Egy hosszú nap a fogdában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A rendőrségi panasz tárgyában hozott határozatban a panasz összes elemére ki kell térni és arról döntést kell hozni – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, a felperes reggel 7 óra körül az M3-as autópályán haladva egy előzés során összeütközött egy másik autóval. A sofőrök szóváltásba keveredtek, amely során állítólagosan a felperes tettlegességhez folyamodott. Mindketten bejelentést tettek. A kiérkező intézkedő rendőrök megvárták, ameddig a felperes felesége 9 óra 30 perckor elvitte a felperes kocsijában ülő gyermekeket (addig az autópálya leállósávjában kellett várakozniuk), majd bevitték a felperest a XV. kerületi Rendőrkapitányságra, ahol fogdába helyezték a vizsgálótiszt általi kihallgatásig. A felperes már ekkor jelezte, hogy Bicskén 15 órakor fontos üzleti megbeszélése van, ezt azonban az intézkedés során nem vették figyelembe. Kihallgatására 16 óra 30 perc körül került sor, és 18 óra után hagyhatta el a rendőrkapitányságot. 

 

A panaszeljárás és az alperes eljárása 

A felperes panaszában sérelmezte a vele szemben foganatosított intézkedéseket, az eljárásokat túlzónak, aránytalannak, részrehajlónak, méltánytalannak és elhúzódónak érezte, hivatkozott büntetlen előéletére és a helyszínen tanúsított együttműködő magatartására. Sérelmezte fogva tartásának időtartamát, amely munkáját érintően kárt okozott, gyermekeire nézve pedig az autópályán történt várakozás miatt veszélyeztető volt. Az üggyel kapcsolatban a Független Rendészeti Panasztestület is arra a megállapításra jutott, hogy alapjogot súlyosan sértő intézkedésre került sor. 

Az alperes a felperes panaszát elutasította. Meglátása szerint a rendőri intézkedési kötelezettség a tényállás alapján fennállt, az előírt feladatok elvégzése időigényes volt, az adott helyzetben az intézkedéstől a felperes távozásáig a szükséges ideig tartott, ezért a panasz e tekintetben megalapozatlan. Úgy élte továbbá, hogy felperes gyermekei nem voltak veszélyben, amennyiben így történt volna, azt az intézkedő rendőrök kötelességszerűen elhárították volna. Kitért továbbá arra is, hogy a felperes a vele szemben foganatosított intézkedési kötelezettség, valamint előállítás jogszerűségét nem sérelmezte, ezért azt érdemben az alperes nem vizsgálta. 

 

Az elsőfokú bíróság eljárása 

A felperes az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A bíróság az alperes által kifejtettekkel szemben úgy értékelte, hogy a felperes részéről az előállítás jogalapja is vitatásra került, hiszen a vele szemben foganatosított intézkedéseket és eljárások sorát túlzónak, aránytalannak és részrehajlónak, méltánytalannak és elhúzódónak érezte. Mivel ezt a panaszt az alperes érdemben nem vizsgálta, mindez olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemére kihatott, és a bíróság részéről a határozat hatályon kívül helyezését önmagában is megalapozta, ezért a bíróság hatályon kívül helyezte az alperesi határozatot. Az új eljárásra vonatkozóan tett iránymutatásában kiemelte, hogy amennyiben az alperes azt állapítja meg, hogy az előállítás nem volt megalapozott, akkor a felperes panaszának helyt kell adni. Kifejtette továbbá, hogy az előállítás jogszerűségéhez kapcsolódik az előállítás időtartama aránytalanságának vizsgálata is. Amennyiben az előállításra jogellenesen került sor, mert nem volt meg a jogalapja, az előállítás időtartama kapcsán tett határozati megállapításokat is új elbírálás alá kell vonnia az alperesnek. Ehhez kapcsolódóan a kiskorú gyermekek vonatkozásában, veszélyeztetésükre nézve is ismételten vizsgálnia kell, hogy milyen körülmények között kellett várakozniuk az autópálya leállósávjában. 

 

A felülvizsgálati kérelem 

Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Érvelésében továbbra is azt hangsúlyozta, hogy mivel a felperes nem sérelmezte sem a rendőrség intézkedési kötelezettségét, sem pedig az előállítás jogszerűségét, ezért ezekre a kérdésekre az alperesi határozat nem tért ki. 

 

A Kúria megállapításai 

A Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével, de rámutatott arra is, hogy a panasztestület állásfoglalása csupán a történeti tényállás része, egy bizonyos szempontú információ, nem több, így az nem szolgálhat a bírói ítélet alátámasztására, nem helyettesítheti a bírósági értékelést, érvelést. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság ehhez képest helytelenül, a testület állásfoglalása tükrében vizsgálta az alperesi határozat jogszerűségét. Ugyanakkor úgy vélte, az elsőfokú bíróság helyesen a felperes panaszából kiindulva, azt értelmezve jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperes magát az előállítás tényét is vitatta. A Kúria szerint a felperes egyértelműen sérelmezte az előállítás tényét, amelyre előélete, és az intézkedés során tanúsított együttműködő magatartása miatt feleslegesen került sor. Az alperes az előállítás jogalapját érintő sérelmet eljárása során egyáltalán nem vizsgálta, így határozata hiányos, tehát nem jogszerű. 

Ugyanakkor a Kúria egyetértett az alperessel abban, hogy a bíróság iránymutatásában túlterjeszkedett hatáskörén. Az alperes új eljárásban hozott döntése ugyanis a panasz elmaradt részének kivizsgálása során tett ténybeli megállapítások és az alperesi mérlegelés függvénye, amelyet előre meghatározni nem lehet. 

Mindezek alapján a Kúria a hatályos döntést az indokolás változtatásával, de helybenhagyta. 

 

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv.II.37.627/2016.) a Kúriai Döntések 2017/10. számában 352. szám alatt jelent meg. 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.