Búvópatakként figyeljünk a környezetünkre, figyeljünk egymásra!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szabó Marcelt, az alapvető jogok biztosának helyettesét december 1-jével alkotmánybíróvá választotta az Országgyűlés; a november 29-én tartott sajtótájékoztatóján még a jövő nemzedékek szószólójaként búcsúzóul beszámolt az elmúlt 4 év teljesítményéről, eddig nem publikált néhány állásfoglalásáról, jövőbeli terveiről.

A búcsú sajtótájékoztató célja a számvetés és beszámoló volt az ombudsmani munkalehetőségeiről, esélyeiről, problémáiról, kihívásairól, tapasztalatairól, eredményeiről. A munkássága lezárásaként visszatekintve az elmúlt évekre, mit tart a legfontosabb elvi állásfoglalásának?

Amikor környezetvédelmi problémákkal találkozom a hírekben, azt tapasztalom, hogy azok nagyon Budapest-centrikusak. Sok olyan hosszú távú folyamat nem kap kellő figyelmet, amely alapvetően fontos, mint például a szmog és a talajvíz. A levegő szennyezettsége óriási probléma, hiszen legnagyobb része a háztartási légszennyezettségből származik. Az európai korai elhalálozások kapcsán a vezető halálozási ok a légszennyezés miatti betegségektől fakad. Magyarország – Európában – vezeti a tüdőrák-statisztikát. Az elmúlt években megnégyszereződött a lakosság által tüzelőként alkalmazott olcsó lignit használata, ami az ország jelentős részén komoly környezet-népegészségügyi problémát jelent. A levegő környezeti elemként és természeti erőforrásként az Alaptörvény P) cikke szerinti, a nemzet közös örökségének köréhez tartozó, védendő alkotmányos érték. Magyarország levegőminőség szempontjából – az erre vonatkozó összehasonlító elemzések szerint – európai és világviszonylatban is az elmaradott országok közé tartozik. Míg 2000-ben a kisméretű szálló por összkibocsátásában a lakossági fűtés részesedése 24 százalék volt, 2013-ra ez az arány már 45 százalékra emelkedett. A háztartási tüzelőberendezésekre Magyarországon ma – az általános kibocsátási határértékek elvi előírásán túl – semmilyen jogszabály nem vonatkozik, így megfelelő jogi eszközök hiányában a lignit és az egyéb rossz minőségű, szilárd tüzelőanyag elégetése teljességgel ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen. Ezért mind a jelen, mind a jövő nemzedékek érdekeinek az felelne meg, ha a legrosszabb minőségű szilárd tüzelőanyagok elégetésére csak a megfelelő szűrőberendezéssel rendelkező, nagyobb teljesítményű ipari tüzelőberendezésekben kerülhetne csak sor, és azok a lakossági fűtés céljára nem volnának forgalomba hozhatók. Mivel ez szociális probléma, mindenképpen szükséges a lakossági felhasználásra forgalomba hozható szilárd tüzelőanyagok minőségi követelményeinek jogszabályi meghatározása, így különösen a tüzelőanyagok fűtőértéke, fajlagos kéntartalma és finom szálló por kibocsátása tekintetében.

Úgy érzi, hogy a társadalmi részvétel az utóbbi időben jelentősen visszaszorult?

Ez egy olyan folyamat, mely bizonyíthatóan rossz eredményekre vezet. Például a faforgács készítése jelentős környezetterhelést okoz. Egyes ipari üzemek, mint mondjuk a szombathelyi Falco faüzeméé, annak ellenére, hogy rendelkezésre áll, más országokban, mint például Ausztriában, Csehországban, és Romániában is alkalmazzák a törvény által megkövetelt elérhető legjobb technikát, amely jelen esetben a szennyező anyagok kibocsátását tizedére csökkenthetné. Ha figyelünk ezekre a folyamatokra, egymásra, változtathatunk az eredményeken.

