Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Teendő van bőven, hiszen 2018-ban új ügyvédi törvény lép hatályba, így rengeteg szabályzatot kell megalkotnia a Magyar Ügyvédi Kamara testületeinek. Emellett fontos, hogy a jogtanácsos kollegák integrációja is sikerrel megtörténjen – fogalmazott a Jogászvilág.hu-nak adott interjújában dr. Tóth M. Gábor, a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával augusztus 20. alkalmából kitüntetett kamarai vezető.
Az államalapítás és államalapító Szent István király emléke alkalmából dr. Áder János Köztársasági Elnök – dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter előterjesztésére – a nemzeti ünnepen Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adott dr. Tóth M. Gábor ügyvédnek, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségi tagjának, elismerve szakmai és közéleti munkáját az igazságszolgáltatás és a kamara rendszerében.
A rangos elismerés változtat-e valamit a jövőbeni elképzelésein?
Alapvetően természetesen nem. Ez a kitüntetés egy fontos visszacsatolás számomra, hogy a hivatásomért végzett munka nem volt haszontalan, és hogy már elég hosszú időt töltöttem a pályán ahhoz, hogy ilyen rangos elismerésben részesüljek. De teendő van bőven, hiszen 2018-ban új ügyvédi törvény lép hatályba és ennek megfelelően rengeteg szabályzatot kell megalkotni és ebben – mivel a normaalkotás joga és felelőssége a Magyar Ügyvédi Kamara testületeit illeti és terheli – oroszlánrészt kell vállalnia az országos hivatásrendnek. Fontos továbbá, hogy a jogtanácsos kollegáknak az integrációja legalább olyan sikerrel és zökkenők nélkül történjék meg, mint a ’90-es évek elején. Természetesen én is folytatom ugyanazzal a lendülettel, ahogy eddig is, és az ügyvédi praxisomban jelentkező kihívásokat, illetve a kamarai közéletben rám háruló feladatokat is igyekszem minél nagyobb szakmaisággal, hivatástudattal ellátni.
Miként sodródott az élete az ügyvédi hivatás felé?
A humán tárgyak iránti vonzódás, és a reáltárgyakhoz való erősen tartózkodó hozzáállás már az általános iskolában érezhető volt és ez az olló később csak szélesedett. De azt is mondhatnám, hogy a pályaválasztás már otthon eldőlt, mivel szüleim is jogászok voltak, Édesapám ügyészként a „másik oldalt” képviselte, szolgálta mintegy 40 éven át. Az ő életpályája, jogászi hozzáállása számomra példaértékű volt és innen jött az, hogy a büntetőjog eleve egy kedvelt, kiemelt tantárgy volt az egyetemen. Nagyon jó szemináriumvezetőm volt dr. Pálinkás György bíró úr személyében, akinek az óráin – dacára a csütörtöki bulik utáni pénteki korai kezdésnek – mindig nagy érdeklődéssel vettem részt. Sokáig azt terveztem, hogy magam is ügyészként fogok dolgozni, de a gondviselés más utat szánt nekem. Évtizedes tetszhalotti állapot után az ELTE-n ismét megrendezték a kari perbeszédversenyt, melyet ügyészi kategóriában megnyertem. A valamennyi hivatásrendet felvonultató zsűriben helyet foglalt dr. Bánáti János is, a Budapesti Ügyvédi Kamara akkori elnöke, aki a verseny végeztével felajánlotta, ha mégis úgy gondolnám, hogy a védői pályát választom, akkor az ügyvédjelölti időszakomat töltsem a Bánáti Ügyvédi Irodában. Ezt nagy megtiszteltetésként el is fogadtam. Az ügyvédi irodából kikerülve komplett tudással és szilárd alapokkal rendelkeztem útravalóul, mely nem csak a büntetőjog területén jelentkezett, mivel dr. Bánátiné dr. Makray Ilonától módom volt megtanulni a klasszikus polgári jog és a gazdasági jog különböző területeit is.
Mit gondol, édesapja büszkébb lett volna, ha továbbviszi az ügyészi hivatást?
Édesapám szerint – aki biztos örült volna, ha én is ügyész leszek – Bánáti elnök úr felajánlása egy olyan soha vissza nem térő alkalom volt, amit gondolkodás nélkül kellett elfogadni, hiszen egy ilyen irodában, mint az övé, elsajátíthatom a szakma és a nagybetűs hivatás minden csínját-bínját. Utólag az élet igazolta a döntés helyességét, és véleményem szerint a személyiségemnek is jobban fekszik az ügyvédi pálya szabadsága, mint az ügyészi hierarchizált szervezet.
Talán a személyes emlékek miatt is, 2008 óta szervezte a BÜK büntetőjogi jelölti perbeszédversenyét, melyben a BÜK részéről zsűritagként is néhányszor közreműködött. Segít a jelöltek oktatásában, illetve 2009 óta cenzorként vesz részt az IM Jogi Szakvizsga Bizottsága mellett a szakvizsgáztatásban büntetőjog és büntető-eljárásjog tárgyakból. Hogy látja, mennyire felkészültek a mai fiatalok?
