Az új Be. alapvető rendelkezései – 2. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új büntetőeljárási törvény (Be.) előkészítése gyakran állította válaszút elé a kodifikátorokat, s mivel e törvény kodifikációs szempontból – amint arra korábban rámutattam – dinamikus és konfliktusos jellemzőket hordoz, a szükséges döntések a törvénytervezetet annak teljességében alakítják. Nincs ez másként az alapelvek vagy – a tervezet szóhasználata szerint – alapvető rendelkezések esetében sem. Bár az alapvető rendelkezések helyüket tekintve a törvényszöveg elején kapnak helyet, és kialakításuk időrendben is megelőzte más rendelkezésekét, mégis csak a közigazgatási egyeztetések végén lehet meglehetős biztonsággal nyilatkozni arról, hogy közülük melyik és hogyan kerül be a törvénybe.


A cikk az Ügyvédvilág folyóirat 2016 szeptemberi számában jelent meg.

Az elemzés első részében az ártatlanság vélelmének, az alapvető jogok védelmének, valamint a védelem jogának alapelveit ismertettük.

A büntetőeljárás alapja és akadályai

4. §

(1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság a tudomására jutott közvádra üldözendő bűncselekmény miatt hivatalból megindítja a büntetőeljárást.

(2) A bíróság – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – indítványra jár el.

(3) Büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetét.

(4) A (3) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha az elkövető egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, a bíróság azonban – a vád szerinti minősítésnek megfelelően – nem a vádirati tényállás szerint megállapítható valamennyi bűncselekmény miatt állapítja meg a terhelt bűnösségét.

(5) Azzal szemben, akinek a felelősségét a bíróság szabálysértési eljárásban hozott határozatával állapította meg, azonos tényállás mellett büntetőeljárás – a szabálysértésekről szóló törvényben meghatározott perújítási eljárás lefolytatása előtt – nem indítható.

(6) Törvény határozza meg azokat a további okokat, amelyek fennállása esetén büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni vagy felmentő ítéletet kell hozni.

A tervezet a hatályos Be.-hez képest eltérő tartalommal fogalmazza meg a büntetőeljárás alapjára és akadályaira vonatkozó rendelkezéseket. Az új Be. egyik legfontosabb új rendelkezéseként egyértelműsíti, hogy a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében csak az ügyészséget és a nyomozóhatóságot terheli a büntetőeljárás hivatalbóli megindításának a kötelezettsége, a bíróság főszabály szerint indítványra jár el. A rendelkezés a funkciómegosztás 5. paragrafusában szabályozott alapelve irányába tett lépés.

Az észrevételek között felmerült, hogy indokolt lenne visszaemelni a tervezet szövegébe a hatályos Be. 6. § (2) bekezdését is: „Büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja alapján és csak az ellen indítható, akit megalapozott gyanú terhel.” Ezzel szembeni érv (többek között), hogy az új Be. fontos újítása a leplezett eszközök teljes körének beemelése a törvénybe (s ezzel a törvényi garanciák közé), ennek egyik szakasza az előkészítő eljárás, ami bár a büntetőeljárás része, de a célja a gyanú verifikálása.

A funkciómegosztás

5. §

A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül.

Miskolczi Barna: Az intézményi vezetők több fordulós egyeztetésének eredményeképpen a törvényes vád fogalma kikerült a tervezet szövegéből, azonban tartalmát tekintve nem fog elenyészni, a szöveg pontosítása a kézirat leadásakor még folyamatban van (Fotó: Kőrösi Tamás)

A hatályos Be. 1. paragrafusa szerint a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. Ez a megfogalmazás valójában a tiszta funkciómegosztás elvén álló rendszerekkel azonosítható. Az anyagi jogi igazságot kereső büntetőeljárások a bíró és az ügyész kötelességévé is teszik a materiális védelmet, ami a funkciók átjárhatatlan elkülönítését idézőjelbe teszi. Minthogy védelmi funkciót így az ügyész és a bíró is ellát, e logika következetes végig vitele mellett nem három, hanem csupán két funkció (a vád és az ítélkezés) tényleges elkülönülését lehetne alapelvi szinten megkövetelni. (Egyes vélemények szerint a védelem elkülönítését is hangsúlyozó megfogalmazás esetén el is kellene törölni azt a szabályt, amely az ügyészséget és a bíróságot is kötelezi a mentő és enyhítő körülmények hivatalból történő figyelembe vételére. Ez azonban az anyagi igazság megismerését célul tűző büntetőeljárással nem egyeztethető össze.) Ugyanakkor az elkülönült védelmi funkció megjelenítése mögött a jogalkalmazók tényleges tartalmat látnak, ugyanis az elkülönítés nem csak funkciókra, hanem személyekre is vonatkoztatható, így amellett törnek lándzsát, hogy az elkülönítés a vádat, a védelmet és az ítélkezést is érintse. Ennek megfelelően a közigazgatási egyeztetésre bocsátott szöveg („A büntetőeljárásban a vád és az ítélkezés elkülönül”) helyett a hatályos Be.-nek megfelelő szöveg („A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül”) megjelenítése a valószínűbb.

