Belvíz – az önkormányzatok felelősségének határai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A települési önkormányzat a belvíz okozta kár megtérítése alól mentesül, ha az adott esetben a váratlan, rendkívüli csapadékos körülményekkel nem lehetett előre számolni. A belvíz elvezetésére szolgáló csatornarendszer karbantartásának elmulasztása csak akkor áll okozati összefüggésben a belvízkárral, ha a rendkívüli vízmennyiséget a csatorna a műszaki adottsága, kapacitása folytán – megfelelő karbantartás esetén – egyébként képes elvezetni – a Szegedi Ítélőtábla eseti döntése.

A tényállás

2010 februárjában-márciusában nagy mennyiségű csapadék hullott a perbeli térségre, a szántóföldeket jelentős víz borította. A felperes keresetében 11 388 700 Ft kár megtérítésére kérte kötelezni az alperes önkormányzatot. Az általa készíttetett szakértői vélemény szerint a földjeit övező csatornák vízszintje folyamatosan a csatornaperemtől kb. 15 cm-re volt tartva, ezáltal a csapadékvíz felszorult a szántóföldre, a csatorna vize folyamatosan áztatta a talaj művelésre szánt felső rétegét. Álláspontja szerint a kár a csatorna nem szakszerű üzemeltetéséből származott. Kifogásolta továbbá, hogy a szivattyútelepen található három nagy teljesítményű szivattyú közül az alperes csupán egyet üzemeltetett.

Az elsőfokú eljárás

Az alperes arra hivatkozott, hogy a 2009/2010. év belvízhelyzete a lehullott csapadék mennyiségét és intenzitását, valamint a kialakult belvízi elöntések mértékét és tartósságát tekintve is rendkívüli volt, működési területén gyakorlatilag egész évben belvízvédelmi készültség volt érvényben. Az ennek kezelése során végzett tevékenységét pedig az ilyen helyzetre előírt szakmai szabályok [10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet 19. § (6) bekezdés] betartásával végezte, így álláspontja szerint nem követett el mulasztást. A belvízvédelmi munkákat a rendeletben meghatározott sorrendet betartva végezte, elsődlegesen a lakóterületeket védte, emellett külön termelői kérésre eseti és helyi jelleggel jelentős erőfeszítéseket tett a termőföldek védelme érdekében. Ez utóbbi igazolására hívta fel a gazdák 2010. március 29-én kelt köszönőlevelét.

Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes kárát a térségre lehulló, sokévi átlagot kétszeresen meghaladó és a vegetációs időszakban szinte folyamatosan lehulló csapadék mennyisége okozta, illetve ezen belül is, hogy a felperes ingatlanjai a terület legmélyebb pontján helyezkedtek el, és a magasabb tereppontokról lefolyó, összegyűlő belvizeket a talaj már nem tudta beszivárogtatni az alsóbb rétegekbe.

A perben két ellentétes tartalmú szakértői vélemény állt a bíróság rendelkezésére:

1. mezőgazdasági szakértő: a valóban rendkívüli mennyiségű csapadékvíz elvezetését az alperesnek meg kellett volna oldania, a felperes kára a csatornarendszer nem megfelelő üzemeltetése miatt keletkezett,
2. vízgazdálkodási szakértő: az alperes a vonatkozó szabályokat betartotta, a kár oka a rendkívüli időjárási viszonyoknak volt köszönhető.

Hiába hívta fel a felperest, hogy a szakértői vélemények közötti ellentmondás feloldása érdekében szakértői testület kirendelésére lenne szükség, ezt a felperes felhívás ellenére nem kérte. Így a rendelkezésre álló adatokat értékelve a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az alperesi kárfelelősség elemeit kétséget kizáró módon nem bizonyította.

A fellebbezés tartalma

A felperes fellebbezésében kérte, hogy a bíróság ítéletét az általa felkért mezőgazdasági szakértő véleményére alapítsa. Álláspontja szerint amennyiben az alperesnél az ellenőrzés rendszeres lett volna, a hibákat meg tudták volna szüntetni, a csatornarendszer megfelelő karbantartása esetén pedig a víz nem állt volna meg a felperesi földeken.

Az ítélőtábla megállapításai

Mivel a felperes a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti igényét arra alapította, hogy az alperes a perbeli időszakban a kezelésébe tartozó főcsatornát szakszerűtlenül üzemeltette, a csatorna vízszintjét magasan tartotta, a szivattyútelepen lévő gépeket nem megfelelően működtette, a karbantartási munkákat hiányosan végezte el és a kára ezzel okozati összefüggésben keletkezett, így az okozati összefüggés fennállását neki kellett bizonyítania, állapította meg az ítélőtábla. Hangsúlyozta továbbá, hogy a csapadék mennyisége (2009 októbere és 2010 decembere között a perbeli területen az éves csapadékátlag 157–171%-a hullott le), a 2010 elejétől 2011 áprilisáig tartó folyamatos elöntés előre láthatatlan (vis maior) helyzetet eredményezett.

A rendkívüli körülmények között a felperesi terület belvíz miatti károsodását az alperes magatartása akkor okozhatta volna, ha a csatornarendszer – objektív műszaki adottságai szerint – a rendkívüli mennyiségű vizet egyáltalán képes lett volna elvezetni.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3. Bővebb információk és jelentkezés itt!

A bíróság a speciális szakkérdésekben a kompetenciával rendelkező vízgazdálkodási szakértő álláspontjára támaszkodott, amely a csatorna műszaki adottsága, kapacitása, a szivattyúház működése, a domborzati viszonyok, a belvízi elöntés mértéke, tartóssága értékelése, számításokon alapuló elemzése eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy ilyen rendkívüli mennyiségű vizet a felperes eleve mélyebben fekvő területeiről a csatornarendszer semmiképpen sem tudott volna elvezetni. Függetlenül a csatornarendszer karbantartásától, állapotától, a vis maior vízmennyiséget a kifogástalanul üzemelő csatorna sem vezethette el, így az okozati összefüggés hiányzik.

Amennyiben a felperes bizonyította volna, hogy az alperes által kezelt csatornarendszer a rendkívüli mennyiségű csapadék és belvíz elvezetésére a felperesi ingatlanokat érintően is képes lett volna, úgy az alperes felróhatóságát a felperesnek nem kellene bizonyítania, hanem a felróhatóság alóli kimentés (exculpációs bizonyítás) körében az alperest terhelte volna annak igazolása, hogy az adott helyzetben az általában – és nem „tőle” – elvárható módon járt el.

A korábbi, hasonló tényállású eseti döntésében már a Legfelsőbb Bíróság is kifejtette, hogy a települési önkormányzat a belvíz okozta kár megtérítése alóli mentesüléséhez elegendő az, hogy a ráháruló feladatokat helyileg megfelelően végrehajtotta, az adott esetben bekövetkezett váratlan, előre nem látható, rendkívüli körülményekkel pedig nem lehetett számolni. Mivel ezek a jelen ügyben is fennálltak, az ítélőtábla a fellebbezést elutasította.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 453/2012.) a Bírósági Döntések Tára 2014/6. számában jelent meg.

---