Dr. Tóth M. Gábor ügyvéd (balról) a kitüntetés átvételekor
Az egyetemtől kezdve – ahol az előkészítőn történelmet oktattam – volt bennem affinitás az oktatásra. A tudást átadni alapvetően jó dolog, főleg ha van rá érdeklődő, fogékony hallgatóság is. Ebben, azt gondolom, a mai fiatal kollegák jól állnak. Amit az egész szakvizsga reformja keretében viszont át kell gondolni, az a jogterületi specializáció, illetve az egyes jogterületeken megszerezhető gyakorlati tudás számonkérése. A Budapesti Ügyvéd Kamara Oktatási Bizottsága – Hidasi elnök úr vezetésével – ebben nagyon hatékony munkát végez, és ezt a tudásbázist talán célszerű lenne mások számára is hozzáférhetővé tenni.
Milyen jogterületeken szokott még képviseletet vállalni a büntetőjog mellett?
Mivel évekig voltam az egyik legnagyobb hazai bulvárújság jogi képviselője, ez lehetővé tette, hogy alperesi pozícióból a sajtó- és személyiségi jogi pereknek a belső rejtelmeit átéljem és viszonylag nagy jártasságra tegyek szert. A megbízásom azóta megszűnt, de az ezzel kapcsolatos tudást ma már többnyire felperesi oldalon hasznosítom.
Számos ügye szerepelt a nyilvánosság előtt.
Szerencsére az élet megadta, hogy jó néhány olyan ügyben vállalhattam szerepet az évek során, amely a közvélemény által ismert volt, a sajtó érdeklődésére is számot tartott, de sok olyan ügy is volt, amire szakmailag büszkébb vagyok, jogilag még nagyobb kihívást is jelentett. A sajtó általában azon ügyeket kapja fel, amik a büntetőjoghoz kötődnek, és az én szakmai életemben is volt néhány olyan ügy, ahol védőként vagy sértetti képviselőként részt vettem.
Milyen szakmai és közéleti változások várhatóak a közeljövőben?
Jövőre hatályba lépnek az új perrendtartási szabályok, amely hatalmas kihívás az ügyvédek számára. Míg a büntetőeljárás terén ez főleg az új szabályok és jogintézmények megismerését és a gyakorlatban való alkalmazását jelenti, addig a polgári perjog terén ezen felül meg kell barátkoznunk azzal az új perrendi szemlélettel, mely a jogi képviselők szakmai felkészültségét és ezáltal a felelősségét helyezi a per középpontjába. Ehhez a kamara a szükséges oktatási, intézményi hátteret biztosítja. Ennek az egyik következő állomása a nagy népszerűségnek örvendő, szeptember 22-24. között megrendezendő Bűnügyi Védői Konferencia lesz Szegeden, melynek középpontjában az új kódex áll. Első kézből juthatnak az ügyvédek fontos információkhoz az új törvény alkalmazásával kapcsolatosan dr. Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, dr. Belovics Ervin, a legfőbb ügyész helyettese, dr. Frech Ágnes, az OBH-hoz beosztott bíró, dr. Bánáti János MÜK-elnök, dr. Kadlót Erzsébet, dr. Békés Ádám és dr. Csomós Tamás ügyvédektől mint előadóktól. Fontos, hogy az ügyvédség komoly mennyiségű új ismeretanyagra tegyen szert, képzett és aktív részese legyen ennek a quasi kreditrendszernek. Jövőre a kamarában is választás lesz, mely után remélem ismét a békés szakmai érdekvédelem időszaka köszönt ránk.
Családapaként és ügyvédként szabadidejében mire jut idő?
Igyekszem a szabadidőm nagy részét a családommal, gyerekeimmel tölteni, nagyon szeretek olvasni, utazni, síelni és néhány éve a horgászat mellett rátaláltam a vadászatra is. Ezen túlmenően intenzíven ápolom a gimnáziumi és egyetemi baráti kapcsolataimat.
| dr. Tóth M. Gábor |
|---|
| 1997-ben az ELTE ÁJK-n diplomázott (summa cum laude). 2000 óta nagyobb részt védőként tevékenykedik. 1997-2000 között ügyvédjelölti időszakát a Bánáti Ügyvédi Irodában töltötte. 2000-2006 között a BÜK Fegyelmi Bizottsága mellett fegyelmi jegyzőként dolgozott. 2006 tavasza óta a kollegák bizalmából – harmadik ciklusban – a BÜK fegyelmi megbízottjaként tevékenykedik, valamint 2006 óta tagja a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségének és a Magyar Ügyvédi Kamara Teljes Ülésének, 2014 óta pedig a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének. Korábban az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Felvételi Előkészítő Bizottságában történelmet tanított, demonstrátorként, majd PhD-s óraadó tanárként működött közre az ELTE ÁJK Büntetőjogi Tanszékén 7 éven keresztül. Alapítója és főszerkesztője volt a Collega című jogi szakfolyóiratnak, melyben több mint fél évtizeden keresztül rendszeresen publikált is. A szakma elismeréseként 2013-ban átvehette az Eötvös Károly-díjat, 2017. augusztus 20-án a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést. |