Az ítélkezés alapja és vádhoz kötöttsége

6. §

(1) A bíróság vád alapján ítélkezik.

(2) A bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.

(3) A bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.

Az intézményi vezetők több fordulós egyeztetésének eredményeképpen a törvényes vád fogalma kikerült a tervezet szövegéből, azonban tartalmát tekintve nem fog elenyészni, a szöveg pontosítása a kézirat leadásakor még folyamatban van.

A bizonyítás alapvetései

7. §

(1) A vád bizonyítására a vádló köteles.

(2) A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.

(3) A büntetőeljárásban senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.

(4) A bűnösség megállapítása, a bűncselekmény minősítése, illetve a büntetéskiszabás kérdésében a büntetőeljárás során el nem oszlatott kétséget a terhelt javára kell értékelni.

(5) Abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot, az ügyészséget és a nyomozó hatóságot nem köti a polgári, a közigazgatási, a szabálysértési, a fegyelmi vagy más eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.

A tervezet – mivel fogalmilag összetartoznak – egy alcímben tartalmazza az ártatlanság vélelmének a bizonyításra vonatkozó követelményeit, vagyis a bizonyítási teherre, az önvádra kötelezés tilalmára és a büntetőjogi felelősség önálló elbírálására vonatkozó szabályokat.

Készüljön fel velünk az új Pp. hatálybalépésére

 Válogasson kiadványaink, szolgáltatásaink közül és vegyen részt szakmai rendezvényeinken!

Polgári Perrendtartás 1952- 2016. – jogszabálytükör

Pp. és Ptk. Expo egy csomagban

Megrendelés >>

A büntetőeljárás nyelve és a nyelvhasználat joga

8. §

(1) A büntetőeljárás nyelve a magyar. A Magyarországon élő, törvényben elismert nemzetiségek tagjai a büntetőeljárásban a nemzetiségi anyanyelvüket használhatják.

(2) Senkit nem érhet hátrány amiatt, hogy a magyar nyelvet nem ismeri.

(3) A büntetőeljárásban mindenki jogosult az anyanyelvét használni.

(4) A büntetőeljárásban a hallássérült, illetve siketvak személy jogosult jelnyelvet használni.

Az alapvető rendelkezések körében kizárólag az eljárás nyelvére és az anyanyelv használatára vonatkozó általános rendelkezéseknek lehet helye. Ezért nem indokolt a nyelvhasználatra vonatkozó részletszabályokat (a tervezet 76. paragrafusa) itt szerepeltetni. Ugyanakkor észrevételként felmerült, hogy a 4. § (3) bekezdése ellentmond a 76. § (2) bekezdésének, vagyis annak, hogy ha az anyanyelv használata aránytalan nehézségekbe ütközne, közvetítő nyelvet lehet használni. Az ellentmondás azonban csak látszólagos, hiszen az alapelvek itt is összességükben, tehát a 4. § (3) bekezdése a 2. § (3) bekezdésével összeolvasva értelmezendő.

A törvény hatálya

9. §

A magyar büntető joghatóság alá tartozó ügyekben a büntetőeljárást e törvény szerint kell lefolytatni.

A jogalkalmazók észrevételezték, hogy az elbíráláskor hatályban lévő eljárási törvény alkalmazásának rögzítése is indokolt lenne. Ezzel szemben – összhangban a jogalkotásról szóló 2013. évi CXXX. törvénnyel – a törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezések nem az alapvető rendelkezések, hanem az átmeneti rendelkezések között kaptak helyet.

A szerző miniszteri biztos


Kapcsolódó cikkek

2024. április 19.

Elindult az E-ING képzés a Magyar Ügyvédi Kamarában

Az ügyvédség szempontjából a 2024-es év talán legnagyobb kihívása az új ingatlan-nyilvántartási eljárás bevezetésére való felkészülés. Az E-ING képzés előkészítését a MÜK koordinálja azzal a céllal, hogy az új eljárásra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretekkel segítse a kollégák felkészülését – derül ki a Magyar Ügyvédi Kamara Oktatási és Akkreditációs Bizottsága tájékoztatójából.

2024. április 19.

A közös tulajdonban álló jármű tulajdonosai csak közösen dönthetnek a jármű üzembentartójáról

A közös tulajdonban álló jármű tulajdonosai csakis közösen dönthetnek arról, hogy ki a jármű üzembentartója, személye ugyanis csak a tulajdonostársak egybehangzó nyilatkozata alapján állapítható meg. Ha az üzembentartó személye megállapítható, akkor e minőség megváltoztatásához, megszüntetéséhez úgyszintén a tulajdonostársak egyetértése szükséges – a Kúria eseti döntése.

2024. április 17.

Szolgáltató közigazgatás – 2. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.