Valóban, az összefogás nagyon fontos. De van még egy fontos hír az olvasóknak, hiszen az AJBH munkássága utolsó előtti napján bocsátotta ki, és ez nem más, mint a talaj védelméről szóló állásfoglalása.

Szabó Marcelt, a jövő nemzedékek szószólóját december 1-jével alkotmánybíróvá választotta az Országgyűlés. E funkciójában a korábbi, környezetvédelmi témaköreit a jövőben is szem előtt fogja tartani

Együttműködve a Magyar Tudományos Akadémiával, egy 10 éves munka eredményeként megszületett a talajra vonatkozó állásfoglalás. A talaj az ivóvíz mellet a legnagyobb kincs, és erre sajnos sok figyelmet nem fordítunk. 1960 óta 700 ezer hektárnyi terület maradt megműveletlenül, új beruházások foglalták el az értékes területeket. Hosszú folyamatokról van szó, a talajt kizsigereljük mezőgazdasági értelemben, rengeteg szennyezőanyag jut a talajba és ezt tehermentesíteni több milliárdból lehet csak. Az Alaptörvény P) cikke a nemzet közös örökségének minősítette hazánk természeti erőforrásait – köztük a termőföldet, az erdőket és a vizeinket, – a biológiai sokféleséget, valamint kulturális örökségünket, melyek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése mindenki és az állam kötelezettsége. A talaj mással nem helyettesíthető, helyhez kötött érték, amelyből 10 centiméter vastagságú réteg 1000 év alatt képződik. A talaj védelmének fontosságát már az ENSZ is sürgeti, az Élelmezési Világszervezet (FAO) a 2015. évet a Talajok Nemzetközi Évének nyilvánította. A talajt a társadalom és a jelenlegi jogszabályaink sem a fontosságához és sokoldalú jelentőségéhez méltó körültekintéssel kezelik és nem kellő szigorral védik. Az állásfoglalásom hangsúlyozza, hogy a talajok megfelelő védelme érdekében a jogalkotónak – a társadalom összefogása mellett – minél előbb meg kell alkotnia Magyarország átfogó talajvédelmi stratégiáját. A talajstratégia megszületéséig a legsürgetőbb talajvédelmi intézkedéseket mielőbb foganatosítani kell. A legfontosabb teendőket 15 pontban foglaltuk össze, amelyeket a talajvagyon megőrzése érdekében a lehető leghamarabb meg kell valósítani:

A legsürgetőbb talajvédelmi intézkedések 15 pontban

1.         Minden évben ország-jelentést kell készíteni a talajvagyon mennyiségének és minőségének területi alakulásáról. A talajvagyon megőrzésének első lépése a nyilvántartása. Ezért számot kell adni a mezőgazdasági, a természeti, valamint a lefedett területek talajvagyonának változásáról, a kármentesítésre váró területek alakulásáról. 2.         Meg kell állítani talajaink mennyiségi fogyását, minőségi romlását, hogy megőrizzük multi-funkcionalitását és az egyes funkciók ellátására való képességét. 3.         A talajfedést a városokon belül is meg kell állítani. A lefedett talajú területek a településeken belül folyamatosan nőnek, a zöldfelületek pedig ezzel párhuzamosan zsugorodnak, megszüntetve különösen a talaj csapadékfelvevő képességét, mikroklimatikus hatását. 4.         A zöldmezős beruházások engedélyezését tiltani kell a barnamezős területek felszámolásáig. A jövő nemzedékek érdekében törekedni kell arra, hogy újabb talajokat már ne fedjenek le és ne használják ipari célra, ameddig a korábban elhagyott ipartelepek területei még rendelkezésre állnak. 5.         A kiváló és jó termőhelyi adottságú területeket fokozott védelem alá kell helyezni, és a művelésből való kivonásukat tiltani kell, ahogy az új bányászati tevékenységet is. 6.         Az Országos Kármentesítési Programot felül kell vizsgálni, a kármentesítésre váró területeket és a kármentesítésük ütemezését nyilvánosságra kell hozni. A súlyos talajszennyezéssel (is) járó korábbi környezetszennyezések hatásait fel kell számolni, a területeket rehabilitálni kell, és meg kell akadályozni újak kialakulását. Bírságolás helyett a kármentesítés elvégzésére kell a környezetszennyezést okozó vagy azért felelősséget vállaló vállalkozásokat kötelezni, a kármentesítést a költségükre elvégeztetni, hiszen felelősségre vonható szereplő hiányában az államnak kell belépnie. 7.         A talaj élővilágát, az edafont a termőföldre vonatkozó jogszabályokban védendő értékként kell nevesíteni és kezelni. A talaj mikroszkopikus élővilága kulcsszerepet játszik a talaj ökológiai funkcióinak biztosításában: a szén megkötésében, a szerves anyagok lebontásában, a vízháztartásban és víztisztításban. 8.         A közvetlen agrártámogatások rendszerében meg kell jeleníteni a talajvédelmi szempontokat. Egyrészt szükséges az EU-szintű egyeztetések kezdeményezése annak érdekében, hogy a közös agrárpolitika közvetlen agrártámogatásának „zöldítés” komponense talajvédelmi szempontokkal bővülhessen, másrészt tudatosítani kell a földhasználókkal, hogy a hazai talajvédelmi szabályok betartása a területalapú támogatás egyik alapfeltétele. 9.         A környezeti szempontokat figyelembe vevő gazdálkodási módok általános elterjedését célul kell kitűzni. Ez a földhasználók gazdasági érdekét is szolgálja. 10.       A talajerózió elleni védekezést általános talajművelési kötelezettséggé kell tenni a gazdálkodók számára, ez áll összhangban a gazdák érdekével is. 11.       Az integrált növényvédelem feltételrendszerét meg kell teremteni. Az integrált növényvédelem alapelveinek követése – „az alacsony peszticid-felhasználású növényvédelem, mely előnyben részesíti a nem vegyi módszereket – 2014. január elsejétől minden felhasználó kötelezettsége. Az állam köteles biztosítani, hogy őket a növényvédő szerek gyártói, valamint forgalmazói gazdasági érdekétől független tanácsadói hálózat és szabadon hozzáférhető objektív információkat tartalmazó forrás segítse döntéshozatalukban. 12.       A talajról eddig gyűjtött adatvagyont meg kell menteni, az adatbázisokat biztonságba kell helyezni, és megőrzésük mellett, hasznosításuk javítása érdekében gondoskodni kell digitalizálásukról. 13.       A meglévő megfigyelő, adatgyűjtő hálózatokat az új társadalmi igényekhez igazodó bővítés mellett meg kell őrizni, és működtetésükhöz a szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeket biztosítani kell. 14.       A talajjal kapcsolatos hagyományos tudást össze kell gyűjteni és meg kell őrizni. 15.       Az állami tulajdoni részesedéssel bíró vállalatok társadalmi felelősségvállalásának részeként az államnak törekednie kell arra, hogy e vállalkozások tevékenységükkel ne okozzák más államok talajvagyonának kizsigerelését és pusztulását.

Szintén a sajtótájékoztató napján terjesztette be az Országgyűlésnek az 5 éve indult Fatestvér Program javaslatát. Beszélne róla bővebben?

