt, ez az időpont lesz irányadó az elévülési határidő számításánál.

 

Az első- és másodfokú eljárás 

A járásbíróság megállapította, hogy a terheltek esetében mind az elkövetéskori, mind az elbíráláskori törvény szerint 5 év az elévülési idő. Úgy ítélte meg, hogy a bírói gyakorlat szerint a bűncselekmény elévülését csak azok az ügy előre vitelét célzó, azaz érdemi cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel). Ugyanakkor a személyi feltétel az, hogy ezek az érdemi eljárási cselekmények meghatározott személy, a későbbi vádlott ellen, a fentebb említett tények bekövetkezésében, előidézésében játszott szerepének tisztázására irányulnak. 

börtön

 

A járásbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a személyi feltétel a terheltek esetében nem teljesült, ugyanis az ügyben a vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjának feltárását célzó nyomozati cselekményeket foganatosították ugyan, azonban a terhelteknek a bűncselekményben betöltött szerepének a tisztázására irányuló nyomozati cselekmények csak a bűncselekmény befejezettségéhez képest 5 éven túl történtek, így az ő vonatkozásukban nem szakadt félbe az elévülés. 

A fellebbezésben az ügyészség anyagi jogszabálysértésre hivatkozott. A másodfokon eljárt törvényszék helybenhagyta a járásbíróság végzését. 

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

A jogerős végzés ellen a megyei főügyészség a élt felülvizsgálati indítvánnyal. Meglátásuk szerint a bíróság az anyagi jog szabályainak megsértésével szüntette meg elévülés címén az eljárást, mivel az annak bekövetkezéséhez szükséges, a törvényben előírt idő a bűncselekmény elkövetésétől számítottan még nem telt el. 

 

A Kúria megállapításai 

A Kúria szerint az eljárt bíróságok helyes jogszabályhelyekből téves következtetést vontak le, és téves jogi álláspontra jutottak.  Megállapította, hogy a bűncselekmény elkövetési ideje 2008. szeptember 15. volt, a rendőrség a nyomozást 2013. április 11-én rendelte el, majd 2014. január 2-án felfüggesztette és 2014. március 15-én annak folytatását elrendelte, amelynek során az egyik terheltet 2014. október 29-én, a másik terheltet pedig 2015. február 23-án gyanúsítottként hallgatták ki, végül a járási ügyészség vádat emelt ellenük. 

A Btk. szerint az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye [28. § (1) bekezdés]. Kiemelte, hogy az eljárt bíróságok ezt úgy értelmezték, hogy az elévülést a már terhelti pozícióban levő személy ellen foganatosított eljárási cselekmény szakítja félbe. Ez az állítás a törvényben szereplő „elkövető” fogalmát a „terhelt” fogalmával helyettesíti, és csak akkor volna igaz, ha ez a két szó valóban azonos fogalmat fejezne ki, ami azonban nem így van. A Kúria hangsúlyozta, hogy a Btk. szerint az elkövető az, aki a bűncselekménynek az Általános és Különös Részében meghatározott törvényi tényállását megvalósítja; mivel e fogalomnak a törvényben egyéb ismérve nincs, nincs jelentősége annak, hogy ismert-e a kiléte vagy nem. Ezzel ellentétes álláspontból az következne, hogy annak a bűncselekménynek az elkövetője nem vagy még nem ismert, nincs elkövetője, ami nyilvánvalóan képtelenség. 

Az elkövetői minőség szükségszerűen létező objektív kapcsolat a bűncselekmény és valamely személy között, mely létrejön és fennáll függetlenül attól, hogy az adott személy ismerte-e vagy nem. A terhelt az, akit bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja terhel, s emiatt büntetőeljárást folytatnak ellene. A Kúria ezek alapján leszögezte, az elkövető és a terhelt fogalma nem azonos fogalmak, az elkövető anyagi jogi, míg a terhelt eljárásjogi kategória, az azonosításuk téves, amely helytelen jogi álláspont kialakításához vezethet. 

A büntethetőség elévülését nem a terhelt ellen, hanem az elkövető ellen foganatosított büntetőeljárási cselekmény szakítja félbe, ezért nem szükséges, hogy az elkövető személye ismert legyen, az ismeretlen tettes elleni nyomozás elrendelése is félbeszakíthatja az elévülést. A büntethetőség elévülését félbeszakítja az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés, illetve a személyének felkutatása érdekében foganatosított büntetőeljárási cselekmény. Mivel az elkövetők körébe az ismeretlen elkövető is beletartozik, így a büntethetőség elévülését az ismeretlen tettes ellen foganatosított büntetőeljárási cselekmény is félbeszakítja. 

Az elkövető és a terhelt fogalmának azonosítása az elévülés bekövetkezésének téves megállapításához, s emiatt a büntetőeljárás törvénysértő megszüntetéséhez vezethet, amely feltétlen hatályon kívül helyezési és felülvizsgálati okot valósít meg. 

Mindezek alapján a Kúria a határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. 

 

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. III. 708/2016.) a Kúriai Döntések 2017/2. számában 40. szám alatt jelent meg.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!