Felel-e a vasút a sínek között közlekedőkért?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vasúti pályán szabálytalanul közlekedő felperes kárigényének elbírálása során a felperest elütő mozdony üzembentartójára a veszélyes üzemi felelősség szabályai, a pálya kezeléséért felelős gazdasági társaságra az általános kártérítési szabályok az irányadóak – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, a felperes a hajnali órákban Kelenföldi és a Déli pályaudvar közötti a vasúti pályán szabálytalanul, a gyalogosok részére tiltott helyen közlekedett, amikor egy Déli pályaudvar felé közlekedő vonat elsodorta, a Kelenföldi pályaudvar felé haladó vonat pedig elütötte őt és a jobb lábát a középső harmadában csonkolta. A felperes a balesettel összefüggő nem vagyoni és vagyoni kárának megtérítését kérte az alperesektől, az alperesek és a felperes között 80–20%-os kármegosztással. Az I. r. alperes kárfelelősségét arra alapította, hogy a balesetet az általa alkalmazott mozdonyvezetők okozták. A II. r. alperes (üzembentartó) kárfelelősségét pedig arra, hogy nem tett meg mindent a jogszabályi előírásoknak megfelelően a baleset elkerülése érdekében és az illegálisan kialakított átjárót eltűrte.

Az első- és másodfokú bíróság eljárása

Az elsőfokú bíróság szerint az I. r. alperest nem terheli mulasztás a munkavállalók kiválasztásában, és a szakvélemény szerint a munkavállalók terhére sem állapítható meg szabályszegés. A II. r. alperes esetében pedig a bíróság álláspontja szerint elháríthatatlan ok volt a károsult közreható magatartása, mivel sötétben, a két sínpár között, köztudomásúan veszélyes helyen közlekedett. Kiemelte, hogy a baleset szabályos közlekedés mellett sem lett volna elhárítható a károsult magatartása miatt. Ennek következtében a bíróság a keresetet elutasította.

A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy a II. r. alperes a közlekedési balesettel okozati összefüggésben a felperes felmerült kárának 60%-ának megfizetésére köteles. Meglátása szerint az az I. r. alperes, illetve a mozdonyvezetők részéről a baleset valóban elháríthatatlan volt, és bár az I. r. alperes nem mentesülhet a veszélyes üzemi felelősség alól, azonban a kár megtérítésére nem kötelezhető, mert a károsult 100%-os mértékben hatott közre a kár bekövetkezésében [régi Ptk. 345. § (2) bekezdés]. A II. r. alperes azonban nem tett eleget kötelességének, mert tudva az illegális átjáró használatáról, a veszélyhelyzetet nem hárította el, ennek érdekében semmit nem tett, ezért kimentése nem vezethet eredményre.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes vitatta, hogy közrehatása 100%-os mértékű lett volna, ezért az I. r. alperes kárfelelősségének megállapítását kérte, míg a II. r. alperes érvelése szerint a kárfelelősségének megállapítása a bizonyítékok jogszabálysértő értékelésén és helytelen jogi következtetésen alapult.

A Kúria megállapításai

Az I. r. alperessel összefüggésben kiemelte, hogy az ő kárfelelősségére a veszélyes üzemi felelősség szabályai az irányadóak. A felperes károsodását olyan mozdonyok okozták, amelyeknél az I. r. alperes az üzembentartó, akinek felelőssége a vétkességétől független objektív felelősség, amelynek alapján az üzembentartó akkor is felel a kárért, ha annak bekövetkezéséért vétkesség nem terheli. A felelősség azonban nem korlátlan, mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. 

Változásfigyeltetés

Ne maradjon le!

Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére!

Megrendelés >>

A Kúria nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes pontosan miként jutott a sínekre, az azonban igen, hogy a sínek között gyalogolt. A másodfokú bírósághoz hasonlóan megállapította, hogy a baleset a mozdonyvezetők részéről elháríthatatlan volt, tévesnek minősítette azonban azt a meglátását, hogy a felperes magatartása belső oknak számít, mivel nem utasként, illetőleg a vasúti pályaudvaron tartózkodó személyként érte a baleset, hanem azért, mert a vasúti pályán a sínek között gyalogolva került a mozdony elé.

A Kúria érvelése szerint, amikor a felperes a vasúti sínek között sétált, akkor a vasút működésétől függetlenül, oda ténylegesen kívülről került, ezért jogilag a veszélyes üzem működésétől független külső oknak minősül, amely egyúttal elháríthatatlan is volt, és az I. r. alperes mentesül a kárfelelősség alól.

A II. r. alperessel kapcsolatban a Kúria az alperesi érvelést fogadta el. A régi Ptk. szerint [345. § (1) bekezdés] a veszélyes üzemi felelősség megállapítására akkor van lehetőség, ha van releváns összefüggés a kár és a tevékenység fokozott veszélyességét előidéző eleme között. A felperes kára azonban nem hozható összefüggésbe a vasúti pálya működtetéséért felelős alperes tevékenységének veszélyes voltával. A Kúria kiemelte, hogy a II. r. alperes tevékenységének értékelésekor nem azt kell nézni, hogy az alperes a törvényben előírt kötelezettségeinek mindenben eleget tett-e, hanem azt kell elbírálni, hogy a felperes balesetének megakadályozása érdekében megtett-e mindent, ami az adott helyzetben tőle elvárható.

Az nem volt vitatott, hogy a gyalogosok több esetben átjártak a síneken, ugyanakkor az alperes vasúti törvényben megállapított kötelezettsége, miszerint köteles haladéktalanul intézkedni a veszélyhelyzet megszüntetése érdekében, nem az ilyen jellegű áthaladás miatt az emberek számára veszélyt jelentő helyzetekre vonatkozik, valamint az sem volt megállapítható, hogy a felperes jutott a sínekre. Így nem lehet megmondani, hogy olyan pályaszakaszon történt volna, ahol a II. r. alperes a terhére jogszabály által előírt kötelezettségét megszegte volna. A Kúria álláspontja szerint nem várható el, hogy a II. r. alperes a pálya minden szakaszán, ahol a sínek bárki által megközelíthetőek, olyan elkerítést létesítsen, amely a sínekre feljutást megakadályozza. Ráadásul a felperes nemcsak áthaladt a síneken, hanem azok között gyalogolt is.

Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékokból okszerűen nem következő következtetést vont le, ezért döntésének az erre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 21.228/2015.) a Kúriai Döntések 2016/5. számában 115. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.