Az országos faültetési kezdeményezés célja, hogy évről évre minden, hazánk területén született, magyar állampolgárságú kisgyermek születését egy őshonos facsemete ültetésével ünnepelje meg, és az így elültetett fákat országos szinten vegyék nyilvántartásba és óvják meg. Ha a környezettudatos nevelésre, hosszútávra gondolunk, akkor ennél fontosabb dolog nem is létezhet. Magyarország jövőjét az fogja meghatározni, hogy a gyerekeink, unokáink milyen környezetben nőnek fel. Az a gyermek, aki egy fát megszeretett, másként fog nézni a természetre, a környezetre, a világ értékeire. (Riporteri megjegyzésként engedjenek egy személyes élményt: Anna Glóriám születését követően másfél éve magam ültettem egy diófát a családi házunk kertjében „Cupi – Fa” névtáblával ellátva, ami azóta szépen nő és boldog vagyok, hogy ezt megtettem. A cselekvésemnek nincs köze a Fatestvér Programhoz – a szerk.) A program a régi magyar népi hagyományok nyomán már működő helyi kezdeményezések példáján alapul. Az érintett magánszemélyek és önkormányzatok önkéntességére épül, és három fő célkitűzést szolgál. Egyrészt erősíteni szeretné a gyermekek lakóhelyükhöz, szülőföldjükhöz való kötődését. A fát a gyermek születési helyéhez közel ültetik el, így a család bármikor visszatérhet a saját fáihoz, saját gyökereihez. Másrészt a gyermekek egyenlő méltóságának gondolatát akarja megjeleníteni azáltal, hogy minden gyermek egy csaknem azonos fejlettségű facsemetét kap, bárhol is szülessen az országban. A program igen fontos hozadéka, hogy nemcsak a gyermekeket neveli természetszeretetre és környezettudatosságra, hanem rajtuk keresztül szüleiket is megszólítja. Végül, a program során elültetett facsemeték hosszútávon zöldfolyósokat képeznek, hozzájárulva egy mozaikos ökológiai hálózat kialakításához, továbbá számottevő mennyiségű szén-dioxid megkötésével segítik elő a klímaváltozás hatásainak mérséklését, csökkentik a zajterhelést és tisztítják a települések levegőjét. A Fatestvér Program megvalósítása 2017. január 1-jén kezdődik, amit az Országgyűlés anyagi támogatásban részesít, különös tekintettel a facsemeték beszerzésének és elültetésének költségeire. A zöldfelületek növelése révén hozzájárul hazánk környezeti állapotának javításához, részét képezi a jelenlegi faállomány hatékony védelmének kialakítása is. Jóllehet a települési közterületen álló fák ökológiai szolgáltatásai igen jelentősek, és gyakran csak e zöld felületek adják számos városlakó utolsó kapcsolatát a természettel, azok védelme sem eljárási, sem anyagi jogi szempontból nem tükrözi valós értéküket. Ennek megfelelően a közterületen, illetve az állami és önkormányzati tulajdonban, illetve kezelésben lévő fa mint ökológiai érték védelmének anyagi jogi megjelenítésére, ökológiai szolgáltatásainak értékelésére; a fák mint a nemzet közös örökségének részét képező természeti erőforrások, védelemre érdemes értékek megőrzésének állami kötelezettségére vonatkozó rendelkezések, a közterületen álló fákkal kapcsolatos eljárási, ápolási és szakmai követelményi előírások újragondolása a Fatestvér Program része. A beépített (bel)területeken – az emberi lakókörnyezetben – az általuk nyújtott ökológiai és egyéb szolgáltatásaik sokkal jelentősebbek, mint a külterületeken, számos esetben azonban e szolgáltatások megújulása nem garantált. A fák által nyújtott ökológiai szolgáltatások értékére tekintettel – a hazai fakincs hatékony védelmére vonatkozó szabályozás kialakítása során – biztosítani kell, hogy a kivágott fák pótlása egységesen legalább azonos ökológiai értékű fák, faállomány telepítésével történjen. A fák értékével és ápolásával kapcsolatos követelményekkel összhangban szükség van a fák egységes állapotfelmérésére, valamint a fák nyilvántartására vonatkozó előírások megalkotására. A Fatestvér Program keretei között ültetett fák jogi védelem alatt állnak, és kiemelten jelennek meg a megalkotandó fanyilvántartásban. Utóbbi továbbá kiemelt értéket rendel a jelentős történeti, természeti, táji vagy genetikai értéket képviselő fákhoz, amelyeket külön nyilvántartásban kell feltüntetni. Ennek alapfeltétele a fák értékelésére vonatkozó – ökológiai szolgáltatásaikat és gazdasági értéküket egyaránt tükröző – módszertant tartalmazó rendelkezések megalkotása. A fás szárú növényekkel kapcsolatos jelenlegi, a kivágás engedélyezésére korlátozódó eljárásrendet ki kell egészíteni a faápolási, -gondozási kötelezettségek pontos meghatározásával és az állapotfelmérések bejelentésének kötelezettségével. Abban bízom, hogy ebben az országban a Fatestvér Program lehet egy olyan téma, ami összeköti az összes képviselőt, és megszülethet egy jogerős határozat, amivel mindenki egyet tud érteni.

Végezetül megemlítene néhány fontos szakmai eredményt a közelmúltból?

Javaslatomra az új polgári perrendtartásról szóló törvényben a környezetszennyezés okozta jogsérelem esetén is lehetőség nyílik társult per indítására. Kezdeményezésemre a Földművelésügyi Minisztérium a csak a Kárpát-medencében honos délvidéki földikutya Baja-környéki, utolsó életképes populációja élőhelyének országos szintű védettségét javasolta. Sikerült megvédeni Győr-Püspökerdő természeti értékeit, miután a tervezett evezőspálya-beruházás lekerült a napirendről. Állásfoglalásom hozzájárult az Orczy-kerti fakivágások részleges átgondolásához. Munkámmal elősegítettem a környezeti kármentesítés konkrét problémáinak megoldását, kritikus veszélyforrások felszámolását (Balmazújváros-Lászlóháza, Budapesti Vegyiművek, lőrinci azbesztmentesítés). Fellépésem meggyorsította a vásárosnaményi szennyvíztisztító okozta akut vízszennyezési problémáinak rövid távú kezelését. Az ózdi közkifolyók használatára reagálva felléptem a társadalom peremén élők ivóvízhez való alkotmányos jogának érvényesítése érdekében. Szakmai felügyeletem alatt évente körülbelül háromszáz egyéni – zaj- bűz-, hulladékkezelési, természetvédelmi, településrendezési – panaszügy elintézésére került sor. A jövő nemzedékek védelmét szolgáló intézmények nemzetközi hálózata létrehozásának kezdeményezőjeként és egyik főszervezőjeként büszke vagyok arra, hogy Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár „Nemzedékek közötti szolidaritás és a jövő generációk szükségletei” című 2013-as jelentésében Magyarországot megemlítette 7 egyéb nemzeti intézménnyel együtt, amelyek fő céljukként a jövő nemzedékek érdekeinek képviseletét tűzték ki. Ezekkel az intézményekkel együttműködve jött létre 2014-ben a Fenntartható Jövő Intézményeinek Hálózata (Roundtable of Institutionsfor a SustainableFuture), amely globális szinten képes előmozdítani a fenntartható fejlődés és a nemzedékek közötti szolidaritás koncepciójának elterjesztését. A hálózat elnöki tisztjét a tagok egyhangú szavazata alapján én kaptam meg. Még idén megjelenik a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete és az AJBH közös, a „Társadalmi részvétel a környezetvédelmi ügyekben és annak uniós és hazai jogvédelme” című konferencia előadásainak anyaga a témához kapcsolódó tanulmányokkal együtt.

Sok sikert kívánva alkotmánybírói munkájához és folytatva a beszélgetést pár hónap múlva az Alkotmánybírósági hivatalában, búcsúzóul mit üzen a Jogászvilág olvasóinak?

Vigyázzunk a kincseinkre! Az ökológiai gazdálkodás a jövőt jelenti, az értékes területeknek a védelmére nagy szükség van. A nemzeti parkok természetvédelmi vagyonkezelési jogának megőrzése ügyében az Alkotmánybíróság – a köztársasági elnök előzetes normakontroll-indítványának elbírálásakor – kifejezetten hivatkozott az ez ügyben készült elvi állásfoglalásomra. Ezeket a témaköröket a jövőben alkotmánybíróként is szem előtt fogom tartani.

---